Kőkeresztek
Bizonyára sokan olvasták Rákay Philip facebook posztját, amelyben hosszan háborog két fiatal ostoba és elfogadhatatlan megmozdulásán. A bugyuta kamaszok ugyanis még 2020. novemberében a Margit hídon, a Szent Koronát ábrázoló szobrok kőkeresztjeit letörték és magukkal vitték. Odáig teljes mértékben egyetértek a szerzővel, hogy elfogadhatatlan a felújított közterek, szobrok és épületek rongálása. Ez ellen fel kell lépni, az okozott kárt a tetteseknek meg kell térítenie. Rákay rosszallásával és elmarasztaló véleményével tehát maximálisan egyetértek.
Az indulatos Rákay – a fiatalok felelősségre vonásán túl – társadalompolitikai nyomozásba kezd, és felteszi a kérdést, hogy „ki a felelős mindezért?” Hat pontban rögvest meg is válaszolja:
Felelősek azok,
– akik elrelativizálják Európa és a magyarság keresztény értékeit, miközben önfeladó módon üdvözlik és támogatják például muszlim migráns tömegek betelepítését;
Jó lenne tudni, hogy kik szorgalmazzák Magyarországon a muszlimok tömeges betelepítését, és ennek mi köze a két letört kereszthez?
– akik pusztán múzeumi tárgyként kezelik a Szent Koronát;
Pedig múzeumban lenne helye, és nem a Parlament Kupolacsarnokában. Egyébként jó lenne tudni, hogy Rákay szerint minek is kellene tekintenünk ezt a valóban szép szakrális tárgyat?
– akik szerint a vallás, az istenhit pusztán magánügy, amelynek semmi köze sem szabad legyen az össztársadalmi értékekhez, vagy épp a politika világához;
A vallás, a hit belső meggyőződésből fakad, nem kisajátítható, nem elvehető és nem kapcsolódik a politika világához. Ismeretségi körömben van baloldali gondolkodású hívő, és hagyományos értékrendet valló ateista.
– a szülők és pedagógusok, akik képtelenek voltak példaképpé válni;
Sok jó tanárom volt, de egyik sem volt a példaképem, és a szüleimhez való kapcsolatomat nem a patriotizmus, hanem a kölcsönös szeretet jellemezte/jellemzi. Úgy is, hogy már nincsenek velem.
– a kereskedelmi médiumok, amelyek kulturális agymosást végeznek;
Ne szűkítsük le a kört, kedves Rákay úr! A közszolgálatinak csúfolt televízió és rádió olyan hazugságáradatot zúdít közönségére, hogy azok hallatán még a „Való Világ” szereplői is elpirulnak.
– akik elhitetik a fiatalokkal, hogy csak az számít, hogy a mában, és a mának éljünk.
Ha a gazdaságilag elmaradott térségekben felnövő fiatalok százezreinek lenne valódi perspektívájuk, akkor nem hagynák el tömegével az országot. Az itthon próbálkozó esélyteleneknek meg marad a pillanat varázsa. Nézzük el ezt nekik.
Szóval hibás itt mindenki, és „nem hagyhatunk semmit sem szó, sem cselekedetek nélkül!” ( Rákay) De térjünk vissza inkább a két megtévedt kamasz ügyéhez. Megismétlem, hogy tettük szerintem is helytelen volt, de nem javaslom, hogy pillanatnyi meggondolatlanságuk miatt a pedagógus- és szülőtársadalomra ujjal mutogassunk. Fiatal korában az ember sok hülyeséget csinál, de az nem jelenti azt, hogy felnőttként nem lesz valaki a társadalom hasznos tagja. Felesleges pánikot kelteni, és célszerűtlen ezeken a kamaszokon elégtételt venni.
Hogy Rákay úr vérnyomása is helyreálljon, jelentem: a 16 éves fiú és a vele egykorú lány – szüleik kíséretében – kedden jelentkeztek a II. kerületi rendőrkapitányságon, ahol bevallották, hogy tavaly november 20-án este ők törték le és vitték el a Szent Koronát ábrázoló szobrok kőkeresztjeit. Az eljárás a szabadlábon hagyásuk mellett folytatódik. Reménykedjünk, hogy olyan büntetést szabnak ki a tettesekre, amely nem eredményezi tanulmányaik félbeszakítását és életpályájuk megroppanását. A kőkeresztek pótolhatók, a fiatal életek nem.
