Libsi, libernyák, liberárja

Gusztos István 2020. november 28. 18:00 2020. nov. 28. 18:00

A NER hivatásos uszítói csak látszatra egyformák: vannak köztük Kövér-szerű eszelősök, Bogár László-féle higgadt őrültek, Deutsch-, Bayer Zsolt-szerű cinikusok. Valamennyien Orbán „gondolatait" váltják aprópénzre, ahogy az kurzuslovagokhoz illik.

És van Demeter Szilárd a maga elképesztő valójában: minden tehetségtelenségét, pitiánerségét, jelentéktelenségét, utcai bandita voltát gyűlölködő uszításba fordítva, sikerült felkapaszkodnia Orbán kedvencei közé, egészen addig, hogy a Keresztapa kultúrpápát csináljon belőle. Ha majd Orbán bírái előtt áll, remélem, e gaztettért külön is felelnie kell.

Demeter is megírta a szélsőjobboldallal egybeforrt fideszesek kötelezőjét, Soros-gyalázó, mellékesen a Nyugatot, az EU-t pocskondiázó cikkét.

„Ő a játékmester, a bíró, a csatár, és ő számolja a gólokat is" – írja Sorosról. Megállapíthatjuk: a gyűlöletkommandó egyszerűen képtelen olyasmivel vádolni ellenfeleit, ami ne magára nézve volna igaz.

Azért kikínlódott magából valami neologizmust is: liberárja...

Voltak a libsik, ők tuggyuk kik; egyszer csak jöttek a libernyákok, felismertük őket is: tuggyuk, kik.

De vajon kifélék-mifélék a liberárják?

Demeter nem hagyja olvasóit kétségek között: elmondja, hogy a liberárják áldozatai a „mai zsidók": „a lengyelek" és „a magyarok". A nyílt társadalom liberárja szörnyűség, Sorosnak, az új Führernek Európa a gázkamrája, amelyben megfullad az európai életformához ragaszkodó, nyilván nemzetikeresztény ember…

Tulajdonképpen rutinszerű ez az egész: jó ideje az a helyzet, hogy a Fidesz-hű neonácik, újnyilasok nácizzák-nyilasozzák ellenfeleiket, magukat áldozatnak beállítva. De a „liberárják" és a „mai zsidók" szembeállítása ennél ravaszabb: úgy képzeli „a magyarokat" és „a lengyeket" zsidóknak, hogy hóhéraikon, a „liberárjákon" érződik a libsi-libernyák eredet… Az sem újság, hogy minden alap nélkül „a lengyelekről", „a magyarokról" hadovál.

Szót sem érdemelne ez a képtelenül ízléstelen förmedvény, ha szerzője nem Orbán, a NER kedvence, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volna. Ha nem gondolhatná teljes bizodalommal, hogy ezzel a firkálmánnyal jogot szerzett arra, hogy márciusban Kossuth-díjat kapjon…

Ha nem éreznénk azt, hogy a NER elvesztette minden önkontrollját, és szabadjára engedte, ellenfeleire uszította gyűlölködő-acsarkodó, jellemtelen szolgáit. A parlamentben, a „közmédiában", terrormédiájában: mindenhol.

Próbáljunk a körülményekhez képest higgadtak maradni.