Orbán ugyan téved a nindzsák ügyében, de ez nem is érdekli

A Fidesz XXX. Kongresszusán Orbán Viktor számos meredek megfogalmazása ébresztett – pártállástól, világnézettől függően eltérő – érzelmeket az emberekben. Az egyik azóta is legtöbbet citált gondolatmenete a nindzsázás volt. A következőt mondta ugyanis: „A mi kormányunk nindzsa kormány. Mi úgy tervezzük, hogy a bevetés után nem mi, hanem az ellenség marad a földön, mi pedig épen és egészségesen visszatérünk a bázisra. Micsoda különbség! Persze egy nindzsa kormánynak bátornak és akcióképesnek kell lennie, nem szabad visszariadnia a váratlan húzásoktól sem, és tudnia kell, hogy az ellenfél túlerejével szemben csak fegyelmezett akciók és pontos műveletek hozhatnak sikert. A dobócsillagot jókor, jó helyre kell hajítani. Nincs második esély.”

S hogy utóbb nyomatékot adjon annak, hogy nem humorból nindzsázott, pr-akciózott is egyet. Főként a fiataloknak szóló kommunikációs akcióval „támadt”: a tiktokra feltett egy videót, amelyben bemutatja a nindzsa-kormányát.

A nindzsa zavart kelt és szabotál

A Hírklikk is több cikkében foglalkozott már a fenti gondolatmenettel (például itt és itt), ám kíváncsiak voltunk arra, hogy valójában kik is voltak azok a világban az elmúlt évtizedekben közismertté vált nindzsák, mit jelentettek a japán kultúrában, hagyományban? Egy Japánt kívül-belül ismerő, japánul beszélő közgazdászt, gazdaságtörténeti szakértőt kerestünk meg, aki 17 éven át élt és dolgozott (egyetemi oktatóként) a távoli szigetországban, s japán férjének és családjának betudhatóan a japán élet részévé vált (már amennyire egy külföldi válhat, állítja számos könyvében, publikációjában, interjújában). 

Ferber Katalin elsőként azt szögezte le, hogy a nindzsa – miként a szamuráj – szó nyugati kreáció. A nindzsa eredeti japán kifejezése a „sinobu”. Ám akár nindzsának, akár sinobunak hívjuk, semmivel nem kevesebb és nem több, mint egy nagyon komoly pénzért felbérelt, megbízásra zavart keltő, szabotázst és gyilkosságot végrehajtó ember. 

Még a társadalmi hierarchiában sem kaptak helyet

Amikor Japán még nem volt egységes központi kormányzattal rendelkező ország, az egymástól független feudális urak egymás ellen vívott háborúi jellemezték. Ebben a társadalmi közegben a nindzsák a legszegényebb réteg tagjai közül kerültek ki. A japán társadalomban, még az egységes központosított katonai kormányzat idején is, amikor – a 17. században – az ország teljesen el volt zárva a külföld elől, volt egy nagyon szigorú, a szamurájok által lefektetett társadalmi hierarchikus rend, amelyben utánuk következtek a parasztok, majd a kézművesek, legalul pedig a termék- és pénzkereskedők – mindezt annak a konfuciusi ideológiának az alapján, hogy ki állít elő és milyen értékeket. Mint látható, ebben a társadalmi hierarchiában még csak helye sem volt a nindzsáknak, ők ugyanis legcsúszott, dologtalan emberek voltak, akik pénzért vagy természetbeni szolgáltatásért bármit végrehajtottak.

A cselekvési kódexük a rossz cselekedetre tanított

A 16. századra – a szamurájokhoz hasonlóan – a nindzsáknak is volt egy cselekvési kódexük, a „nindzsucu”, ami több mint negyven pontban fektette le, mit, hogyan kell nindzsáknak csinálniuk – mondta Ferber Katalin, annak néhány pontját előhozva segítendő abban, hogy jobban meg lehessen érteni, kik is voltak ők valójában. Az egyik példa annak a leírása, hogyan lehet olyan hagyományos papucsot készíteni, ami nem csap zajt. Egy másik: hogyan kell a szinte láthatatlanná tévő fekete ruhába öltözni; illetve – miután nem viselhettek kardot (az a szamurájok privilégiuma volt), azt is lefektették, hogyan lehet fémből dobófegyvereket előállítani. Olyat és ahhoz hasonlókat, mint az Orbán által emlegetett dobócsillag, ami olyan, mint a bumeráng, csak éppen nem megy vissza az eldobójához – mutatott rá. 

S hogy konkrétan miket is tettek a nindzsák? Megbízásra gyújtogattak, kijelölt emberek ellen követtek el merényleteket, feladatuk volt továbbá az ellenség összezavarása, illetve „szakmájukban” nagyon fontos volt még a méregkészítés (emiatt a hollandokon keresztül sokféle orvosi módszert is megismertek). Az ország egységesítése után, 1603-tól megbízásra kémkedtek is – majd később ez vált az egyik legfontosabb tevékenyégükké. Ha valaki Japánban jár, akkor láthatja ma is a kémkedés nyomait – meséli a Japán-szakértő. Ugyanis vidéken, a komolyabb családi házak előtt bambuszból készült, félkör alakú, domború kerítések láthatók máig is, amiket azért építettek oda, hogy a nindzsák ne tudjanak közel jutni a házhoz, ahol a rizspapírból készült ablakoknak köszönhetően egy bizonyos távolságon belül minden szót hallani lehetett, mereven elhatárolt viselkedési előírásokkal.

Amikor egyesítették az országot, az uralkodó minden feudális úrnak megtiltotta az egymás ellen folytatott háborút, s született egy rendelet, melynek értelmében 10 ezer koku (azaz rizsegység) jövedelem alatti feudális urak nem foglalkoztathattak nindzsákat. Ez pedig azt jelentette, hogy csakis a leggazdagabbak tudtak nindzsákat felfogadni.  

Ma a nindzsa a japánok számára a lázadást jelenti

És a nindzsák mégis fennmaradtak – tért át a mára Ferber, akitől megtudhattuk, hogy legendák, mondák, tízezrei születtek róluk, amelyeknek – mint a népmeséknek általában – volt valóságos alapjuk. A nindzsák fontos jelzője ezekben a láthatatlanság, a rejtőzködés, az önmaguk álcázása – hívta fel a figyelmet.  

A modern korszakban azután egyre jobban elterjedtek a nindzsák, mégpedig a legkülönfélébb műfajokban, a videójátéktól kezdve az animációs filmeken keresztül a képregényig. Ennek a magyarázatát a szakértő abban véli meglelni, hogy Japán az az ország, amely – kivételes módon – úgy népszerűsítette saját magát a világ különféle kultúrái között, hogy először képregényeket, majd a technológia fejlődésével már animációs filmeket exportált. Ezeknek pedig rendre a nindzsák a szereplői, olyannyira, hogy ma már nehéz megmondani, vajon a világban a nindzsa a népszerűbb vagy a szusi. Tehát nem a japán filozófusok exportja zajlott, s nem az irodalom nagyjaié (holott több Nobel-díjast is adott Japán), hanem a mítoszokat, legendákat és tulajdonképpen a szájról szájra átadott népi szóbeszédeket és hagyományokat a modern korra ráhúzó történeteké – mutatott rá. Ez persze nem véletlen, a japánok számára ugyanis a nindzsák azért fontosak, mert ők azok, akik gyógyírt jelenthetnek a japán társadalom merev, ma már gépiesített hipertechnológiájával és az iszonyú magányosságával szemben. A nindzsa ugyanis lázad, szembefordul, nem követ hagyományt – ami a japán társadalmi rendben szigorú követelmény. „De tévedés ne essék! Ez nem a Ruzsa Sándor-féle romantika, annál sokkal komolyabb” – szögezte le. Ugyanis az a mítosz és legenda modernizálódik és épül be a szemléletükbe, ami azt mondja, hogy mindenféle rossz cselekedettel is ki lehet törni a merev, áthidalhatatlannak látszó rendből.

Orbán nindzsa-beszédének ez a valós üzenete

A fentiekből milyen következtetéseket lehet levonni a cikkünk kiindulópontjául szolgáló Orbán-beszédre, annak sugallatára? Mit közvetít, mit üzen nekünk, magyaroknak és persze a világnak? – kérdeztük.

Az egyik üzenete az, hogy mi még akkor is szembe szállunk, ha ez a saját érdekeinket sérti – mondta Ferber Katalin. Aki szerint a második a következő: ezt jó okkal tesszük. Vannak ugyanis olyan motivációk – magyarázta –, amelyek ebben az idézett Orbán-beszédben ugyan nem szerepelnek, de mindenki hozzá társíthatja, kezdve a keleti nyitástól a „mi nem leszünk gyarmat” ellenállásig formáig. És mint minden propagandisztikus szöveg, a harmadik elem is nagyon fontos, ami nem más, mint hogy egészen biztosan mi győzünk – mondta, leszögezve, hogy a nindzsáknak nem volt ismert fogalom a győzelem, ők pénzért nyújtottak szolgáltatást, csak ezért végeztek el bármilyen feladatot, így ez nem több, mint politikai prostitúció. Mindezt üzeni ez az Orbán-beszéd – mutatott rá a Japán-szakértő, aki szerint azonban mindennél is talán fontosabb az az üzenete, hogy „a cél szentesíti az eszközt, a cél pedig a MAGYAR különlegesség elismertetése más országokkal, ami azonban ön- és közveszélyes”. Majd még hozzáfűzte: „ahogy tudjuk, a destrukció kulcsszó – hiszen a nindzsáról nem csak a mitizált ős ugorhat be, hanem az építés helyett a rombolás, mivel a győzelem ebben az esetben azonos a rombolással”.

Végső soron pedig ez a nindzsázás is csak egy olyan fordulat, mint amilyenek Orbán politikai beszédeinek a jelentős hányadában fellelhetők, ahol nem kell a hallgatóságnak, az olvasónak, a hírfogyasztónak mélyebben belegondolnia abba, hogy mit is mond ő – mert a nindzsa a kulcsszó, az maga a mítosz, ami nem valódi – mondta végül Ferber Katalin.