Orbán Viktor, az Európai Unió felszámoló biztosa

A történet arról jutott most az eszembe, hogy a Politico brüsszeli kiadása címlapján foglalkozik Orbán Viktor és az EU kapcsolatával. (Így szakította szét Orbán Viktor az Európai Uniót és így úszta meg.) A tekintélyes lap, amelynek megállapításaira gyakran szokás hivatkozni, hosszú elemzést közölt a miniszterelnökről, magyar és más politikusokat szólaltattak meg vele kapcsolatban. A lap azt a kérdést elemzi, hogy az EU miért nem volt képes hatékonyan fellépni Orbánnal szemben, amikor már nagyon régóta látható, hogy Orbán és a Fidesz szembemegy az uniós értékekkel és alapvetésekkel, lerombolja Magyarországon a demokratikus jogállamot, és autokratikus eszközökkel szilárdítja meg a hatalmát.

Rui Tavares, akit 2012-ben neveztek ki a magyarországi jelentés összeállítójának, Frankensteinhez hasonlította Orbán módszereit. „Dr. Frankenstein egy szörnyet hozott létre, de a szörny olyan testek darabjaiból készült, melyek önmagukban nem jelentettek problémát”.

Judith Sargentini, volt EP-képviselő, a nevéről elhíresült Sargentini-jelentés készítője, aki ezt követően magyar kormánypárti körökben első számú közellenséggé vált, és számos fenyegetést kapott Magyarországról, nem látja túl optimistán a helyzetet. „Korábban kellett volna lépnünk, most már túl késő, de ha a tagállamok összefognak, talán még tehetnek valamit” – mondta.

Mi, akik még nem vagyunk annyira tekintélyesek, mint a Politico, megengedhetjük magunknak, hogy a brüsszeli lapnál képletesebben fogalmazzunk. Szerintünk a következő történt: Orbánt vendégségbe hívták az Európai Unió nevű szalonba, ahol ő nem úgy viselkedett, ahogyan ez egy normális vendégtől elvárható lett volna. Nem sokkal érkezése után összehányta a lakás falait, belefújta az orrát a függönybe, belevizelt a padlóvázába. Mikor mindezzel végzett, elégedetten kifújta magát, s karjait széttárva, sajnálkozva állapította meg, hogy milyen leharcolt ez a lakás, és hogy ő személy szerint nem is érti, mások hogyan tudnak ilyen rendetlenségben élni.

De előtte még lelopta a festményeket a falról, és amikor azt hitte, hogy nem figyelnek, zsebre vágott néhány elől hagyott ezüst evőeszközt. Amikor lebukott, kikérte magának. Mit képzelnek, mondta felháborodottan, neki ez jár. Azért jár, mert megérdemli. És különben is, aki csak hanyatlani képes, az ne oktassa ki őt jó modorból.

Amikor a viselkedéséről próbáltak vele beszélni, úgy tett, mint aki nem ért semmit az egészből. Az igaz, hogy belerondít a tálba, amiből enni kap, de nála ez nem a problémás viselkedés megnyilvánulása. Csupán arról van szó, hogy neki máshol vannak a példaképei, mint azoknak, akiknek Európában. Szokta is mondani, hogy ő keleten van otthon, míg nyugaton csak vendég.

Megpróbálták elmagyarázni neki, hogy vannak európai viselkedési normák, és ezekbe nem fér bele, hogy az orrát belefújja a függönybe. A vázába vizelés sem. Válaszul zsebre dugta a kezét, és szotyolát köpött a frissen feltálalt, még gőzölgő levesbe. Hogy mi az európai viselkedési norma, azt én mondom meg, jegyezte meg, pikírten.

Vegyenek példát rólunk, mondta. Arról, ahogyan mi élünk. Nálunk, Magyarországon, minden nagyon jó. Amikor a tényekkel próbálták szembesíteni, hogy ha tényleg annyira jó ott, akkor miért megy el onnan annyi ember, fenyegetőzni kezdett, hogy adjanak neki még több pénzt. Különben ő nagyon mérges lesz. És amikor ő nagyon mérges, akkor ne tudják meg, hogy mi lesz. Például az lesz, tette hozzá, hogy ha nem kap pénzt, akkor nem tud mit lenyúlni. Ez pedig neki különösen fontos, mert szereti, ha teli a zsebe pénzzel, és a bankszámlája is szépen hízik. Ráadásul drága hobbijai vannak, a stadionok, meg a kisvasút sem két fillér. A feneketlen bendőjű csókosok jóllakatásáról nem is szólva.

Majd, s ezt már békülékenyebben tette hozzá, neki tulajdonképpen nem lenne baja ezzel a lakással. Csak azt szeretné, ha minden olyan lenne benne, ahogyan neki tetszik. Ha rajta állna, nem is rondítaná össze, de hát értsék meg az urak és a hölgyek, nem tehet mást. Már megszokták tőle ezt a stílust, sőt, bizonyos helyeken, amelyeket most nem kíván megnevezni, el is várják.

Míg ezt elmondta, tovább rongálta a berendezést, és még az eddiginél módszeresebben látott neki a javak eltulajdonításának. Nem csoda, hogy a lakás állaga idővel annyira leromlott, hogy már alig lehetett ráismerni arra az építményre, amely annak idején, másokkal együtt őt is befogadta. És minél leharcoltabb lett a közös otthon, minél több fal lett összehányva, minél több padlóváza televizelve, annál büszkébben és magabiztosabban mutatott körbe a csata utáni tájhoz hasonlító terepen.

Na ugye, mondta. Majd, hogy Soros és a háttérhatalom is megértse, fenyegetően felemelte a mutatóujját, és hozzátette: Na ugye, hogy na ugye!

Lassan írtuk le mindezt, mellőzve a Politico által képviselt píszit, mert azt szerettük volna, hogy Orbán Viktor hívei is megértsék, mi a baj a vezérükkel.