Tordai Bence: az emberi méltóság egyik alappillére, hogy mindenkinek legyen hol laknia

Nemcsak lefutotta a félmaratont, a sportteljesítményét összekötötte az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) jótékonysági akciójával. Országgyűlési képviselőként miért pont ezt az eszközt választotta?

Futónagyköveti kampányokat már hosszú évek óta csinálnak Magyarországon is. Nekem sem ez az első hasonló projektem, néhány éve az Ultrabalatonon a Fényhozók Alapítvány futónagyköveteiként vettünk részt. A zöldeknél egyébként is összekapcsolódik az egészséges életmód és a politikai tevékenység. A lakhatás kérdése, a lakásszegénység ügye pedig – miközben minden jóakaratú embert foglalkoztat – zöld ügy is. A lakásszegénységnek a legszélsőségesebb esete a hajléktalanság. Azt hiszem, hogy egyedülálló az a munka, amit az Utcáról Lakásba Egyesület ezen a téren végez. 

A magyar szociális ellátórendszer a szakemberek szerint kevésbé szárnyal mostanában. A hajléktalanellátás is a civilekre marad?

A magyar szociális ellátórendszerben nincs olyan intézmény, amely azon dolgozna, hogy segítse visszajutni a társadalom peremére kipörgött honfitársainknak a hajléktalanságból egy stabil otthonnal rendelkező létállapotba. Pedig ez az emberi méltóság egyik alappillére. Az államnak vagy a nemzeti közösségnek sokkal több és komolyabb feladata lenne ezen a téren. De miután ezt sem vállalják magukra a jelenlegi kormányzó pártok, ezért ez is a civilekre marad. Az ULE ebben a tevékenységi körben nagyot alkotott. Az elmúlt években a fél ország megismerte a munkásságukat. Nekem van szerencsém már régebb óta is követni a tevékenységüket, ismerek a csapatukból többeket személyesen is, és azt látom, hogy példaadó és nagyon eredményes, amit csinálnak. Például önkormányzatokkal együttműködésben a lakásügynökségek létrehozásában is jelentős szerepük volt, és általában az összes progresszív önkormányzattal keresik a szakmai együttműködés lehetőségét. 

Mennyiben segíthet egy futónagykövet? Többet adakoznak az emberek, vagy jobban odafigyelnek az egyesület munkájára?  

Szerintem ez egy nagyon jó eszköz, láthatóságot is hoz, ráadásul minimális befektetéssel, hiszen ezek a civil szervezetek anyagilag nincsenek nagyon eleresztve. Most az Utcáról Lakásba Egyesületnek is több tucat futó nagykövete volt, én csak az egyik voltam. A futó nagykövetek fejenként 100.000 forintos nagyságrendben hoznak be támogatói pénzeket, összesen körülbelül hatmillió jött be ebből az akcióból. Én egymilliót vállaltam, mert nekem nagyobb az ismertségem, és több a lehetőségem is. De, ami ennél is talán fontosabb, hogy ezáltal a civilek plusz nyilvánosságot kapnak, és hosszú távon is felteszik az emberek őket a mentális térképükre. 

Országgyűlési képviselőként nincs annál több lehetősége arra, hogy segítsen egy-egy szervezetnek, mint hogy lefutja a félmaratont? 

Természetesen az csak egy része; minden hangszeren játszunk. Az elmúlt hetekben is beszéltem az Országgyűlésben az ULE nagyszerű munkájáról, és például most egy nagy lakhatási csomagot készítünk. Nyilván tőlünk teljesen függetlenül, de a kormány is rájött, hogy a lakásszegénység Magyarországon több millió olyan embert érint, akik nem egészséges, nem kellő méretű lakásban, házban élnek. Nem is beszélve az energiaszegénységről, a rezsiproblémákról, hiszen arra a kormányzati rezsipolitika valójában nem adott érdemi választ. Úgyhogy szerintem ennek a tematizálásához is sikerül hozzájárulni. Emellett a lakhatási kérdések már hosszú évek óta részei a politikusi portfoliómnak, akár a kilakoltatások elleni tiltakozásokat nézzük, akár a választókerületemben a lipótmezei lakáskiürítési pereket. Utóbbiak az OPNI-s bírósági eljárások, mert a több évtizede ott élő volt egészségügyi dolgozókat akarják utcára tenni azért, hogy egy kiemelt beruházás keretében egy elit, bentlakásos iskolát hozzanak létre a területen. 

A lakhatási- és az energiaszegénységben élő emberek szélsőséges esetben bele is halhatnak abba a helyzetbe, amibe kerültek.

A kihűléses halálozások ide kapcsolódó ügyek. Évek óta foglalkozunk vele, feldolgozzuk a KSH és a rendőrség statisztikáit, megoldásokat javaslunk és megkérdezzük, hogy a kormányon lévők mégis mit gondolnak erről. Ez egyébként nem a hajléktalansággal függ össze elsősorban, hiszen az áldozatok kétharmada Magyarországon saját otthonában fagy meg, hűl ki. Ez is évente mintegy 300 embert jelent, ennyi életet vesztünk el azért, mert lakás- és energiaszegénységben élnek. 

Az a tapasztalata, hogy futónagykövetként erre jobban fel tudja hívni a figyelmet?

Természetesen a politikai és parlamenti eszköztárat is használjuk. Ezt kiegészítendő jönnek ezek a figyelemfelhívó akciók, mint egy futónagyköveti kampány. Viszont úgy tűnik, hogy ezzel könnyebb megugrani a média ingerküszöbét, vagy eljutni az emberekhez. Valószínűleg nem függetlenül attól, hogy egy ilyen akciót hosszú felkészülési időszak előz meg. Egy hónapon keresztül én is folyamatosan arról posztoltam, fotóztam, videóztam, hogyan készülök és miért csinálom ezt az egészet. Így a közösségi médiában tényleg sokkal nagyobb mértékben tudja eljuttatni az ember az üzeneteit. 

Sikerült összeszedni az egy millió forintot? 

Az utolsó számok szerint nagyon közel jártunk, nyilván, hogyha hiányzik hozzá, akkor azt én kipótolom, mert ha megígértük, akkor leszállítjuk az Utcáról Lakásba Egyesületnek azt az egy milliót. De attól, hogy vége van a futónagyköveti kampánynak, továbbra is bátorítok mindenkit, hogy támogassák az ULE-t akár közvetlenül és rendszeres felajánlásokkal, hiszen a civilszervezeteknél ez a legnehezebb, hogy állandó saját bevételhez jussanak, és ne kizárólag célhoz kötött pályázatokon keresztül tudják a finanszírozásukat biztosítani. Az emberek egyre inkább megtanulják, hogy nem csak a választáson tudnak szavazni, hanem a pénztárcájukkal is, és az értékválasztásaik ezen keresztül is megmutatkoznak azzal, hogy milyen ügyeket, milyen egyesületeket vagy éppen milyen sajtótermékeket támogatnak. 

A napokban volt egy hajléktalan-összeírás Budapesten. Mi erről a véleménye?

A közterületi hajléktalanság felmérésére irányult ez a hajléktalan népszámlálás, az is csak a Hungária körúton belül, a város nagyobb részét ez nem érintette. Ráadásul a hajléktalan emberek többsége nem az utcán tölti az éjszakáit, ezért kaphattak csak mintegy 400 fős létszámot. Miközben az átmeneti szállókat, éjjeli melegedőket, átmeneti otthonokat körülbelül 3000-en vesznek igénybe. De ezzel együtt ez a legláthatóbb része a problémának, ezek az emberek vannak a legrosszabb helyzetben, a legrosszabb állapotban. Viszont amit látni lehet, az csak a jéghegy csúcsa, és nem civil szervezeteknek, és elsősorban nem is az önkormányzatoknak, hanem az államnak lenne feladata, hogy megelőzze és kezelje a hajléktalanságot, és biztosítsa a belőle kivezető utakat is. Ezekre mind nagyon kevés figyelem, nagyon kevés forrás jut a Fidesz-rezsim Magyarországán.