Ria-ria, Hungária!
|
2016. július 14. 10:48
2016. júl. 14. 10:48
Noha ez az internetes jelentkezésem az Európai Labdarugó Torna befejezése után jelenik meg, azt - adminisztrációs okból - még előtte kellett megírnom. Ennek a rangos futball tornának eddigi eseményei azonban feljogosítanak arra, hogy kijelentsem, ott kellett volna lennünk a döntőben!
Ebből következően a legnagyobb elismerés hangján kell szólnom Magyarország labdarúgó csapatának teljesítményéről, a 0-4-el végződött befejezés ellenére is. Ugyanis a magyar válogatott a csoportküzdelmek során olyan teljesítményt nyújtott, mely a legszebb reményekre jogosíthat minket. Ezért a csapat összes tagját és kiemelten szövetségi kapitányát, Bern Stork urat minden elismerés megilleti.
A válogatottunkat vezénylő szövetségi kapitány olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, melyről külön is meg kell emlékeznem, kiváló stratégiája miatt. Miután a játékosok mindenekelőtt mint egy végre igazi, összehangolt, egymásért és Magyarország tekintélyéért harcoló csapat küzdött körömszakadtáig, tulajdonképpen nem lenne szabad kiemelnem közülük senkit sem. Hogy mégis ezt teszem, az azért van, mert a szűkebb pátriám, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szülötte, Dzsudzsák Balázs extraklasszis oroszlánkörmeit csillogtatta, a korábban a vezetésem alatt állt fradista reménysugár, a fiatal Nagy Ádám pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy azzal rövid időn belül az ugyancsak extraklasszis Gera Zoltán teljesítményét is túlszárnyalhatja. Márpedig ha nagy Ádám mellé még néhány fiatal felnő, úgy a magyar csapat ismét a futballvilág zenitjére kerülhet.
Azonban még ennél is nagyobb örömöt keltett bennem és baráti körömben a magyar szurkolók teljesítménye. Noha az mindenekelőtt a mérkőzések alatti, lelkületében sohasem halványuló buzdításban tündökölt, engem Magyarország jövőjét illetően mégis a belgáktól elszenvedett vereségünk utáni magatartása keltette. Az, ahogy a magyar tábor a realitásokon túlnőtt vereségünk miatt letört labdarugóinkat üdvözölte és a szomorúságában, mégis lelkesítő hatásában felülmúlhatatlan magyar Himnusz eléneklésével tett hitet a közös érdekeink mellett, az a legszebb reményekre jogosít minket. Ebben nem volt sem jobb, sem baloldal, sem liberális, sem illiberális szellem, hanem "csak" magyarság, de az a szupernóvák hőmérsékletét is meghaladó fokban, soha nem tapasztalt egységben.
Ezért merem remélni, hogy végre megérti a magyar labdarúgás vezérkara, Csányi Sándor elnök úr félénk szavait, miszerint ők nem voltak közönségellenesek, ezért meg fogják könnyíteni a szurkolók mérkőzéseken való megjelenését. A magyar labdarúgás vezetőinek be kell látniuk, hogy a magyar jövő nem a vénaszkenner és a bűnügyi laboratóriumokba illő megalázó nyilvántartásba vétel, hanem annak elismerése, hogy magyar csapat nem létezik magyar szurkolók nélkül, mint ahogy Magyarország nem képzelhető el magyarok nélkül.
A jövő labdarúgásának magyar szárnyalása tehát mindenekelőtt a labdarúgás vezetőin múlik. 2016 nyara azonban az én próbatételem lesz, miután az '56-ban külhonba szakadt rokonaim közül a legközelebbi rokonságunkba tartozók Magyarországon lesznek, ami számos rokoni kötelezettség teljesítését vonja maga után.
Ezért kérem megértésüket, hogy erre az időre felfüggezthessem a heti jelentkezéseimet. Remélvén, hogy talán tisztelt olvasóim közül is többeknek lesz nyári kikapcsolódási lehetőségük.
Ha azonban az internetes jelentkezéseimre igényt tartanának, úgy 2016. szeptember 7-én és az azt követő szerdai napokon ismét jelentkezni fogok az aktuális ügyeket érintő gondolataim internetes közlésével.
A válogatottunkat vezénylő szövetségi kapitány olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, melyről külön is meg kell emlékeznem, kiváló stratégiája miatt. Miután a játékosok mindenekelőtt mint egy végre igazi, összehangolt, egymásért és Magyarország tekintélyéért harcoló csapat küzdött körömszakadtáig, tulajdonképpen nem lenne szabad kiemelnem közülük senkit sem. Hogy mégis ezt teszem, az azért van, mert a szűkebb pátriám, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szülötte, Dzsudzsák Balázs extraklasszis oroszlánkörmeit csillogtatta, a korábban a vezetésem alatt állt fradista reménysugár, a fiatal Nagy Ádám pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy azzal rövid időn belül az ugyancsak extraklasszis Gera Zoltán teljesítményét is túlszárnyalhatja. Márpedig ha nagy Ádám mellé még néhány fiatal felnő, úgy a magyar csapat ismét a futballvilág zenitjére kerülhet.
Azonban még ennél is nagyobb örömöt keltett bennem és baráti körömben a magyar szurkolók teljesítménye. Noha az mindenekelőtt a mérkőzések alatti, lelkületében sohasem halványuló buzdításban tündökölt, engem Magyarország jövőjét illetően mégis a belgáktól elszenvedett vereségünk utáni magatartása keltette. Az, ahogy a magyar tábor a realitásokon túlnőtt vereségünk miatt letört labdarugóinkat üdvözölte és a szomorúságában, mégis lelkesítő hatásában felülmúlhatatlan magyar Himnusz eléneklésével tett hitet a közös érdekeink mellett, az a legszebb reményekre jogosít minket. Ebben nem volt sem jobb, sem baloldal, sem liberális, sem illiberális szellem, hanem "csak" magyarság, de az a szupernóvák hőmérsékletét is meghaladó fokban, soha nem tapasztalt egységben.
Ezért merem remélni, hogy végre megérti a magyar labdarúgás vezérkara, Csányi Sándor elnök úr félénk szavait, miszerint ők nem voltak közönségellenesek, ezért meg fogják könnyíteni a szurkolók mérkőzéseken való megjelenését. A magyar labdarúgás vezetőinek be kell látniuk, hogy a magyar jövő nem a vénaszkenner és a bűnügyi laboratóriumokba illő megalázó nyilvántartásba vétel, hanem annak elismerése, hogy magyar csapat nem létezik magyar szurkolók nélkül, mint ahogy Magyarország nem képzelhető el magyarok nélkül.
A jövő labdarúgásának magyar szárnyalása tehát mindenekelőtt a labdarúgás vezetőin múlik. 2016 nyara azonban az én próbatételem lesz, miután az '56-ban külhonba szakadt rokonaim közül a legközelebbi rokonságunkba tartozók Magyarországon lesznek, ami számos rokoni kötelezettség teljesítését vonja maga után.
Ezért kérem megértésüket, hogy erre az időre felfüggezthessem a heti jelentkezéseimet. Remélvén, hogy talán tisztelt olvasóim közül is többeknek lesz nyári kikapcsolódási lehetőségük.
Ha azonban az internetes jelentkezéseimre igényt tartanának, úgy 2016. szeptember 7-én és az azt követő szerdai napokon ismét jelentkezni fogok az aktuális ügyeket érintő gondolataim internetes közlésével.
