Vihar egy pohár vízben...
|
2016. szeptember 7. 14:58
2016. szept. 7. 14:58
...noha Bayer Zsolt kitűnő publicistánk lovagkereszttel történt kitüntetése miatt keletkezett hullámok, akár egy cunami keltette vízözönhöz hasonlítható lenne.
A kitüntetés miatti elégedetlenkedés mértékét jól érzékelteti, hogy emiatt több mint száz kitüntetett adta vissza saját kitüntetését. Ugyanakkor nem hallgatható el az a vélekedés, hogy ilyen arányú egységes cselekvés aligha képzelhető el akként, hogy mögötte ne állna egy balliberális összehangolt akció. Enélkül a kitüntetések tömeges visszaadása elképzelhetetlen lenne.
Amikor Bayer Zsolt kitüntetése miatti határainkon is túlnyúló összehangolt, eszement támadássorozatot megítéljük, érdemes e publicista tevékenységét más kitüntetett publicisták tevékenységével összehasonlítani.
A "Hölgyfutár" című sajtóorgánum a rendszerváltás kezdetén a mi Szent Koronánkat az 1991. évi számában, annak címlapfotóján, tisztességes ember számára elképzelhetetlenül obszcén módon ábrázolta. A Szent Koronát két oldalról fogó angyalokat ugyanis a kezeikben egy-egy pénisszel jelenítette meg. A legszentebb nemzeti jelképünket megbecstelenítő hetilap ellen én még az Országgyűlésben is felléptem - teljesen eredménytelenül! - Sőt, Kis János az SZDSZ akkori elnöke a nemzeti büszkeségünkbe súlyosan belegázoló esetről akként nyilatkozott, hogy még tetőzte a gyalázatot azzal, hogy kijelentette, miszerint a mi Szent Koronánk olyasmi, mint amikor egy kopasz fejre svájci sapkát húznak.
Noha mind a "Hölgyfutár"érintettjeinek, mind Kis János pártelnöknek a legszentebb nemzeti jelképünk bemocskolása miatt felelnie kellett volna, nemhogy nem indult semmiféle eljárás ellenük, hanem még jó, hogy nem ellenem indítottak eljárást, mert kifejezésre mertem juttatni döbbenetemet amiatt, hogy a magyarságunk legszentebb jelképét büntetlenül sárba lehet tiporni.
Nem kisebb megdöbbenést keltett bennem (attól tartok, hogy rajtam kívül nem sokunkban), hogy 1996. március 15-e alkalmából az akkor regnáló Horn-Kuncze kormány Kossuth-díjjal tüntette ki Eszterházy Péter és Petri György írókat. Érdemes felidézni, hogy miért? Eszterházy Péter az "Így gondozd a magyarodat" Kossuth-díjas írásában akként értékelt minket, hogy: "Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk." Vagy másutt: "A magyar emlős, a magyar sötét, ahová Európa ugrik."De ha ez még nem volna elég, olvashatjuk még e Kossuth-díjjal jutalmazott tollából azt is, hogy: "A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományuktól szaporulatot nyerünk és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy 10 millió, vagy 15."
A másik Kossuth-díjasunktól Petri Györgytől pedig egyenesen már azt a blaszfémiát olvashatjuk, hogy: "Zakatol a szent család, isten (sic) tömi Máriát."
De úgy látszik a magyarellenességet egyes magyar vezetők tudatosan támogatták-támogatják, gerjesztik. Legalábbis erre utal, hogy Kertész Ákos írónk nemcsak Kossuth, hanem József Attila és Hazám-díjat érdemelt azért, mert az USA-ban megjelent Népszavában az alábbiak szerint jellemzett minket: "A magyar ... genetikusan alattvaló ... se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, ... röfög és zabálja a moslékot."
Dr. Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivőjének verséből sem árt e kontextusban néhány sort felemlíteni. Íme: "Hangosak a fasz magyarok, Fajtiszták, mint az olaszok. Buták, mint az oroszok" ... "Eltűnnek majd nemsokára, Elmennek a bús picsába."
A Kossuth és mindenfajta díjas magyar és kereszténygyalázók, amikor elképesztő módon mocskoltak minket és hitünket, annak ellenére kapták meg a legmagasabb állami elismeréseket, hogy gyalázkodásaikkal nem törődtek azzal sem, hogy a kívántnál szélesebb kört sértenek. Ugyanis a keresztény hitet nemcsak mi magyarok, hanem az emberiség többsége vallja. Amikor pedig minket azzal vádolnak, hogy se tanulni se dolgozni nem tudunk, akkor miként számolnak el azzal a ténnyel, hogy a létszámunkhoz viszonyítottan mi adtuk a világnak a legtöbb Nobel-díjas tudóst. Vajon mi történne az USA-ban, Németországban, Franciaországban, Izraelben azokkal, akik alpári módon mernék gyalázni önön nemzetüket és a nemzetmegtartó lakosságukat?
Tényként meg kell állapítani, hogy a nemzet és vallásgyalázók minden becsületes magyar és keresztény honfitársunkat gyalázó irományai miatt soha senki sem adta vissza a kitüntetését! Ez kizárólag Bayer Zsolt esetében következett be, mégpedig tömegesen! Magyarország vezetői pedig nemcsak, hogy nem ítélték súlyos bűnnek, (vagy a legenyhébb esetben is legalább hibának) a nemzet és vallásgyalázást, hanem még sokkal magasabb kitüntetésben részesítették a minket és a hitünket gyalázókat, mint Bayer Zsoltot.
E - csupán a jéghegy csúcsát jelentő - tényekkel érdemes összevetni Bayer Zsolt írásait. Noha ő se nem gyalázta a hitünket, sem a nemzetünket, olyan hajszát indítottak ellene és Magyarország óriási többséggel megválasztott vezetői ellen, melyre példát találni nem lehet. De azzal, hogy őket támadták, valamennyiünket rossz színben tüntettek fel. Beletapostak a szorgos-dolgos magyar emberek értékítéletébe és az azt kifejező vezetői döntésekbe egyaránt. Ne hagyjuk!
Amikor Bayer Zsolt kitüntetése miatti határainkon is túlnyúló összehangolt, eszement támadássorozatot megítéljük, érdemes e publicista tevékenységét más kitüntetett publicisták tevékenységével összehasonlítani.
A "Hölgyfutár" című sajtóorgánum a rendszerváltás kezdetén a mi Szent Koronánkat az 1991. évi számában, annak címlapfotóján, tisztességes ember számára elképzelhetetlenül obszcén módon ábrázolta. A Szent Koronát két oldalról fogó angyalokat ugyanis a kezeikben egy-egy pénisszel jelenítette meg. A legszentebb nemzeti jelképünket megbecstelenítő hetilap ellen én még az Országgyűlésben is felléptem - teljesen eredménytelenül! - Sőt, Kis János az SZDSZ akkori elnöke a nemzeti büszkeségünkbe súlyosan belegázoló esetről akként nyilatkozott, hogy még tetőzte a gyalázatot azzal, hogy kijelentette, miszerint a mi Szent Koronánk olyasmi, mint amikor egy kopasz fejre svájci sapkát húznak.
Noha mind a "Hölgyfutár"érintettjeinek, mind Kis János pártelnöknek a legszentebb nemzeti jelképünk bemocskolása miatt felelnie kellett volna, nemhogy nem indult semmiféle eljárás ellenük, hanem még jó, hogy nem ellenem indítottak eljárást, mert kifejezésre mertem juttatni döbbenetemet amiatt, hogy a magyarságunk legszentebb jelképét büntetlenül sárba lehet tiporni.
Nem kisebb megdöbbenést keltett bennem (attól tartok, hogy rajtam kívül nem sokunkban), hogy 1996. március 15-e alkalmából az akkor regnáló Horn-Kuncze kormány Kossuth-díjjal tüntette ki Eszterházy Péter és Petri György írókat. Érdemes felidézni, hogy miért? Eszterházy Péter az "Így gondozd a magyarodat" Kossuth-díjas írásában akként értékelt minket, hogy: "Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk." Vagy másutt: "A magyar emlős, a magyar sötét, ahová Európa ugrik."De ha ez még nem volna elég, olvashatjuk még e Kossuth-díjjal jutalmazott tollából azt is, hogy: "A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományuktól szaporulatot nyerünk és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy 10 millió, vagy 15."
A másik Kossuth-díjasunktól Petri Györgytől pedig egyenesen már azt a blaszfémiát olvashatjuk, hogy: "Zakatol a szent család, isten (sic) tömi Máriát."
De úgy látszik a magyarellenességet egyes magyar vezetők tudatosan támogatták-támogatják, gerjesztik. Legalábbis erre utal, hogy Kertész Ákos írónk nemcsak Kossuth, hanem József Attila és Hazám-díjat érdemelt azért, mert az USA-ban megjelent Népszavában az alábbiak szerint jellemzett minket: "A magyar ... genetikusan alattvaló ... se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, ... röfög és zabálja a moslékot."
Dr. Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivőjének verséből sem árt e kontextusban néhány sort felemlíteni. Íme: "Hangosak a fasz magyarok, Fajtiszták, mint az olaszok. Buták, mint az oroszok" ... "Eltűnnek majd nemsokára, Elmennek a bús picsába."
A Kossuth és mindenfajta díjas magyar és kereszténygyalázók, amikor elképesztő módon mocskoltak minket és hitünket, annak ellenére kapták meg a legmagasabb állami elismeréseket, hogy gyalázkodásaikkal nem törődtek azzal sem, hogy a kívántnál szélesebb kört sértenek. Ugyanis a keresztény hitet nemcsak mi magyarok, hanem az emberiség többsége vallja. Amikor pedig minket azzal vádolnak, hogy se tanulni se dolgozni nem tudunk, akkor miként számolnak el azzal a ténnyel, hogy a létszámunkhoz viszonyítottan mi adtuk a világnak a legtöbb Nobel-díjas tudóst. Vajon mi történne az USA-ban, Németországban, Franciaországban, Izraelben azokkal, akik alpári módon mernék gyalázni önön nemzetüket és a nemzetmegtartó lakosságukat?
Tényként meg kell állapítani, hogy a nemzet és vallásgyalázók minden becsületes magyar és keresztény honfitársunkat gyalázó irományai miatt soha senki sem adta vissza a kitüntetését! Ez kizárólag Bayer Zsolt esetében következett be, mégpedig tömegesen! Magyarország vezetői pedig nemcsak, hogy nem ítélték súlyos bűnnek, (vagy a legenyhébb esetben is legalább hibának) a nemzet és vallásgyalázást, hanem még sokkal magasabb kitüntetésben részesítették a minket és a hitünket gyalázókat, mint Bayer Zsoltot.
E - csupán a jéghegy csúcsát jelentő - tényekkel érdemes összevetni Bayer Zsolt írásait. Noha ő se nem gyalázta a hitünket, sem a nemzetünket, olyan hajszát indítottak ellene és Magyarország óriási többséggel megválasztott vezetői ellen, melyre példát találni nem lehet. De azzal, hogy őket támadták, valamennyiünket rossz színben tüntettek fel. Beletapostak a szorgos-dolgos magyar emberek értékítéletébe és az azt kifejező vezetői döntésekbe egyaránt. Ne hagyjuk!
