A nép akarata mindenképpen szent és sérthetetlen!
|
2016. október 19. 07:32
2016. okt. 19. 07:32
Magyarország kormánya által kezdeményezett alkotmánymódosítás (ma már Alaptörvény módosítás) körül kialakult politikai vitát egy pohár vízben keltett viharnak minősítem. Ugyanis Magyarország Alaptörvényének rendelkezése értelmében:
"Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő."
A napjainkban zajló alkotmánymódosító javaslatot a Kormány terjesztette elő. Az tehát hazánk Alaptörvényében meghatározott kezdeményezőtől származik. Ezért azt az Országgyűlés köteles tárgyalni és az előterjesztés ügyében határozatot hozni. Ehhez nincs szükség az ellenzék hozzájárulására! Az Alaptörvény ugyanis az Alkotmánymódosítás egyetlen feltételéül azt írta elő, hogy "...az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők 2/3-nak szavazata szükséges".
Az Alaptörvény fent idézett rendelkezéséből következően, ha az országgyűlési képviselők legalább 2/3-a megszavazza az Alaptörvény módosítását, az hatályba lép. Függetlenül attól, hogy a népszavazáson az ellenzéki álláspontot képviselő szégyenletesen kis tábornak, az 1.7%-nak tetszik-e az, vagy sem?!
Ezért mélységesen megdöbbentett, hogy egyes baloldali liberális személyiségek a magyar alkotmánymódosítási folyamatok miatt hazánk ellen panaszkodni siettek Brüsszelbe és mindenhová, ahol hajlandók voltak fogadni őket. Ez a magatartás a szemeimben nemcsak szégyenletesnek, hanem hazaárulásnak minősül!
E határozott állampolgári véleményem hangoztatása mellett nem hallgathatom el azt a véleményemet sem, hogy elegánsabb lett volna a magyar kormány részéről, ha az Alaptörvény módosítását még a népszavazás előtt kezdeményezte volna. Ugyanis - megítélésem szerint - ebben az esetben Magyarország és a magyar nép ellenségei még olyan hajánál fogva előrángatott silány érvvel sem támadhatták volna az elsöprő többségű 98.3%-os népi állásfoglalást, mint a népszavazás részvételi aránya miatti érvénytelenség. Az utóbbi ugyanis egy formai előírás, míg az elsöprő többségű népi döntés megkérdőjelezhetetlenül tartalmi, a vezetőket kötő döntés!
Demokratikus viszonyok között nem teheti meg a földkerekség egyetlen kormánya sem, hogy a szavazni hajlandó állampolgárainak 98.3%-a véleményét ne vegye figyelembe! Hogy érzékeltessem a mindenkori kormányok kötelezettségét, felhívom a figyelmet arra a körülményre, hogy a népszavazásról szóló törvény a népi kezdeményezésről is rendelkezik. Mégpedig akként, hogy a népi kezdeményezésnél nincs előírva az az öngyilkos részvételi arány, melyet a hatályos jogunk ma előír. ("Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott.")
Ez a szavazati arány ugyanis szinte elérhetetlen. Ezért a közügyek iránt felelősséget tanúsító, (tehát szavazó) nép döntő többségének (az adott esetben: 98.3%-nak) állásfoglalása semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Hogy ez az álláspont mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a rendszerváltást közvetlenül megelőző időben, az Ellenzéki Kerekasztal közreműködése mellett (ebben személyesen én vettem részt) megszövegezett 1989. évi XVII törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről akként rendelkezett, hogy a népi kezdeményezés érvényességéhez legalább tízezer állampolgár akarata szükséges.
Az Országgyűlés köteles volt napirendjére tűzni a népi kezdeményezésben meghatározott tárgykör tárgyalását, ha azt legalább ötvenezer állampolgár kérte. A tízezer kezdeményező esetében az Országgyűlés döntésétől függött, hogy tárgyalja-e a népi kezdeményezést, vagy sem? Az ötvenezres kezdeményezői akarat azonban már kötelező döntési helyzetbe hozta az Országgyűlést. Hogyan lehetne akkor ma figyelmen kívül hagyni 3 millió 363 ezer állampolgár egybehangzó akaratát?!
Mindezek a tények az én olvasatomban azt jelentik, ha a demokráciánk kivívásának hajnalán, a rendszerváltást előkészítő jogszabályok meghozatalakor már ötvenezer állampolgár véleménye is ilyen súllyal esett latba, vajon megtehetné-e manapság a III. Orbán kormány, hogy 3 millió 363 ezer magyar állampolgár véleményét ne vegye figyelembe?! Különösen akkor, mikor a másik oldalon nemcsak elenyésző törpe kisebbség, hanem szégyenletesen kevés, mindösszesen 1.7%-os szavazati arány van. Ezért függetlenül attól, hogy az alkotmánymódosításnak ténylegesen mi az indoka, tehát a kialakult törvényalkotási kényszer, a népszavazás formai érvénytelensége, vagy a 98.3%-os népi véleménynyilvánítás, a nép akarata mindenképpen szent és sérthetetlen! Azt Magyarország kormányának és a nemzetközi közegnek is tudomásul kell vennie! Nehogy az 1.7% írja elő a 98.3%-nak, hogy mit kell tennie!
A napjainkban zajló alkotmánymódosító javaslatot a Kormány terjesztette elő. Az tehát hazánk Alaptörvényében meghatározott kezdeményezőtől származik. Ezért azt az Országgyűlés köteles tárgyalni és az előterjesztés ügyében határozatot hozni. Ehhez nincs szükség az ellenzék hozzájárulására! Az Alaptörvény ugyanis az Alkotmánymódosítás egyetlen feltételéül azt írta elő, hogy "...az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők 2/3-nak szavazata szükséges".
Az Alaptörvény fent idézett rendelkezéséből következően, ha az országgyűlési képviselők legalább 2/3-a megszavazza az Alaptörvény módosítását, az hatályba lép. Függetlenül attól, hogy a népszavazáson az ellenzéki álláspontot képviselő szégyenletesen kis tábornak, az 1.7%-nak tetszik-e az, vagy sem?!
Ezért mélységesen megdöbbentett, hogy egyes baloldali liberális személyiségek a magyar alkotmánymódosítási folyamatok miatt hazánk ellen panaszkodni siettek Brüsszelbe és mindenhová, ahol hajlandók voltak fogadni őket. Ez a magatartás a szemeimben nemcsak szégyenletesnek, hanem hazaárulásnak minősül!
E határozott állampolgári véleményem hangoztatása mellett nem hallgathatom el azt a véleményemet sem, hogy elegánsabb lett volna a magyar kormány részéről, ha az Alaptörvény módosítását még a népszavazás előtt kezdeményezte volna. Ugyanis - megítélésem szerint - ebben az esetben Magyarország és a magyar nép ellenségei még olyan hajánál fogva előrángatott silány érvvel sem támadhatták volna az elsöprő többségű 98.3%-os népi állásfoglalást, mint a népszavazás részvételi aránya miatti érvénytelenség. Az utóbbi ugyanis egy formai előírás, míg az elsöprő többségű népi döntés megkérdőjelezhetetlenül tartalmi, a vezetőket kötő döntés!
Demokratikus viszonyok között nem teheti meg a földkerekség egyetlen kormánya sem, hogy a szavazni hajlandó állampolgárainak 98.3%-a véleményét ne vegye figyelembe! Hogy érzékeltessem a mindenkori kormányok kötelezettségét, felhívom a figyelmet arra a körülményre, hogy a népszavazásról szóló törvény a népi kezdeményezésről is rendelkezik. Mégpedig akként, hogy a népi kezdeményezésnél nincs előírva az az öngyilkos részvételi arány, melyet a hatályos jogunk ma előír. ("Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott.")
Ez a szavazati arány ugyanis szinte elérhetetlen. Ezért a közügyek iránt felelősséget tanúsító, (tehát szavazó) nép döntő többségének (az adott esetben: 98.3%-nak) állásfoglalása semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Hogy ez az álláspont mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a rendszerváltást közvetlenül megelőző időben, az Ellenzéki Kerekasztal közreműködése mellett (ebben személyesen én vettem részt) megszövegezett 1989. évi XVII törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről akként rendelkezett, hogy a népi kezdeményezés érvényességéhez legalább tízezer állampolgár akarata szükséges.
Az Országgyűlés köteles volt napirendjére tűzni a népi kezdeményezésben meghatározott tárgykör tárgyalását, ha azt legalább ötvenezer állampolgár kérte. A tízezer kezdeményező esetében az Országgyűlés döntésétől függött, hogy tárgyalja-e a népi kezdeményezést, vagy sem? Az ötvenezres kezdeményezői akarat azonban már kötelező döntési helyzetbe hozta az Országgyűlést. Hogyan lehetne akkor ma figyelmen kívül hagyni 3 millió 363 ezer állampolgár egybehangzó akaratát?!
Mindezek a tények az én olvasatomban azt jelentik, ha a demokráciánk kivívásának hajnalán, a rendszerváltást előkészítő jogszabályok meghozatalakor már ötvenezer állampolgár véleménye is ilyen súllyal esett latba, vajon megtehetné-e manapság a III. Orbán kormány, hogy 3 millió 363 ezer magyar állampolgár véleményét ne vegye figyelembe?! Különösen akkor, mikor a másik oldalon nemcsak elenyésző törpe kisebbség, hanem szégyenletesen kevés, mindösszesen 1.7%-os szavazati arány van. Ezért függetlenül attól, hogy az alkotmánymódosításnak ténylegesen mi az indoka, tehát a kialakult törvényalkotási kényszer, a népszavazás formai érvénytelensége, vagy a 98.3%-os népi véleménynyilvánítás, a nép akarata mindenképpen szent és sérthetetlen! Azt Magyarország kormányának és a nemzetközi közegnek is tudomásul kell vennie! Nehogy az 1.7% írja elő a 98.3%-nak, hogy mit kell tennie!
