Álljunk ki a magyarok megmaradása mellett!
|
2016. május 18. 14:31
2016. máj. 18. 14:31
Aki nem látta még, hogy Erdély népe és a velük szolidaritást vállaló, a világ minden részéből összesereglett magyarok miként szoktak útra kelni, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmával Csíksomlyón hitet tegyenek a magyarok oltalmazója, a Boldogságos Szűzanya tiszteletére évenként megtartott egyházi ünnepségen, az még nem élhette meg a hitnek és reménységnek azt a kegyelmi állapotát, ami eltölti a félmilliónyi zarándoksereget.
Már a Csíksomlyóra vezető hegyi utakat ellepő, egy-egy faluközösség hittel átitatott vonulása is lenyűgöző. Még a legtávolabbi erdélyi települések lakossága is gyalog indul a hosszú útra. Élükön az egyházi zászlókat és egyéb egyházi relikviákat, valamint a magyarokhoz tartozás jeleit vivő székely férfiakkal. Miközben a zarándokok ünnepélyes népi viseletben a "Nagyboldogasszony Anyánk" kezdetű, lélekemelő, hittel átitatott lelkületű énektől eltelve menetelnek a fáradságos úton. Megható látni az egymást követő zarándokcsoportokat a kemény férfiakkal, a szép asszonyokkal, lányokkal és gyermekekkel, valamint a menet végén kocogó sovány hegyi lovacskával, amint maga után húzza azt a szekeret, melyen a gyalogolni már nem képes testvéreink utaznak a nagy eseményre, a minden magyar szívét-lelkét megtöltő csíksomlyói zarándoklatra. A félmilliós tömegben ott vannak az anyaországbeli zarándokok éppúgy, mint az Ausztráliából, Új-Zélandból, Kanadából és a világ számos más helyeiből ide igyekvő testvéreink. Közülük a legerősebb hitűek, a testben és lélekben felülmúlhatatlanok pedig az egész éjszakát a hegyen töltik, hogy tanúi lehessenek a hajnalhasadásnak. A Magyarok Nagyasszonya kegyelmi megnyilvánulásának.
Noha a Jóisten korábban számomra is lehetővé tette, hogy személyesen is részese lehessek a hitbéli és nemzetbéli összetartozás e felülmúlhatatlan zarándoklatának, a 2016 évi pünkösd már nem volt elérhető számomra Csíksomlyón. A lábaimat gúzsba kötő súlyos érszűkület megakadályozott abban. De köszönhetően a Duna Televíziónak, mégis részese lehettem e csodálatos eseménynek. Ekként láthattam és hallhattam, hogy az idei zarándoklat felülmúlt minden eddigit. Az egyházi szertartásban, a csodálatos szépséggel megkomponált liturgiában, és leginkább (végre) a rendíthetetlen hitű zarándokokhoz méltó bátorságú, Erdélyért való kiállást is magába foglaló szentbeszéddel. No meg a gyönyörű oltárral és a hitélet legmagasabb követelményeit is kielégítő, mégis a magyarságunkra büszke összképpel. Az valóban méltó volt a félmilliónyi zarándokhoz.
Noha mindez Arany János tollára illő leírást igényelne, nem hallgatható el annak az a valósága sem, miszerint a csíksomlyói búcsú az évek folyamán a magyarság megmaradásának ünnepi kiállásává is vált. Ennek bizonyságául felidézem, hogy a szentbeszédben többször is elhangzott a "Mentsd meg Uram Erdélyt!" könyörgése, mely így az összmagyarság Erdélyért való kiállásává magasztosult. Végre elhangzott e fantasztikus környezetű szentbeszédben az arra való utalás is, hogy az erdélyi magyarság miként enyészik el a román nemzeti sovinizmus kegyetlen karmai között. Valamint az is, hogy milyen súlyosan méltatlan helyzetbe kerültek azok a testvéreink, akiket a trianoni és párizsi békediktátumok kitervelői megfosztottak az édes haza oltalmazó erejétől.
Noha a történelmi Magyarország minden szegletének elvesztése gyógyíthatatlan sebet ütött minden igaz magyar szívében, Erdély "ország" magyartalanítása mégis felülír minden egyéb fájdalmunkat. Mert az erdélyi magyarok - történelmileg bizonyítottan - a legősibb magyarok. A magyarok magyarjai! Ezért ha ők már nem lehetnek magyarok, úgy az az összmagyarság végveszélyét vetítené elénk. Ezért javaslom:
Legyen Csíksomlyó a Boldogságos Szűzanya tiszteletének napján túlmenően az összmagyarság és azon belül Erdély megmaradásának napja is. Ennek érdekében határozzuk el, hogy minden magyarnak, akinek mozgáskészsége, egészségi állapota, valamint életkora megengedi, évente egy alkalommal, a pünkösdi búcsú alkalmával zarándokoljon el Csíksomlyóra. Azért, hogy a Boldogságos Szűzanya tisztelete mellett hitet tegyen az összmagyarság és azon belül Erdély megmaradása mellett. Valahogy úgy, mint teszik azt a muzulmánok, akiknek kötelességük életükben legalább egy alkalommal Mekkába elzarándokolniuk. És ahogy a Mekkába történő zarándoklatok a muzulmánok létének és összetartozásának szimbólumává vált, akként válhat Csíksomlyó is a Szűzanya tisztelete mellett az összmagyarság és legősibb hazája, Erdély magyarjainak megmaradása szimbólumává.
Miután ekként, e szívet-lelket melengető egyházi ünnep a magyarság megmaradásának hittétele is lesz, ezért a csíksomlyói búcsún a világban szerteszóródott római és görög katolikus testvéreinken túlmenően ott kell lenniük a református és evangélikus hívőknek is, akiknek jelenléte és püspökeik magyar kérdésekben való kiállása nélkülözhetetlen az összmagyarság csíksomlyói búcsúján éppúgy, mint életünk minden pillanatában.
Ezért kérek minden magyart, hogy álljanak ki a magyarok megmaradásának a Magyarok Nagyasszonya által biztosított lehetősége mellett.
Noha a Jóisten korábban számomra is lehetővé tette, hogy személyesen is részese lehessek a hitbéli és nemzetbéli összetartozás e felülmúlhatatlan zarándoklatának, a 2016 évi pünkösd már nem volt elérhető számomra Csíksomlyón. A lábaimat gúzsba kötő súlyos érszűkület megakadályozott abban. De köszönhetően a Duna Televíziónak, mégis részese lehettem e csodálatos eseménynek. Ekként láthattam és hallhattam, hogy az idei zarándoklat felülmúlt minden eddigit. Az egyházi szertartásban, a csodálatos szépséggel megkomponált liturgiában, és leginkább (végre) a rendíthetetlen hitű zarándokokhoz méltó bátorságú, Erdélyért való kiállást is magába foglaló szentbeszéddel. No meg a gyönyörű oltárral és a hitélet legmagasabb követelményeit is kielégítő, mégis a magyarságunkra büszke összképpel. Az valóban méltó volt a félmilliónyi zarándokhoz.
Noha mindez Arany János tollára illő leírást igényelne, nem hallgatható el annak az a valósága sem, miszerint a csíksomlyói búcsú az évek folyamán a magyarság megmaradásának ünnepi kiállásává is vált. Ennek bizonyságául felidézem, hogy a szentbeszédben többször is elhangzott a "Mentsd meg Uram Erdélyt!" könyörgése, mely így az összmagyarság Erdélyért való kiállásává magasztosult. Végre elhangzott e fantasztikus környezetű szentbeszédben az arra való utalás is, hogy az erdélyi magyarság miként enyészik el a román nemzeti sovinizmus kegyetlen karmai között. Valamint az is, hogy milyen súlyosan méltatlan helyzetbe kerültek azok a testvéreink, akiket a trianoni és párizsi békediktátumok kitervelői megfosztottak az édes haza oltalmazó erejétől.
Noha a történelmi Magyarország minden szegletének elvesztése gyógyíthatatlan sebet ütött minden igaz magyar szívében, Erdély "ország" magyartalanítása mégis felülír minden egyéb fájdalmunkat. Mert az erdélyi magyarok - történelmileg bizonyítottan - a legősibb magyarok. A magyarok magyarjai! Ezért ha ők már nem lehetnek magyarok, úgy az az összmagyarság végveszélyét vetítené elénk. Ezért javaslom:
Legyen Csíksomlyó a Boldogságos Szűzanya tiszteletének napján túlmenően az összmagyarság és azon belül Erdély megmaradásának napja is. Ennek érdekében határozzuk el, hogy minden magyarnak, akinek mozgáskészsége, egészségi állapota, valamint életkora megengedi, évente egy alkalommal, a pünkösdi búcsú alkalmával zarándokoljon el Csíksomlyóra. Azért, hogy a Boldogságos Szűzanya tisztelete mellett hitet tegyen az összmagyarság és azon belül Erdély megmaradása mellett. Valahogy úgy, mint teszik azt a muzulmánok, akiknek kötelességük életükben legalább egy alkalommal Mekkába elzarándokolniuk. És ahogy a Mekkába történő zarándoklatok a muzulmánok létének és összetartozásának szimbólumává vált, akként válhat Csíksomlyó is a Szűzanya tisztelete mellett az összmagyarság és legősibb hazája, Erdély magyarjainak megmaradása szimbólumává.
Miután ekként, e szívet-lelket melengető egyházi ünnep a magyarság megmaradásának hittétele is lesz, ezért a csíksomlyói búcsún a világban szerteszóródott római és görög katolikus testvéreinken túlmenően ott kell lenniük a református és evangélikus hívőknek is, akiknek jelenléte és püspökeik magyar kérdésekben való kiállása nélkülözhetetlen az összmagyarság csíksomlyói búcsúján éppúgy, mint életünk minden pillanatában.
Ezért kérek minden magyart, hogy álljanak ki a magyarok megmaradásának a Magyarok Nagyasszonya által biztosított lehetősége mellett.
