800 óra pluszmunka egy szál virágért - a hülyének is megéri
|
2016. március 8. 08:15
2016. márc. 8. 08:15
Nemzetközi nőnap alkalmából gondoltam én is írok arról, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nőnek születtem...
...hogy nőnek Magyarországra és nem Maliba, Afganisztánba, Kongóba, Indiába vagy Irakba.
Azoknak, akik nem értik miért van szükség még erre a napra, hiszen ott a Valentin nap, meg az Anyák napja és a nők már egyébként is mindent elértek amit akartak, sőt... nekik írhatnék a családon belüli erőszakról, nemi szerv csonkításról, gyermekházasságról, abortuszkorlátozásokról, a nemzetközi nőnap eredetéről, de ez nehézkesen menne az "ünnepi" virághoz és bonbonokhoz. Maradnak a szoft témák, mint a munka és a fizetés.
Az itthon nőnapon kapott virág egy kedves gesztus azért az átlagosan évi több, mint 800 óráért, amivel mi nők többletként kivesszük a részünket a családon belüli, nem fizetett munkákból.
Mert lehet a háztartás vezetését, főzést, mosást, takarítást, gyermeknevelést, idős szülők és beteg házastárs gondozását női princípiumként címkézni és virággal jutalmazni, de talán korrektebb lenne annak nevezni ami: munkának, mégpedig olyan munkának amiért nem jár fizetés.
Ezeket el kell végezni, hogy működjön a család, a probléma ott van, hogy a közösség többségében a nőktől várja ezt el, függetlenül attól, hogy akarják e vagy sem és persze fizetség nélkül. Ahhoz, hogy ez változzon és az én lányom felnőttként már ne ragadjon ebbe a szerepbe, a társadalmi normáknak is változnia kell.
Fontos, hogy mit látunk a környezetünkben, akár a TV reklámokban ahol a mai napig a mosás, főzés, takarítás, gyerekek után szaladgálás felelőse többségében a nő. Előbb elvárjuk a lánygyermekünktől, hogy vegyen részt az otthoni munkákban, a fiúk pedig nagyobb arányban kapnak zsebpénzt ha besegítenek otthon.
Magyarországon az OECD adatai alapján egy nő átlagosan napi 4,5 órát (268 percet) tölt nem fizetett munkával, míg egy magyar férfi átlagosan 2 órát. Ezzel nagyjából hozzuk is a világ gazdaságilag fejlettebb országainak átlagát.
Miért baj, ha aránytalanul osztjuk meg a házi munkát?
Mert az idő egy olyan jószág ami nem áll korlátlanul rendelkezésre. Az az idő amit a családban dolgozunk le az elvész a tanulástól, a fizetett munkától vagy a szabadidőből; ha ez a munkamegosztás konszenzuson alapul akkor jó, a baj az, hogy ez ma többségében nem egy megállapodás, hanem egy kényszer eredménye.
A legigazságosabban az otthoni munkát a svédek és a norvégok osztják meg, ott a különbség 1 órán belül van és a "fizetett és házi" munkával nagyjából ugyanannyi időt töltenek a nők és a férfiak.
Globálisan a nők a magyar viszonyokhoz hasonlóan átlag napi 4,5 órát töltenek nem fizetett munkával, míg a férfiak kevesebb, mint fele annyit. A legrosszabbul persze a szegényebb társadalmak nőtagjai járnak, ahol hosszabb a nem fizetett munkanap és a feladatmegosztás is aránytalanabb. Törökországban több, mint háromszor annyi időt töltenek a nők "háztartási" feladatokkal, mint a férfiak. (6,3 óra vs 1,9 óra) Indiában a nők átlagosan napi 6 órát dolgoznak a családért fizetség nélkül, a férfiak kevesebb, mint egyet. Az átlag japán nő napi 230 perccel többet ad az idejéből a közös feladatok ellátására, mint a japán férfi.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy én azon szerencsés kevesek közé tartozom akinek mosógépe van, amivel jelentősen lerövidítem a mosással töltött időt. A Föld több, mint 7 milliárdos lakosságából ma nagyjából 2 milliárd embernek van hozzáférése mosógéphez, 5 milliárd embernek nincs. A nők többsége a mai napig kézzel mos, fát gyűjt, hogy vizet melegítsen és a vízért naponta órákat kell gyalogolnia.
Afrika és Ázsia vidéki területein a nők átlagosan napi 3 kilométer gyalogolnak, hogy tiszta vízhez jussanak a főzéshez, mosáshoz, tisztálkodáshoz.
Ez persze messzebbre vezet, hiszen egyenlőtlenségek nem csak a nemek között vannak. Egy nem túl távoli nap el kell jussunk oda, hogy egészséges ivóvízhez és élelemhez, tiszta és olcsó energiához a Földön minden ember hozzáférhessen és egy lánynak se kelljen tanulás helyett naponta órákat gyalogolnia, hogy vizet hordjon haza.
Ez egy nap alatt teljesíthetetlen kérésnek tűnik, ezért nőnapra a férfiaktól ma csak egy plusz órát kérek, vállaljanak mától ennyivel nagyobb részt a közös feladatokból.
Azoknak, akik nem értik miért van szükség még erre a napra, hiszen ott a Valentin nap, meg az Anyák napja és a nők már egyébként is mindent elértek amit akartak, sőt... nekik írhatnék a családon belüli erőszakról, nemi szerv csonkításról, gyermekházasságról, abortuszkorlátozásokról, a nemzetközi nőnap eredetéről, de ez nehézkesen menne az "ünnepi" virághoz és bonbonokhoz. Maradnak a szoft témák, mint a munka és a fizetés.
Az itthon nőnapon kapott virág egy kedves gesztus azért az átlagosan évi több, mint 800 óráért, amivel mi nők többletként kivesszük a részünket a családon belüli, nem fizetett munkákból.
Mert lehet a háztartás vezetését, főzést, mosást, takarítást, gyermeknevelést, idős szülők és beteg házastárs gondozását női princípiumként címkézni és virággal jutalmazni, de talán korrektebb lenne annak nevezni ami: munkának, mégpedig olyan munkának amiért nem jár fizetés.
Ezeket el kell végezni, hogy működjön a család, a probléma ott van, hogy a közösség többségében a nőktől várja ezt el, függetlenül attól, hogy akarják e vagy sem és persze fizetség nélkül. Ahhoz, hogy ez változzon és az én lányom felnőttként már ne ragadjon ebbe a szerepbe, a társadalmi normáknak is változnia kell.
Fontos, hogy mit látunk a környezetünkben, akár a TV reklámokban ahol a mai napig a mosás, főzés, takarítás, gyerekek után szaladgálás felelőse többségében a nő. Előbb elvárjuk a lánygyermekünktől, hogy vegyen részt az otthoni munkákban, a fiúk pedig nagyobb arányban kapnak zsebpénzt ha besegítenek otthon.
Magyarországon az OECD adatai alapján egy nő átlagosan napi 4,5 órát (268 percet) tölt nem fizetett munkával, míg egy magyar férfi átlagosan 2 órát. Ezzel nagyjából hozzuk is a világ gazdaságilag fejlettebb országainak átlagát.
Miért baj, ha aránytalanul osztjuk meg a házi munkát?
Mert az idő egy olyan jószág ami nem áll korlátlanul rendelkezésre. Az az idő amit a családban dolgozunk le az elvész a tanulástól, a fizetett munkától vagy a szabadidőből; ha ez a munkamegosztás konszenzuson alapul akkor jó, a baj az, hogy ez ma többségében nem egy megállapodás, hanem egy kényszer eredménye.
A legigazságosabban az otthoni munkát a svédek és a norvégok osztják meg, ott a különbség 1 órán belül van és a "fizetett és házi" munkával nagyjából ugyanannyi időt töltenek a nők és a férfiak.
Globálisan a nők a magyar viszonyokhoz hasonlóan átlag napi 4,5 órát töltenek nem fizetett munkával, míg a férfiak kevesebb, mint fele annyit. A legrosszabbul persze a szegényebb társadalmak nőtagjai járnak, ahol hosszabb a nem fizetett munkanap és a feladatmegosztás is aránytalanabb. Törökországban több, mint háromszor annyi időt töltenek a nők "háztartási" feladatokkal, mint a férfiak. (6,3 óra vs 1,9 óra) Indiában a nők átlagosan napi 6 órát dolgoznak a családért fizetség nélkül, a férfiak kevesebb, mint egyet. Az átlag japán nő napi 230 perccel többet ad az idejéből a közös feladatok ellátására, mint a japán férfi.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy én azon szerencsés kevesek közé tartozom akinek mosógépe van, amivel jelentősen lerövidítem a mosással töltött időt. A Föld több, mint 7 milliárdos lakosságából ma nagyjából 2 milliárd embernek van hozzáférése mosógéphez, 5 milliárd embernek nincs. A nők többsége a mai napig kézzel mos, fát gyűjt, hogy vizet melegítsen és a vízért naponta órákat kell gyalogolnia.
Afrika és Ázsia vidéki területein a nők átlagosan napi 3 kilométer gyalogolnak, hogy tiszta vízhez jussanak a főzéshez, mosáshoz, tisztálkodáshoz.
Ez persze messzebbre vezet, hiszen egyenlőtlenségek nem csak a nemek között vannak. Egy nem túl távoli nap el kell jussunk oda, hogy egészséges ivóvízhez és élelemhez, tiszta és olcsó energiához a Földön minden ember hozzáférhessen és egy lánynak se kelljen tanulás helyett naponta órákat gyalogolnia, hogy vizet hordjon haza.
Ez egy nap alatt teljesíthetetlen kérésnek tűnik, ezért nőnapra a férfiaktól ma csak egy plusz órát kérek, vállaljanak mától ennyivel nagyobb részt a közös feladatokból.
