Ébresztő, Magyarország!

Az egészben az a legborzasztóbb, hogy amit e téren napjainkban tapasztalunk, az még csak a lágy kezdet. Pedagógus ismerősöm mondta, ez az összeomlás nem olyan látványos, mint amikor felhőkarcolókat robbantanak fel öt másodperc alatt, hisz' amíg egyetlen takarítónőt, vagy iskolaőrt, arra járó volt tsz-elnököt is találnak, aki bemegy az osztályba vigyázni a gyerekekre, az oktatási kormányzat mondhatja – és mondja is –, hogy az oktatás zavartalanul folyik.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár egy bites világa pont olyan egyszerű, mint az orbáni hadoválás „az apa férfi, az anya nő” a „gránitszilárdságú” Alaptörvényben, amelyet már tízszer változtattak meg. 

A köznevelési államtitkár az országos református tanévnyitón azt közölte, hogy „a tanulóknak az iskolában, a tanároknak a katedrán, a szülőknek a munkahelyükön van a helyük”. Igaz, olyat is mondott már a pedagógus szakszervezetekkel folytatott július eleji sztrájktárgyaláson, hogy „most, hogy ilyen rosszul megy a gazdaság, nehezebben fognak tudni elhelyezkedni azok a pedagógusok, akik föl akarnak mondani. Ezért aztán majd meggondolják, hogy felmondanak-e.” Csak zárójelben jegyzem meg, tévedett, a szakszervezetekhez sorra érkeznek a jelzések, van, ahol már nem egy-egy tanár, hanem – a mind tarthatatlanabb helyzet miatt – az egész tantestület hagyja el a pályát. Sőt, a szakszervezetek fel is mérték, hogyan vélekednek a közoktatásban dolgozó munkavállalók a kormány legutóbbi ajánlatairól, indokoltnak tartják-e a sztrájk fenntartását, illetve, hogy a tiltakozás milyen formáit vélik elfogadhatónak. A felmérésből az derült ki, a pedagógusok többsége sztrájkolna, sőt, hajlanak a polgári engedetlenségre is. A többség folytatni akarja a sztrájkot, és a polgári engedetlenséget választók aránya is minden várakozást felülmúlt.

Talán ezért is tett túl mindenen, hogy az augusztus 30-i sztrájktárgyaláson a köznevelési államtitkár arra kérte a pedagógus szakszervezeteket, ne támogassák a tanárok polgári engedetlenségét. Ez abból a levélből derült ki, amelyet az érdekvédelmi szervezetek az egyeztetés után kaptak kézhez.  Ebből idézünk:„A pedagógusok egyik feladata a tanulók támogatása abban, hogy felnőttként zökkenőmentesen tudjanak beilleszkedni a társadalomba. A társadalmi cselekvési szabadság biztosítékai a jogszabályok.

A polgári engedetlenség a hatályos jogban ismeretlen tiltakozási eszköz. Alkalmazása felveti a kérdést, milyen erkölcsi alapokon állnak és tanítanak azok a pedagógusok, akik önmaguk sem tartják be a rájuk is vonatkozó jogszabályokat.

Az írott normák figyelmen kívül hagyása jó eséllyel arra ösztönzi a kialakult értékrenddel még nem rendelkező diákokat, hogy a jövőben mérlegelés tárgyává tegyék, milyen iskolai előírásokat kell betartaniuk, és milyeneket nem. Ennek nemcsak morális veszélye van, hanem azt is előrevetíti, hogy lehetnek köztük olyanok, akiket felnőttként ezen hozzájárulásuk következtében, adott esetben egy bíróság, vagy egy hatóság szankcióval lehet kénytelen sújtani. Kérem tisztelt elnök asszonyt és választmányi elnök asszonyt, hogy a jogszabályellenes magatartást, a tanulók erkölcsi értékrendjét negatívan befolyásoló törvénytelen kezdeményezést ne támogassák.”

Most tekintsünk el attól az „apróságtól”, hogy Maruzsa Zoltán úgy fogalmazott, Pintér Sándor belügyminiszter kéri a fentieket a szakszervezetektől, a kézhez kapott levélen mégis az államtitkár aláírása szerepelt – ahogy az a PDSZ országos választmányi tagja, Nagy Erzsébet tárgyalás utáni nyilatkozatából kiderült. Hisz' mindenki előtt ismert, Pintér Sándor, közoktatásért is felelős belügyminiszter már tárcavezetői meghallgatásán leszögezte, hogy a tanárok polgári engedetlenségét nem ismeri el, fegyelmi kérdésnek tekinti.

A PDSZ azon rökönyödött meg, hogy a levelet az a Maruzsa Zoltán nyújtotta át, aki maga is történelem szakos tanár, politológus, ráadásul történelemből doktorált. „Az egy dolog, hogy a polgári engedetlenségről – mint vállalt jogsértésről – láthatóan mit sem tud, nincs meg neki Gandhi vagy Thoreau, de egy olyan összetételű hatalomgyakorló testületet képvisel, amelynek tagjai között voltak polgári engedetlenkedők. Bár lehet, hogy erre még emlékszik a szürreális levél szerzője, tán éppen ez ihlette intelmeit, de azért nem kéne azt gondolni, hogy mindenki, aki a polgári engedetlenséget választja, későbbi életében jogsértéseket követ el, akiket „felnőttként ezen hozzáállásuk következtében adott esetben egy bíróság vagy egy hatóság szankcióval lesz kénytelen sújtani. Láthatóan elfelejti a szerző, hogy olyan rendelkezésre szerveződött polgári engedetlenség, amely az Alaptörvényben biztosított jogot, a sztrájkjogot lehetetleníti el” – áll a PDSZ állásfoglalásában.

De született Maruzsa levélakciójára egy másik válasz is, ami a Civil Közoktatási Platform oldalán olvasható. Ebből is idézünk: 

„A kormány egyik feladata az állampolgárok támogatása abban, hogy zökkenőmentesen tudjanak beilleszkedni a társadalomba. A társadalmi cselekvési szabadság biztosítéka a kormány jogkövető magatartása.

A kormány évek óta azt mondja, hogy minden rendben van az oktatásban, nincs pedagógushiány, és a pedagógusok követelései alaptalanok. Ugyanakkor az EU-nak küldött támogatásigénylésben ennek az ellenkezőjét írják le.

A diákok és az állampolgárok ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy a tényeket letagadni vagy érdekeinknek megfelelően felhasználni nemcsak szabad, hanem állampolgári kötelesség is.

Emellett a diákok és az állampolgárok azt látják, hogy a pedagógusok követeléseivel a kormány nem foglalkozik, hónapok óta nem tud erre időt szánni. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy azokkal a kérésekkel, amelyek számukra nem fontosak, nem érdemes foglalkozni.

Kérjük tisztelt Államtitkár Urat, hogy a kormányzatnak ezt a tanulók és az állampolgárok értékrendjét károsan befolyásoló magatartását a továbbiakban ne támogassa.”

Nem csoda, ha abban az áldatlan állapotban, amiben jelenleg a közoktatás leledzik, a szülők se nagyon tudják, mit kezdjenek ezzel az egésszel. Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete gyorselemzést végzett a tanévkezdésre, amiből az derül ki, a gyerekek oktatáshoz való joga egyértelműen veszélyben van. Ám ők nem a pedagógushiányt látják a legnagyobb gondnak, szerintük a korszerűtlen oktatási módszerek és a túl sok házi feladat veszélyezteti leginkább a gyerekek megfelelő oktatáshoz való jogát. Pillanatnyilag az egyik legnagyobb problémának a Covid19 ellen oltatlan gyerekek ma is érvényben levő diszkriminációját tartják, és egyetértés van abban is, hogy a korszerűtlen tananyag nagy gond.

Ugyanakkor a Szülői Hang Közösség szerint fontos lenne, hogyha valahol sztrájk van, ott legyen szülői támogatás is. Ez jelentheti azt, ha elmarad az oktatás, a gyerek lehetőleg ne is menjen iskolába, ha pedig helyettesítik a sztrájkolót, a szülő akkor is dönthessen úgy, hogy a gyerek otthon marad. Hogy ezt miként fogják fogadni a szülők? Ahogy az egész társadalom megosztott, úgy nyilván megoszlik az ő véleményük is. A tavaszi sztrájk idején az volt a tapasztalat, hogy összességében támogatók voltak.

Azt, hogy valóban megosztottak a szülők ebben a kérdésben bizonyítja, volt, aki ellenzett mindenféle „terven felüli” iskolai szünetet, akárcsak a sztrájk, polgári engedetlenség idejére, a megemelkedett rezsiköltségek miatti esetleges szünetről már nem is beszélve. Azt mondta, neki azért, hogy a 6 és 8 éves gyerekére valaki csak azért vigyázzon, mert neki dolgoznia kellett, és nem tudta őket beküldeni az iskolába, ki kellett fizetnie 200 ezer forintot. Ez hatalmas megterhelés volt az egész családnak. Igaz, azt is mondta, a kormánynak nem a Vodafont kellett volna megvennie, hanem abból a pénzből az iskolák fűtését kellett volna megoldani, azt az oktatásra kellett volna költeni. 

Eszembe jutott erről, amit nem is olyan rég hallottam egy pedagógustól: amíg a szülő reggel 8-kor le tudja adni a gyerekét az iskolába, és délután érte tud menni, addig a számára működik az iskola. Hogy nincs megfelelő oktatás? Az nem annyira fontos.

Én viszont nem tudom elképzelni, hogy van még a világon olyan civilizált társadalom, amelyik hagyja, hogy a hatalom úgy bánjon a gyerekeivel, ahogy azt nálunk teszi. A boldogabb országokban ugyanis tudják, amilyen a ma iskolája, olyan lesz az ország jövője. 

S, hogy milyen a ma iskolája? Ezt Nahalka István fogalmazta meg a Hírklikk számára korábban:

„Magyarországon a közoktatásban 2010 óta nő az esélyegyenlőtlenség, a szelekció az iskolában, 2009 óta romlanak a PISA-eredmények. A 2008-2009-es évek végén a 16 évesek 100 százaléka járt iskolába, ma csak 90 százalékuk. Mindenhol a romlás jelei láthatók. S bár a jelenlegi hatalom emberei ezt nyilván nem így gondolják, a Fidesz 12 éves uralma alatt meghozott intézkedések nem szolgálták a közoktatás fejlődését. A veszteség az, hogy Magyarország a világ fejlődésével ellentétesen halad, és inkább visszafejlődik. 

A közoktatás vágásával egyelőre még csak az „elit” Magyarország és a „cseléd” Magyarország megteremtése folyik. Pedig ez olyan út, amelyen senkinek sem lenne szabad járnia.

Hogy is mondta József Attila: Jöjj el, szabadság! /Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, /játszani is engedd / szép, komoly fiadat!”

Ébresztő, Magyarország!