Ha Rákay Philip valamit szeret magában, az a szerénység
„Hazafias kötelességünk volt végre filmet készítenünk Petőfi Sándorról és a márciusi ifjakról, és hadd mondjam azt, hogy hazafias kötelezettség elmenni a moziba és megnézni.” Rákay Philip, a Most vagy soha című film kreatív producere és egyik írója mondta ezt a Hír TV-ben. Azt a reményét sem rejtette véka alá, hogy a film „a nem nemzetben, nem hazában gondolkodó, globalitásban hívő, baloldali érzelmű honfitársainkat is megszólítja.” Ha abból indulunk ki, hogy a Nemzeti Filmintézet 4,7 milliárd forintos állami támogatást ítélt meg a filmnek, emellett a gyártó Pilvax Film Kft. 1,4 milliárd forintért vehet igénybe adókedvezményt, vagyis, összesen 6,1 milliárd forintjába került az adófizetőknek, érthető az igény, hogyha már kifizettük, meg is nézzük.
„Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység” - mondta Bástya elvtárs a Tanú című filmben. Rákay Philip – igen, jól emlékszik az olvasó, ő volt az, aki 2002-ben, akkor még Rákay Kálmán néven, kétmillió embert vízionált a Kossuth térre – elmondta azt is, hogy négyezer-nyolcszázhuszonhatodszor látta a filmet, de még mindig van benne három-négy-öt olyan pont, ahol mindig nyeli a könnyeit. Persze, nemcsak sírni lehet Petői és barátai kalandjain. Ismét a kreatív producert idézzük: „Egészen megrázó élmény volt látni, hogy valami mindenkit megfog a filmben: van, akit a humora, mert nagyon sok humor van benne, van, akit a fiatal, jóképű srácok, akik a márciusi ifjak; van, akit Szendrey Júlia, akit egy nagyon szép lány, Mosolygó Sára játszik remekül, van, akit a kalandfilmes szál.”
Mivel eddig csak az MTVA által meghívottak teljesíthették hazafias kötelességüket, s a szájtáti köznép még csak ezután teheti meg, el kell hinnünk, amit az egykori lemezlovasból NER-lovaggá lett kreatív producer állít. Még akkor is, ha azt a kitételt, hogy hazafias kötelesség megnézni a filmet, kicsit erősnek érezzük.
Hazafias kötelesség lehet védeni a hazát, tisztességes, becsületes polgárának lenni, olyannak, aki nem szégyent, hanem dicsőséget hoz az országra. Hazafias kötelesség, hogy a bűnt ne pártoljuk, hanem üldözzük, a pedofil bűnelkövetőknek pedig még felsőbb utasításra se adjunk kegyelmet.
Ne vagyonosodjunk tiszteségtelen eszközökkel, ne szerezzük meg a fél Balatont, kastélyokat, hoteleket, ilyenre még akkor se vetemedjünk, ha a miniszterelnök földijei, netán a veje vagyunk. S ha már miniszterelnök: ne rohasszuk le az állami egészségügyet, hogy ezzel a csókosaink által üzemeltetett fizetős egészségügy felé tereljük azokat, akik azt nem tudják megfizetni. Ne butítsuk le az oktatást, mert bár a tanulatlan, könnyen megvezethető embereket könnyebb kordában tartani, hosszú távon ez visszaüt, és nem feltétlenül tekinthető hazafias cselekedetnek. Ne uszítsunk, ne keltsünk gyűlöletet mások ellen, ne barátkozzunk kétes pedigréjű keleti despotákkal, ne adósítsuk el az országot a Kínai Népköztársaság elvtársurai felé.
Hazafias kötelesség továbbá, hogy a gyermekvédelem ne csupán szlogen legyen, hanem a nehéz sorsú, kiszolgáltatott gyermekek védelméről szóljon. Az is hazafiság, ha a magát a családok barátjának mondó kormány nem csak a miniszterelnök köreihez közeli családoknak kedvez, hanem a többieket is igyekszik segíteni. Hazafias kötelesség, hogy ne béreljünk a külügyminiszter három külföldi útjára 264 millió forintért különgépet, s ha erre ő cinikusan azt válaszolja, hogy biciklivel mégsem mehet New Yorkba, akkor haladéktalanul távolítsuk el a hivatalából.
Sokféle hazafias kötelesség létezik, a Most vagy soha című film megtekintése legjobb esetben is csak egy a sok közül. Persze, és ezt itt Rákay Philip tájékoztatására közöljük, sok más filmet is játszanak a mozik. Köztük olyanokat is, amelyeket – bár nem hazafias kötelesség – valóban érdemes megnézni.
