Ne vegyétek el a humoristák kenyerét! – Szilánkok a bőr alatt 4.
Születnek gondolataink, támadnak ötleteink – szilánkok a bőr alatt –, amelyeket nem akarunk nyilvánosságra hozni. Gyávaság? Igen. Jogos gyávaság? Alkalmasint, sajnos. De aztán mégsem tudunk ellenállni a közlésnek.
A szuverenitásvédelmi törvény jogos. Már István királyunk is bevezette, ugye? A nyugati kereszténységet kitiltotta az országból, képviselőit lefejeztette. Gellért püspököt ő dobatta le pogány híveivel az Erzsébet hídra a jereváni rádió szerint.
Mátyás a visegrádi palota udvarán elégettetett minden reneszánsz irodalmat, plusz a Corvinákat és rajtuk – energiatakarékossági okból – Janus Pannoniust.
Batsányi nem Párizsra vetette vigyázó szemét, hanem Szegedre, ahol még füstölt az utolsó boszorkányégető máglya.
Petőfi nem a francia forradalom történetét olvasgatta, hanem Verbőczi törvénykönyvét.
A kiegyezés után nem a nyugati iparosítás eredményeit vették át eleink, és tették gazdagabbá az országot, hanem a hortobágyi délibábot tágították országos méretűre.
És végül nem az unióba léptünk bele, amikor beléptünk, hanem abba, amiből „jönnek távol ferde illatok, mint kósza lányok és hideg cselédek”.
Összegzés: bocsánat és elnézést, de van, amiről nem lehet komolyan beszélni. Persze nem egészen tisztességes dolog elvenni a humoristák kenyerét. És ez nem vicc.
*
Hogyan lehet a mesterséges intelligencia már ma is intelligensebb és udvariasabb, mint némely közhivatalok és szolgáltatók munkatársai?
Szolgáltatómnak jelzem, hogy téves címem van a számláján: egy házzal odébb helyezte a lakhelyemet. Illetékes válaszol, hogy a címváltozásról mutassam be a polgármesteri hivatal igazolását.
MI VAN, EMBER?! Szó sincs címváltozásról. A szolgáltatónál valaki elírta (ah, mily finom szinonima!) a címemet, amint az bizonyítható, mert az előző számlákon jó cím van.
Természetesen figyelmetlenségüket nem vethetem össze a mesterséges intelligencia figyelmességével, jólneveltségével (képes bocsánatot kérni, ha tévedett!), mert az emberi adminisztrációt magyar szülő, iskola, munkahely, társadalom plusz történelem nevelte, az MI-t (vagyis a MESI-t, mert én így nevezem) pedig a gépi program meg az egész NET több milliárd adattal.
Csoda, ha várom, hogy jöjjön el a MESI országa?
*
Egy medúza tanított meg szörfözni.
Antibes, Földközi tenger, 1980. Felállok a vitorlás szörf deszkájára, és rögvest a vízbe fordulok. Egy gonosz medúza ekkor megérinti lángpallosával a karomat. Ettől a katartikus pillanattól kezdve talán én voltam az egyetlen abszolút kezdő vitorlaszörfös a világ tengerein, aki egyszer sem toccsant a habokba. Úgy siklottam, fordultam, kapaszkodtam, egyensúlyoztam a – szerencsére alig hullámzó és lenge szellővel simogatott – tengeren egy órán át, hogy ha akkor van az olimpia, biztos, hogy tuti befutó vagyok ezerötvenkettedikként.
Tanulság? Az életben nem minden esetben kell félni a medúzától vagy bármi más bajtól, sebtől, traumától. Ha túléljük, és tanulunk belőle, nagy-nagy segítséggel, támogatással szolgál, hogy sikeresek legyünk, és ne essünk ugyanarra a medúzára még egyszer. (Talán egy másikra…)
Nógrádi Gábor
Szeged, az utolsó boszorkányégetés, 1728
