Népszavazás Kárpátalján?
Sokan azt mondják, hogy illúzió Kárpátalja visszatérése, az »ukránok« partizánháborúba kezdenének, terrorcselekményeket követnének el stb. Ha Oroszország feltétel nélküli megadásra kényszeríti tönkreverve Ukrajnát (amire igen nagy a sansz), elcsatolja Újoroszországot, és a maradékot is legalább kettő különböző, orosz függésben lévő köztársaságra (a tényleges Ukrajnára és Halicsra) felosztja, kéne lobbizni egy egész Kárpátaljára kiterjedő népszavazásért. (…) Ha egy népszavazásra kerülne sor, az odatelepült oroszok és ukránok jelentékeny része is Magyarország mellett döntene. Esélyt látok rá, hogy egy ilyen helyzetben a lakosság többsége a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett döntene. (A cigányok és zsidók meg pláne ideszavaznának. Szerintem a kevés német, tót és rumén kisebbség is.) – Szász Péter Facebook-bejegyzése a mandiner.hu-n olvasható.
Bevallom, hogy a szerző nevét soha nem hallottam, eddigi tevékenységét nem ismerem. A Facebook-bejegyzés fölött közölt fénykép alapján próbáltam beazonosítani, remélem, hogy nem tévesen: Szász Péter történész, a Depositum nevű katolikus hitvédő oldal főszerkesztője.(A honlap tanúsága szerint a felület utolsó frissítésére öt hónappal ezelőtt, 2021. október 1-jén került sor.) De nem ez a lényeg.
Kárpátalja területe 12.800 négyzetkilométer, lakóinak száma 1,25 millió fő, összetétele: ukrán és ruszin 79, magyar 12, román 2,5, orosz 2,5 százalék. A „maradék” négy százalékon cigányok, németek, szlovákok stb. osztoznak. „Fővárosa” a nagyjából 110 ezres Ungvár, itt a magyarok részaránya hét százalék körüli. Ezek a hozzávetőleges alapadatok, bizonyára van, aki ennél pontosabbakkal szolgál. Az orosz-ukrán fegyveres konfliktusból eredően vélelmezhető, hogy a magyarok száma a térségben csökkenni fog, hiszen az idemenekültek közül sokan nem fognak visszatérni szülőföldjükre.
Az oroszok által lerohant és hősiesen ellenálló Ukrajna ezer sebből vérzik, de a szemfüles Szász már most a szerencsétlen ország szétdarabolásáról álmodozik, és Ukrajna várható katonai vereségéből akar hasznot húzni. A Krímet korábban elcsatolták, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot bekebelezték, a nagyvárosok egy részét pedig rommá lőtték az oroszok, erre jelentkezik egy történész végzettségű magyar közíró (hitvédő), aki minden szolidaritást és emberséget figyelmen kívül hagyva, hamis illúziókat ébreszt. Nem gondolkozik, nem mérlegel, hanem arról ábrándozik, hogy a csaknem 80 százalékban ukránok és ruszinok által lakott régiót – népszavazás keretében – vissza kellene szerezni Magyarország számára.
Ostoba és megalapozatlan kezdeményezésének leírásakor azzal sem számol, hogy ezzel az indítvánnyal felbőszíthetők azok az ukrán nacionalisták, akik – ki tudja hányadszor – majd a magyar kisebbségen verik el a port. Csak azért, mert a Szász-félék nem bírnak magukkal, és a szerzőhöz hasonlóan beszűkült agyúak elégtételre és háborús koncra vágynak. Szász arra sem gondol, hogy a három magyar megyényi terület esetleges visszacsatolása milyen gazdasági és szociális terheket jelentene számunkra, miközben az 1 millió 250 ezernyi lakosság mindössze 12 százaléka nevezhető nemzettársunknak, magyar testvérünknek. Szász abszolút időszerűtlen törekvésének lényege az, hogy a 18 éve EU-tag Magyarország az EU-tagságra éppen most bejelentkező Ukrajnából „csippentsen le” egy darabot, ezzel még inkább rontva a két ország kiegyensúlyozottnak ma sem nevezhető kapcsolatát. Nem sorolom tovább ellenérveimet és ellenérzéseimet, talán ennyi is elég ahhoz, hogy a kedves olvasó belássa: egy véres háború kellős közepén udvariatlan, célszerűtlen és erkölcstelen javaslatot tenni a visszacsatolásra, és rendkívül visszataszító egy szenvedő ország meggyengülését ily’ módon kihasználni.
A Szász-féle mestertervvel kapcsolatban van még egy probléma: megvalósításának nincs realitása.
