A magyar állam rendületlenül embertelen a menekültekkel szemben

A 2015-ös menekültválság kirobbanása óta, és mióta a magyar kormány a bevándorlás, menekültügy kérdését tette kommunikációja célkeresztjébe, nagyon ritkán fordult elő, hogy a nyilvánosságot a kormány akaratától függetlenül járta volna be ezzel kapcsolatos hír. Pedig most talán erről volt szó, amikor Budán, Zugligeten akadtak a rendőrök 92 jogszerűtlenül tartózkodó külföldire, és amikor arról is egyre több hír lát napvilágot, hogy feltűnően intenzívvé vált az Ipoly-menti útvonal az irregulárisan határátkelők számára.

A budai eset ráadásul éppen Orbán Viktor háza közelében történt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság gyanúja szerint az embercsempészek tehát éppen a migráció jelenségével globális szinten hadakozó miniszterelnök kertje végén is zavartalanul folytathatták tevékenységüket – ezidáig. Arról az apró fejleményről, hogy a rendőrségi bevetés a kormányfő háza szomszédságában történt, a kormányhoz közeli média valamiért el is felejtett beszámolni.

Sokkal komolyabb dologról van azonban itt szó, mint egy Orbán Viktor számára esetlegesen kínos incidensről.  A helyzetet még érzékenyebbé teszi, hogy éppen a kormány eresztette szélnek az embercsempészeket, a magyar börtönök zsúfoltságára hivatkozva. Az tény, hogy a büntetésvégrehajtási intézmények hazánkban zsúfoltak, ahogy az is, hogy emelkedett az elmúlt években az embercsempészés miatt elítéltek száma, de azok aránya így is alig haladta meg az egy százalékot a fogvatartottak körében – hívta fel a figyelmet cikkében korábban a Magyar Helsinki Bizottság.

Embercsempésznek minősülnek azok a személyek, akik segítséget nyújtanak másoknak, hogy azok illegálisan és irregulárisan jussanak át az országhatárokon. Nem szükségszerűen, de van rá példa, hogy az embert csempészők ennél is súlyosabb bűnöket követnek el. A hozzájuk fordulókat kihasználhatják, bántalmazhatják, akár szexuálisan is, kizsákmányolhatják és rabszolgamunkára is kényszeríthetik őket.

A súlyos az, hogy a magyar állam sem bánik sokkal emberibben a határainkon szabálytalanul átlépőkkel. Sőt, azzal, hogy ellehetetleníti a jogszerű belépést és menedékkérést azoknak, akiknek védelemre van szükségük, éppen maga löki az embercsempészek és a szervezett bűnözés karjaiba a menekülőket. Erről már Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza tájékoztatott, s arra a kérdésünkre, hogy 2015 óta tapasztalható-e pozitív vagy negatív változás a magyar állam menekültekkel való bánásmódjában, azt válaszolta, „pozitív semmiképp, és negatív sem, bár nehezen látom, hogy ez hogyan tudna még romlani”. Majd részletesen ismertette, mi is a „bevett gyakorlat” a hazánkba szabálytalanul érkezőkkel szemben: „Magyarországon az elmúlt években a menedékkérőkkel és menekültekkel kapcsolatos bánásmódot egyértelműen a jogszerűtlenség, a jogellenesség és az embertelenség jellemezte. Magyarországon nem lehet legálisan menedéket kérni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki, aki papírok nélkül érkezik, mint mondjuk egy afgán nő, aki nem kap útlevelet a táliboktól, szeretné Magyarország védelmét kérni, és benyújt egy menedékkérelmet, akkor – ahelyett, hogy őt meghallgatnák, és egy tisztességes eljárásban döntenének arról, hogy itt maradhat vagy pedig hazaküldik – megfogják, és kirakják a déli határ Szerbia felőli oldalára. Nem egyszer erőszakosan lépnek fel ilyenkor a rendőrök, és meg is verik ezeket az embereket.”

A Helsinki Bizottság jogásza azt is nyomatékosította, hogy arra is volt már példa, amikor gyerekeket vertek meg. „Nekik nem arra lett volna szükségük, hogy a szerb pusztába rakják ki őket, hanem arra, hogy egy gyerekotthonban helyezzék őket el, mert konkrétan a szüleik nélkül voltak itt” – emlékeztetett Szekeres Zsolt. A rendőrség az adatbázisban csak annyit rögzít, hogy hány esetben fogtak el valakit – akár többször is –, és vitték át a déli határ szerbiai túloldalára. Azt már nem részletezik, hogy „ő nő vagy gyerek, idős, fogyatékkal élő, kínzást túlélő, szexuális bántalmazást elszenvedett, vagy akár a keresztény hite miatt kényszerült elmenekülni, akkor is ugyanaz a bánásmód éri őt” – ismertette a jogász. A rendőrségi adatbázisból az derül ki, hogy az elmúlt években több mint 300 ezer esetben történt ez meg, amely szám nem jelent feltétlenül 300 ezer személyt, hanem „csak” 300 ezer alkalmat.

„Egyértelmű, hogy ez a magyar szabályozás sérti az uniós jogot, erről több uniós bírósági ítélet is született, amiknek a végre nem hajtása miatt Magyarország komoly pénzbüntetésekre is számíthat, viszont a magyar kormány kitart a jogsértő és embertelen gyakorlata mellett” – összegezte a helyzetet Szekeres Zsolt.

A napokban bejárta a médiát az is, ahogy a magyar katolikus egyház szimbolikusan első embere, Erdő Péter, Esztergom-budapesti érsek (igaz, civilben) részt vett a Fidesz pártalapítványa által szervezett kötcsei pikniken. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük a menekülteket segítő szervezet képviselőjét, hogy miként értékelték Ferenc pápa látogatását. Megtapasztalható volt ugyanis egy kisebb ellentmondás Ferenc pápa, a világegyház feje és Erdő Péter a magyar egyház vezetőjének nyilatkozatai között. A szentatya számos alkalommal emlegette a menekülteket, buzdított szolidaritásra és támogatta a „nyitott kapuk” gondolatát is, mire a bíboros úr a Kossuth téri szentmise végén úgy „pontosította” Ferenc pápa szóhasználatát, hogy ő „természetesen” csak az ukrán menekültekre célzott. „Aki követi Ferenc pápa menekültekkel kapcsolatos tevékenységét és álláspontját, az egyértelműen tudta, hogy Ferenc pápa minden menekült megsegítése mellett áll ki évek óta. Semmi nem enged arra következtetni, hogy Budapesten ne minden menekültre gondolt volna. Függetlenül attól, hogy honnan érkeznek” – válaszolta Szekeres Zsolt, és emlékeztetett bennünket arra is, hogy a szentatya találkozott is az egyik ügyfelükkel, Abouzar Soltani-val a Rózsák terén. Ő és kisfia azért szöktek el Iránból, hogy szabadon gyakorolhassák keresztény hitüket, de az üldözött keresztények megsegítését hirdető kormány 18 hónapig tartotta őket fogva jogellenesen a röszkei tranzitzónában.

Abouzar Soltani és fia, Armin sorsa ugyan megoldódott, sőt, látszólag gyönyörűen alakult, hogy a szentatyával imádkozhattak együtt. Mégis, a magyar állam a segítség helyett a szenvedésüket fokozta, és ki tudja hány Abouzar Soltanival és Arminnal történik ugyanez naponta észrevétlenül, mégis a szemünk előtt, ahogyan a budai eset is bizonyítja.