Az egyenlő bánásmódhoz való jog: Mentális bebetonozottság

„Semmi sem változott, semminek nem lett következménye” – összegezte a Hírklikknek az egyenlő bánásmód három, a Sagentini-jelentés által érintett területén az elmúlt 12 hónapban tapasztaltakat Karafiáth Orsolya. A közélet iránt érdeklődő, véleményét soha nem titkoló író, költő, publicista példákkal illusztrálta a fenti sommás kijelentését. Esetek mutatják a társadalom mentális bebetonozottságát a nőket érintő diszkriminációs ügyekben, ami pedig a másságot illeti, „talán Budapesten az utcákon már nem kell rettegni. Talán. De se az elfogadás, se a jogok tekintetében nem változott semmi”.

„A többségnek nem tetszik ez a tükörkép. Lehet, hogy ez már nem a tükör bűne?” – mondta, illetve tette fel a költői kérdést Karafiáth Orsolya, aki egy konkrét esetet végigvéve jutott erre. „Szépen megmutatta a mentalitás bebetonozottságot a Kenderesi fogdosása kapcsán felhabzó indulat” – utalt a sikeres fiatal magyar úszó, Kenderesi Tamás esetére, akit a legutóbbi, koreai világbajnokságon a rendőrség szexuális zaklatás miatt letartóztatott (utóbb pénzbírság ellenében elengedték, de idehaza még fenyegeti egy úszószövetségi fegyelmi eljárás).  Karafiáth szerint, ha mindez itthon történik, akkor az egészből nem lett volna ügy.

Mint mondja, továbbra is úgy véli, a 24.hu portálon korábban megjelent írása jól festi le a helyzetet: „Képzeljük el, hogy sztársportolók belendülnek egy buliban, kicsit megpörgetve a bárban a kis csajokat. Aztán, ha valamelyik lánynak nem tetszene a tapi, jönnének a szokásos dumák: Minek nézett olyan csábítóan rám? Minek riszálgatta a trükkös kis valagát? Ő kezdte, ahogy kacéran odanyújtotta a felest. A lányt, aki az érintést, a kéretlen közeledést kikérné magának, netán jogi úton kívánna elégtételt szerezni, fél ország dühe és macsó megvetése kísérné. Alighanem ő lenne a csekély figyelemért ácsingózó ribanc, aki a benyúlással máris többet kapott, mint amit érdemelt. (…)”.

Az eset kapcsán az is látszik, hogy az ilyen ügyekben rendre „gusztustalan mosdatás” tapasztalható. A fent idézett írásban olvashatunk erről is: „A nép még romanticizálja is ezt az egészet...S az is erősen elgondolkodtató, hogy még mindig tartja magát a tévhit, miszerint nekünk, nőknek kellene folyamatosan résen lennünk, mindig kész ellenállási, lepattintási technikákkal, védelmi arzenállal. Hogy célszerű teljes készültségben állnunk, napi huszonnégyben. Munkahelyen, szabadidőnkben, éjjel és nappal. Most láthattuk nemzetközi tükörben, hogy nem, nem lehet megúszni olyan könnyen még a „sima” tapizást sem. És a többségnek nem tetszik ez a tükörkép. Lehet, hogy ez már nem a tükör bűne?

Ami pedig a másság jogait illeti, Karafiáth – aki hostolta az idei Budapest pride-ot és így első kézből tapasztalhatta meg annak a légkörét, fogadtatását – szerint „nincs okom azt feltételezni, hogy a helyzet javult”. Felidézte a Vivacom médiavállalat hatvanöt ország csaknem százezer polgárának megkérdezésével készített, az ezidáig legnagyobb merítésű „melegkutatás” eredményét. Eszerint, bár a diszkrimináció még mindig jelentős, világszerte szignifikánsan javul a másság elfogadása. Sajnos nálunk kevésbé rózsás a helyzet: mindössze 64 százalék ért egyet azzal, hogy a melegeket ugyanolyan jogok illessék meg, mint a heterókat – húzta alá.

Felidézte a Pride-on az általa elmondott beszédet, amelyben több konkrét esetet, társadalmi megnyilvánulás sorolt, majd portálunknak felemlegetett további példákat is véleményének alátámasztására. Mint rámutatott: az idei Pride valóban meglehetősen békés volt, de ez szerinte csak szerencsés véletlenek műve.

„Azért azt a sok ocsmány levelet, amit kaptam, nem teszem ki az ablakba, és igenis kicsi volt a gyomrom, mikor odamentem…” – mondta. Hozzátette, hogy azóta sem változott semmi, sőt! „A családvédelmi akcióterv kapcsán-örvén-mellékén is felhangzanak igencsak cifra dolgok, megint volt melegezés meg gyógyítás a köztévén” – emlékeztetett, hozzátéve: továbbra is ér fizikai atrocitás is melegeket, például az idén megvertek egy lányt, mert szivárványos volt a táskája. Vagy gondolhatunk éppen a Coca-Cola plakátjaira az idei Sziget Fesztivál előtt – és arra, ami ezt kísérte… aztán a „bocsánatkérésre ahol a melegeket a testi fogyatékosokat is megsértették…, s a sort tovább lehetne folytatni.

Tegyük hozzá: a Karafiáth által a Pride-on is felemlegetett példákról sem lehetne azt állítani, hogy szép képet festenek a társadalomról, annak hozzáállásáról. Mert miket is sorolt szépen sorjában? A tavalyi Pride után az akkor még létező Echo TV-n futó Sajtóklubban Bencsik András büszkén jelentette ki, hogy ő igenis homofób, Szentesi Zöldi László szerint pedig „ócska kis egzisztenciák, ócska alakok” a felvonulók. Már idei a következő példa: Kövér László összemosta a melegeket és a pedofilokat, s arról értekezett, hogy egy normális meleg pontosan tudja, hogy nem egyenrangú a többséggel.

„Nálunk hétköznapi hír, ha a Pride rendezvényeit megzavarják. Hogy homofób matricákat gyártanak, hogy nyíltan melegpropagandáról harsognak. És akkor is meglehetősen kevesen háborodnak fel, amikor a köztévén arról csevegnek, hogy a homoszexualitás gyógyítható. Emlékszünk, közösen borzongott Trombitás Kristóf Keresztély műsorvezető Hodász András katolikus pappal és Szőnyi Szilárd újságíróval; utóbbi előremutatóan megjegyezte, ismer olyat, aki már sikeresen kigyógyult!” – sorolta Karafiáth felidézve az általa az idei Pride-on beszédben hozott példákat.  
Mindezek alapján Karafiáth úgy látja: „Talán Budapesten az utcákon már nem kell rettegni. Talán. De se az elfogadás, se a jogok tekintetében nem változott semmi”.

Az egyenlő bánásmódhoz való joggal megállapítások, bírálatok, javaslatok a Sargentini-jelentésben

• A nők elleni diszkrimináció
  •  a konzervatív családformát nem szabad ellentétbe állítani a nők politikai, gazdasági és szociális jogaival, társadalmi szerepvállalásuk növelésével.
  • a politikai szereplők diszkriminatív megjegyzéseket tesznek a nőkkel szemben
  • a büntető törvénykönyv nem nyújt teljes védelmet a kapcsolati erőszak női áldozatai számára
  • a nők alulreprezentáltak a politikai életben
  • nem ratifikálták még az isztambuli egyezményt
• MLBQT
  • A család fogalmának alkotmánybeli meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mert nem terjed ki például az azonos nemű párokra.
  • Erőszakos cselekmények, előítéletek sújtják a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, különösen a foglalkoztatásban és az oktatásban
• Sok mentális, értelmi és pszicho szociális fogyatékossággal élő személyt kényszerítenek egészségügyi intézményekbe és kényszergyógykezelésre, a zárt intézményekben erőszakos, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot alkalmaznak, sok a ki nem vizsgált haláleset.

A nevezett 12 pont, és az eddig megjelent cikkek:

1. Az alkotmányos és a választási rendszer működése
2. Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai
3. A korrupció és az összeférhetetlenség
4. A magánélet védelme és az adatvédelem
5. A véleménynyilvánítás szabadsága
6. A tudományos élet szabadsága
7. A vallásszabadság
8. Az egyesülési szabadság (azaz civilek)
9. Az egyenlő bánásmódhoz való jog
10. A kisebbségekhez tartozók – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem
11. A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai
12. Gazdasági és szociális jogok