Bevándorlók sokasága tud sikeresen integrálódni hazánkban – 2. rész

Itthon a hatalom – ha tehetné – egyetlen bevándorlót sem engedne letelepedni. Ennek ellenére, az állam jelen van-e még a bevándorlók vagy menekültek integrációjában, vagy már teljesen kivonult erről a területről?

Ez összetett kérdés. Egyrészt érdemes különválasztani a menekülteket az egyéb bevándorlóktól. Nagy fogalomként beszélhetünk bevándorlásról, migrációról, külföldiekről, akik Magyarországra jönnek. E nagy csoporton belül tudunk beszélni menekültekről, akik kérelmeznek menekültstátuszt, és aztán azt meg is kapják. Illetve legutóbbi időben az Ukrajnából jövő menekültek, akik úgynevezett menedékes státuszt kapnak. A nem menekültek esetében az állam aktív integrációs programokat gyakorlatilag soha nem működtetett Magyarországon. Amit tetten lehet érni, az legfeljebb annyi volt, hogy a különböző státuszokkal különböző társadalompolitikai, szociális vagy akár oktatási szolgáltatásokra voltak jogosultak. Ez minden. A magyar politika mindig is arról szólt, hogy aki Magyarországra jön, annak a tartózkodási feltételek teljesítésekor már egy viszonylag magas integrációt kell mutatnia. Rendben kell, hogy legyen a jövedelme, vagyona, kell, hogy legyen társadalombiztosítása, kell, hogy legyen hol laknia. Ha ezek nem voltak meg, akkor vagy nem kapott tartózkodási engedélyt, vagy el kellett hagynia az országot. A menekültek esetében volt ez kivétel, és itt látható az, ami hallatszik is elég rendesen a kormányzati kommunikációból, hogy 2015-től fokozatosan, de azért viszonylag gyorsan, tehát három év alatt teljesen leépítették a menekültügyi rendszert. Nemcsak arról van szó, hogy Magyarország nem fogad menekülteket, és nem lehet az ország területén beadni menekültkérelmeket, hanem arról is, hogy akik menekültként vannak az országban, vagy kerülnek az országba, azok számára semmiféle integrációs program nincs. Nem kapnak erre irányuló támogatást. Egyetlen kivétel, hogy vannak speciális csoportok, amelyeket a kormány célzottan befogad. Például Venezuelából ottani magyar származásúakat, üldözött keresztényeket, vagy legutóbb Afganisztánból kimenekített, az amerikai hadsereggel együtt dolgozó embereket. Számukra vannak állami integrációs programok.

A Menedék Egyesület csak és kizárólag a menekültekkel foglalkozik, vagy a bevándorlók más csoportjaival is?

Mi bárkivel, mindenféle Magyarországon tartózkodó külföldivel foglalkozunk. Bárki olyannal, aki külföldiként Magyarországon valamilyen szociális problémával kerül szembe, vagy segítséget szeretne kérni a szociális ügyei, a társadalmon belüli beilleszkedés érdekében. Olyanokkal is dolgozunk, akik el akarnak menni Magyarországról, és olyanokkal is, akik éppen hazatérnek.

Magyarokkal? Valaha volt magyar állampolgárokkal is?

Akár olyanokkal is. Nyilván ez nem jellemző, de azért előfordul az ügyfeleink között ilyen.

És olyan személyek is önöket keresik meg, akik el akarják hagyni az országot? Ők valaha bevándorlókként érkeztek, csak tovább akarnak menni, vagy magyar állampolgárok?

Attól függ. Például nagyon sokszor dolgoztunk együtt olyan emberekkel, akik nem feltétlenül akarnák elhagyni az országot, de el kell hagyniuk mégis, mert kiutasították őket a hatóságok, de amíg még itt vannak, addig lehetnek szociális problémáik, vagy akiknek lejár a tartózkodási jogosultságuk, és azt nem hosszabbítják meg. De azért nem ők vannak többségben. Leginkább olyanokat segítünk, akik Magyarországra jönnek, itt élnek már egy ideje, és itt akadnak el azzal, hogy munkát vagy lakást keresnek, vagy valamilyen adminisztratív ügyintézésben, esetleg az iskoláztatással kapcsolatban kérnek segítséget.

Mennyire tudják segíteni azokat, akik önökhöz fordulnak, vagy a politika túlzottan érezteti hatását ebben a szférában? Tudnak-e szabadon dolgozni vagy túlzottan erős az ellenszél?

Működni tudunk. Nyilván politikai vagy kormányzati szinten nem kapunk támogatást, sokszor hallunk olyan hangokat, hogy az a tevékenység, amit mi végzünk, az nem kívánatos, vagy éppen magával a szervezettel kapcsolatban jelennek meg politikai nyilatkozatok. Jelenleg nem kapunk kormányzati anyagi támogatást. Egy időben kaptunk, és dolgoztunk ilyen programokban, ennek megszűnt a lehetősége. Most nemzetközi szervezetekkel dolgozunk együtt, ENSZ szervezetekkel, az Európai Unió programjaiból vannak támogatásaink. Napi szinten teljesen jól és zökkenőmentesen tudjuk végezni a munkánkat. Illetve nagyon fontos, hogy kiválóan tudunk együttműködni állami intézményekkel is, bevándorlási, oktatási vagy munkaügyi intézményekkel. Szakmai és adminisztratív szinten nincsenek problémáink.

Ismerünk egyházi civil szervezeteket, amelyek foglalkoznak menekültek és esetleg bevándorlók segítésével, de kérdés, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar civil szerveződés ezen a területen mennyire van jó állapotban, és van-e kiépült együttműködés hasonló profilú, hazai egyesületekkel?

Nemzetközi összehasonlítást nehéz tenni, mert attól függ, hogy mivel hasonlítjuk össze. Nagyon különbözőek a civil szektorok egyes országokban. Aszerint lehet összehasonlítani, hogy mennyire tudnak civil szervezetek szorosan együtt dolgozni akár állami, akár önkormányzati intézményekkel. Ebből a szempontból Magyarország azért nem néz ki annyira jól. Itthon eléggé centralizáltak, és eléggé elválnak egymástól az állami, az önkormányzati és a civil megvalósítású programok. Vannak olyan civil szervezetek, amelyek ellátási szerződések keretében véghez visznek vagy átvállalnak feladatokat. De a migráció vagy a menekültügy területén Magyarországon nem jellemző ez, és korábban sem volt. A másik kérdés az, hogy mennyire forrásgazdag vagy forráshiányos a civil szektor. Ebből a szempontból látunk olyan országokat, ahol nálunk jobb a helyzet, és ahol nálunk rosszabb. Inkább az látszik, hogy lakossági, társadalmi vagy akár vállalati támogatásból túl sok nem jut a bevándorlókkal, menekültüggyel foglalkozó szervezeteknek. A magyarországi szektor is általában magánalapítványok vagy európai uniós források támogatására szorul, és egyéni vagy közösségi adakozás az jóval kevésbé tudja ezeket a programokat működtetni. Ez egy kicsi szektor Magyarországon. Egy maroknyi szervezet foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azt feltételezem, hogy mi, a Menedék Egyesület mindenkivel kapcsolatban vagyunk, és különböző kérdésekben és programokban dolgozunk együtt. Akár nagyon konkrét szakmai együttműködéseink is vannak, vagy pedig csak tudunk egymásról, és egy-egy ügyfél vagy program miatt kooperálunk.

Az állampolgárok részéről milyen támogatási hajlandóságot tapasztal?

Változó. Azt gondolom, hogy az állampolgárok többsége nem annyira nyitott a támogatásunkra, viszont azt is látom, hogy van egy kicsi, de nagyon elkötelezett csoport vagy réteg, s ők viszont támogatnak, figyelemmel kísérik a munkánkat. Akár önkéntes felajánlásokkal. Nagyon sok önkéntessel dolgozunk évről-évre. Jelen pillanatban 55 önkéntes segíti a tevékenységünket, éves szinten általában 80-100 önkéntes fordul meg nálunk. Akár adományokkal. Nyáron például egy komplett gyerektábort tudtunk megvalósítani magán felajánlásokból. Kézzel fogható és konkrét segítséget is kapunk. Az is tapasztalható, hogy különösen, ha van valamilyen migrációval vagy menekültüggyel kapcsolatos esemény, mondjuk az ukrajnai vagy a 2015-ös válság, amikor ez bekerül a sajtóba, akkor mindig megnő az egyesület támogatottsága. Mert akkor a hírek az embereket megérintik, és megkeresik azokat a szervezeteket, amelyeknek tudnak segíteni ebben a munkában. Azt feltételezem, hogy ez a többi partnerünkkel is hasonló.

Mennyire követik nyomon azokat, akik önökhöz fordulnak? Vannak-e példáik sikeres beilleszkedésekre?

Haj-jaj, rengeteg! Általában addig vagyunk kapcsolatban emberekkel, amíg a problémáik fennállnak, amelyek miatt hozzánk fordultak, így, ha az megoldódik, rendeződik, akkor nem jönnek már, és ez nagyon helyes. De nyilván vannak olyanok, akik azért időről-időre felbukkannak, és nem is mindig ugyanazok a problémáik. És sokan vannak olyanok is, akik visszajeleznek, hogy éppen hogyan megy a soruk. Régóta dolgozunk, 1995 óta működik az egyesület, és a munkatársaink között is vannak olyanok, akik még kisgyerekként részt vettek gyerektáborunkban vagy éppen a szüleikkel, családjukkal voltunk segítő kapcsolatban. Aztán pedig felnőve, magyar iskolát, egyetemet végezve, kollégaként látjuk őket viszont.