Ihász Sándor: ha én lettem volna a főügyész, ezt nem csinálom végig

„Azt, hogy valaki valamit visszautasít, az az égvilágon semmit nem cáfol, nemhogy tényszerűen, hanem semmilyen módon abból, amit én állítok” – jelentette ki Ihász Sándor arra reagálva, hogy Polt Péternek címzett nyílt levelét visszautasította a Legfőbb Ügyészség. A korábbi főügyész, aki jelenleg az egyik ellenzéki párt igazságügyi szakértőjeként dolgozik, visszaadta az ügyészek körében legrangosabb elismerésnek számító Kozma Sándor-díjat, így tiltakozva az ügyészség működése ellen: „ezt az elismerést ezennel szomorúan és mélységes csalódottsággal visszaküldöm, mert a velem és az ügyészséggel történtek után tőled soha, semmilyen elismerésre nem tartok igényt” – írta a Népszava hasábjain közzétett levelében a legfőbb ügyésznek címezve.

A Legfőbb Ügyészség válaszában felemlegette a korábbi főügyész 2016-ban tett nyilatkozatát, amely szerint az ügyészségen nem tapasztalható politikai nyomásgyakorlás. Ezzel kapcsolatban most úgy reagált, hogy kritikáit akkoriban is megfogalmazta, de volt munkahelyéhez és hivatásrendjéhez érzett lojalitása miatt ezt akkoriban a nyilvánosság előtt még nem vallotta meg. Ennek a folyamatnak az egyik első „kardinális lépése már 2012-ben az volt, hogy sikerült fővárosi főügyészi pozícióból leváltani” – tette hozzá a jogász, akit végül 2017-ben indoklás nélkül menesztettek a fővárosi főügyészségről. Ha még 2016-ban a nyilvánosságban vállalta volna a kritikát, akkor nem tudott volna aztán már tenni semmit, azonnal leváltották volna. Ő belülről akart változtatni, amíg lehetett.  

Ihász Sándor utólag azt sem zárja ki, hogy Polt Péter azért neheztel rá, mert az ő neve is felmerült akkoriban a legfőbb ügyészi cím esetleges várományosaként. Arra a kérdésre, hogy Ihász elvállalta volna-e akkoriban ezt a tisztséget nem válaszolt sem egyértelmű nemmel, sem egyértelmű igennel. Azt mondta, ha úgy érezte volna, hogy szakmai munkájához kellő támogatást élvez, akkor elvállalhatta volna. „Az ember nem akar semmi se lenni, fővárosi főügyész sem akartam lenni. Nem emberhez vagyok lojális, hanem a szakmához és a hivatásrendhez” – tette hozzá Ihász Sándor.

A korábbi főügyész megjegyezte, utólag persze könnyű ezt kijelenteni, mégis úgy érzi, ha ő lett volna az ügyészség vezetője, akkor nem szolgálta volna ki a hatalmat, mint ahogy ezt Polt Péter esetében látja. „Akkor ott nehéz lett volna az a döntés, mert nem lehetett ezt előre látni, vagy legalábbis én nem láttam előre, hogy ez lesz a jogállammal, az igazságszolgáltatással” – tette hozzá. „Ócska így utólag mondani, mert nem forgattuk le ezt a filmet, de biztos, hogy fölálltam volna” – vallotta meg azzal kapcsolatban, hogy ha kellő garanciákat kapott volna 2010-ben, elvállalta volna a tisztséget, de ha látta volna testülete, pozíciója és a helyzet romlását, akkor nem maradt volna a székben, mint ahogy Polt.

Ihász Sándor a műsorban összegezte azt is, mit tart a legaggályosabbnak a főügyészség működésében: „szervezetileg ez egy felelőtlen, számonkérhetetlen, és állam az államban, öntörvényű” – sorolta, majd hozzátette, nincs érdemi jogorvoslati lehetőség, sem a legfőbb ügyésszel szemben, sem konkrét ügyekben nem gyakorolható az ellenőrzés. Az Országgyűlésben ez ugyanúgy igaz, vizsgálóbizottságokat nem hívnak össze, a legfőbb ügyész beszámolója elfogadásának semmilyen tétje és következménye nincs. Ha kérdést kap a hivatal egy országgyűlési képviselőtől, akkor arra is csak annyit és úgy válaszol, ahogy akar, de akár a válaszadást is megtagadhatja. Interpellálni sem lehet. De Polt Péter megválasztásának körülményei, és hogy lényegében leválthatatlan, azt erősíti, hogy semmilyen korlát, jogi kontroll tisztségéhez nincs kötve. Ráadásul mivel a legfőbb ügyésznek mentelmi joga van, ezért, ha nyomozás indulna ellene, neki kellene indítványozni a parlamentnél mentelmi jogának felfüggesztését, majd a saját apparátusa nyomozna őrá, mert akkor még pozícióban maradna, és „ad abszurdum a saját maga ellen folyó nyomozást is felügyelné” – hívta fel a figyelmet a visszásságokra Ihász Sándor.

„A velem szemben megfogalmazott bűncselekmény már régen elévült. Több mint egy éve az elévülésen is túl vagyunk úgy, hogy nincs másodfokú ítélet. Hét éve megy az eljárás egy egyvádlottas ügyben, van benne 4 tanú, meg 50 vagy 60 oldal irat. Elképesztő az a fajta szándékos időhúzás, amit törvénysértő módon az ügyészség csinál. Az elfogultságáról, hogy eltűntek bizonyítékok, arról még ne is beszéljünk, csak ez mind adalék erre” – reagált arra a kérdésre, hogy áll most az a per, amit ellene 2020-ban indított a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali visszaélés bűntette miatt a Fenyő-gyilkosság elleni eljárásban játszott szerepe okán. 40 oldallal indokolták meg az elsőfokú ítélet fellebbezését határidőn belül, de a hatóságnak a szabályban fogalmazott „haladéktalanul” helyett május óta még ma sem küldték tovább másodfokra ezt a fellebbezést, hogy a következő eljárás elindulhasson.

„Nem én változtam. Sem az értékrendemben, sem az erkölcsömben, sem a lelkiismeretemben. Én teljesen nyugodtan alszom. Amit mondtam, az nem vagdalkozás, nem indulat, nem demagógia, hanem tények. Nem én változtam, hanem az ügyészség. Nem én léptem onnan ki eszmeileg, hanem az ügyészség lépett ki belőlem” – fogalmazta meg figyelemfelkeltő szerepvállalásával kapcsolatban. „Ha most nincs, akkor lesz, ebben biztos vagyok” – jelentette ki Ihász Sándor arra a kérdésre, van-e olyan pillanat, amikor a legfőbb ügyész szégyellheti magát tevékenysége miatt.

A Klikk TV adása ide kattintva nézhető meg.