Karsai Dániel vesztett a betegséggel szemben, de a harc, amit elkezdett, folytatódik

„Dani ma este elment. Több mint 3 éven át hősiesen, méltósággal küzdött a legyőzhetetlen ellenséggel az ALS-sel. Mindig velem, velünk leszel, Bro’” – így tudatta közösségi oldalán Karsai Péter – dr. Karsai Dániel testvére –, hogy szombaton késő este Dániel elhunyt. 

Még előző nap posztolt az alkotmányjogász – és szokásához hűen – nem kímélte Orbán Balázs „nertárs”-at a „miniszteNERelnök” politikai főtanácsadóját, amiért a napokban az 1956-os forradalommal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogyha megtámadná Magyarországot Oroszország, akkor ő azonnal megadná magát, mert a magyar életeket mindenáron meg kell védeni. Karsai Dániel felhívta Orbán figyelmét arra, hogy NATO-tagok vagyunk, és azt írta: „gyáva népnek nincs hazája. Lehet, hogy elbuktuk a forradalmainkat, de ezek azok a pillanatok, amikre büszkék lehetünk – mert kiáltunk egy nemes eszméért, a szabadságért. És jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni. Ez akár az életvégi döntésekhez való jog mottója is lehetne.”

Másnap este – a Blikk beszámolója szerint – már alig tudott lélegezni, a betegség a tüdejét is megtámadta. „Nem vagyok orvos, de úgy láttam, hogy a mentők és a kórházi dolgozók is mindent megtettek érte, amit lehetett. Megmenteni azonban már nem tudták” – mondta a lapnak Karsai Péter.

A sorra megjelenő gyászhírek mellett a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Facebook-oldalán közölte, emlékdíjat alapít Karsai Dániel tiszteletére:

 „Karsai Dániel ügyvédként segítette a Magyar Orvosi Kamarát. Közel egy évvel ezelőtt azonban magánszemélyként szólalt fel Agora rendezvényünkön, az életvégi döntésekről tartott társadalmi vitában. A vitában, amelyet ő maga indított és hagyott most szellemi hagyatékként mindannyiunkra. A Magyar Orvosi Kamara Karsai Dániel előtt tisztelegve, emlékdíjat alapít, mellyel az életvégi méltóságért küzdő személyek, szervezetek céljait segíti.”

Szerettük volna megtudni a MOK-tól, ezzel arra is utalnak-e, hogy az orvosi kamara egyetért az aktív eutanáziával, illetve, azt is, hogyan segítheti egy díj az életvégi döntésért küzdőket, ezért többi között ezeket a kérdéseinket is elküldtük a szervezetnek. Válaszul azonban csak annyit kaptunk, „Köszönjük a megkeresést, de nem szeretnénk élni a felkínált lehetőséggel. Megértését köszönjük.”

Így csak találgatni tudunk, ami további kérdéseket vet fel. Ha a MOK nem támogatja az aktív eutanáziát, akkor miért díjazza azokat, akik szintén ezért küzdenek? Ha támogatják, akkor miért nem álltak ki nyilvánosan Karsai Dániel mellett? Lehet, hogy lelkiismereti okokból segítenék ezen célokat?

Egy dologban azért biztosak lehetünk. Az alkotmányjogász – és testvére – kiengedték a szellemet a palackból, és ahogy azt Péter korábban a Magyar Hangnak mondta, miközben jogi értelemben nem sikerült előrelépést elérniük, Dániel már azt is győzelemnek élte meg, hogy elérte, hogy „az emberek kulturált, egymást tisztelő vitát folytassanak” és ennek köszönhetően, gyökeresen megváltozott a halálról való gondolkodásuk. 

Mert pro és kontra mindenkinek van véleménye az aktív eutanáziáról. A kormánypárt például Istenre hivatkozva, csípőből elutasítja, bár Orbán Viktor felajánlotta: imádkozni fog Dánielért. Az ellenzék vitanapot tartott a parlamentben, igaz, hogy lehetetlen időpontot kapott rá és a kormánypárti képviselők meg sem jelentek rajta. Az alkotmányjogász pedig – ki tudja, honnan vett erővel – küzdött a magyar állammal itthon és Strasbourgban is. 

A parlamenti szakbizottság szó nélkül utasította el a szabad életvégi döntés lehetőségét, a Választási Bizottság pedig elutasította az eutanázia ügyében kezdeményezett népszavazást, amiről az Alkotmánybíróság is azonos döntést hozott, így ellehetetlenítették magát a népszavazást is. 

Ha a politikusok többségét nem nyerhette meg magának, a civilek közül nagyon sokan álltak mellé és értékelték erőfeszítését. Ő lett

– „Az év embere” 2023-ban a Magyar Hang, a HVG olvasói, és az RTL Híradó nézői szerint,
– megkapta a Magyar Civil Becsületrendet (2023),
– a Radnóti Miklós antirasszista díjat (2024),
- a Berzsenyi Dániel Gimnázium első díszpolgára címet (2024),
- a Pro Urbe Budapest-díjat (2024),
- a Wesley-díjat a MET-Wesley János Lelkészképző Főiskola tudományos tanácsától (2024),
- a TASZ SZABAD-díj közönségdíját (2024),
- és készült egy színdarab is Karsai Dániel életéről, „Egy tökéletes nap” címmel.

„A felmerülő nehézségeken minden nap igyekszünk felülkerekedni, szerencsére sokan támogatnak minket, amit ezúton is nagyon köszönök. Hogy honnan van erőnk, azt nem tudom megválaszolni. Testvérem mindig azt szokta mondani, hogy valamilyen megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan égi hatalomtól kapja az energiát” – mondta a Hírklikknek az idén tavasszal Karsai Péter. Talán erre az erőre lesz szüksége neki is, mert ha nem lép vissza, akkor ő veszi át az eutanáziáért küzdött testvére helyét. Legalábbis így volt még az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete előtt, amikor arról beszéltek az RTL Híradóban, mi fog történni az üggyel, ha Karsai Dániel nem érné meg a strasbourgi döntést. Azonban megélte és nem repesett a boldogságtól, viszont ahogy azt még Gulyás Gergely is elismerte, ahogyan Dániel „ezt az ügyet képviselte, egy halálos betegséggel és fizikai erejének drámai fogyatkozásával bátran – sőt, gyakran öniróniával – szembenézve, az feltétlen tiszteletet parancsol. A vita, amit Magyarországon elindított az emberi méltóság tartalmáról, kereteiről és korlátairól – többek között az ő fellépésének következményeként – halálával nem ér véget.” 

És ezzel összecseng a MOK döntése is, hiszen csak akkor díjazhatják „az életvégi méltóságért” küzdőket – nemcsak vitázókat –, ha lesznek, akik küzdenek.