Németország „megtelt” – és a szélsőjobb tovább erősödik

A németek valóban széles körűen és lelkiismeretesen próbálták és próbálják ellátni, gondozni és a társadalmuk hasznos tagjává tenni a „migránsok” százezreit. Nem csak emberiességből: a német gazdaságnak az országban képzetteken túl, évente legalább 600 000 új munkaerőre van szüksége, a hiány jelentősen gátolja a fejlődést. Míg korábban a szírek és más ázsiaiak között nem kevés képzett, könnyen alkalmazható ember is volt, a jelenlegi afrikai áradatban túlnyomórészt teljesen képzetlen fiatalok érkeznek, akiknél sokkal többre lenne szükség, mint arra, hogy megtanítsák őket németül. (Ami egyébként is nehéz, mert nincs már elég tanár, aki tudná vállalni ezt a rendkívül nehéz feladatot).

A szociáldemokratákból, Zöldekből és a liberális FDP-ből álló, Olaf Scholz vezette kormány már programjában kitűzte, hogy lefékezi a bevándorlást és visszaküldi azokat, akik nem érdemesek menedékjogra. A gyakorlatban igen kevés embert küldtek vissza hazájába – a bevándorolni szándékozók pedig minden korábbinál nagyobb számban áradnak. „Fordulóponthoz érkeztünk”, mondta Walter Steinmeier, a szocialistákhoz tartozó államelnök a számra, hogy ez év első felében már újabb 160 000 ember kért menedékjogot Németországban. Ez a harmada az összes, az EU országaiba érkezett menedékkérőnek. Egyedül augusztusban mintegy 15 000 illegális határátlépést regisztráltak a németek – 40 százalékkal többet, mint júliusban. Ezekhez a számokhoz képest eltörpül, hogy Olaszországnak rendre néhány ezer Lampedusa szigetre érkezett afrikairól kell gondoskodnia.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nagy erőfeszítéseket tett, hogy Tunézia kormányát rábírja: ne engedje Európa felé tengerre szállni a menekülőket, akik közül sokan már életükkel fizettek a kísérletért. Von der Leyen és Giorgia Meloni olasz kormányfő júliusban megállapodott Kais Saied tunéziai államfővel, hogy kormánya első lépésben 105 millió dollár fejében véget vet az embercsempészek tevékenységének. Miután azonban a pénzt Tuniszban azóta sem kapták meg, további rozoga hajók, csónakok tömege tart Lampedusa, Szicília felé.

A helyzet rendkívül nehéz helyzetbe hozta a berlini kormánykoalíciót, miután nyilvánvaló vált, hogy a menekült-kérdés a szélsőjobb táborába hajtja az ő szavazóikat is. A szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) támogatása a felmérések szerint az év eleji 14-ről 22 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az immár az ország második legerősebb politikai pártja a 27 százalékon álló, jelenleg ellenzékben lévő kereszténydemokraták után. Scholz kancellár SPD-je 17 százalékra esett vissza.

Az AfD, amelynek tevékenységét az Alkotmányvédelmi Hivatal egyes tartományokban bejelentetten ellenőrzi, mivel a párt a törvényes rendet fenyegeti, immár négy keleti tartományban (tehát az egykori NDK területén) áll első helyen. A négy közül háromban jövőre választanak és fenyeget a lehetőség, hogy egy vagy több tartományban az AfD alakíthat kormányt – ha van, aki vele tart. A többi német párt mindeddig határozottan elutasított minden együttműködést az AfD-vel, de a közelmúltban megtört a jég: Thüringia parlamentje úgy fogadott el adóügyi döntést, hogy azt az AfD a CDU-val összefogva támogatta.

A szélsőjobb erősödik az ország nyugati felén is. Markus Söder bajor miniszterelnök, a CDU testvérpártja, a CSU elnöke nem győz ugyan elhatárolódni a szélsőségesektől, ám azok egyre erősödnek. A bajor parlament egyik tagja a Szabad Választók nevű párt, amely nem sokban különbözik az AfD -től. A napokban kiderült, hogy az októberi választások előtti kampányuk listavezetője, Hubert Aiwanger, ifjú korában nyíltan náci nézeteket hirdető röplapokat írt. A képviselő először tagadta, majd elismerte tettét – ám a felmérések szerint az ügy nem csökkentette, hanem erősítette népszerűségét. Hessen tartományban, benne Frankfurttal, Európa egyik pénzügyi központjával, októberben ugyancsak választanak és az AfD megközelítette az SPD-t. A utóbbiak abban a reményben, hogy átvehetik a tartomány vezetését a CDU-tól, Faeser belügyminisztert indították első helyen. Ez sokba kerülhet, hiszen sokan éppen őt teszik felelőssé a bevándorlási helyzetért.

A légkörre mi sem jellemzőbb, mint hogy a napokban Ricarda Lang, a Zöldek pártjának elnöke bírálta koalíciós társait, amiért nem tesznek eleget a bevándorlás visszaszorítására. A Zöldek mindeddig a befogadás leghangsúlyosabb támogatói voltak. Christian Lindner, a liberális FDP elnöke azt javasolta: nyilvánítsák Marokkót, Tunéziát és Algériát biztonságos országnak és küldjék vissza az onnan érkezőket. Lindner egyúttal csökkentené az érkezettek anyagi támogatását. Scholz kancellár a nehéz helyzetben többnyire hallgat – ezért is csökken rohamosan a hárompárti koalíció népszerűsége. És nyomul, egyre erősebben, a szélsőjobb.