Szalai Máté: ez a Hamász háborúja, nem az araboké

Ügyes diplomáciai manőver a magyar kormánytól, hogy miközben markánsan Izrael-párti, a háború közepette sürgeti meg az EU által az arab országoknak adandó vízummentességet, amiről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszélt Ománban? 

Nem kifejezetten nevezném ügyesnek vagy akár különlegesnek, többek között az Egyesült Államok és más nagyhatalmak is ezt a politikát folytatják. A jelenlegi háborút nem szabad arab-izraeli háborúnak tekintenünk, az arab államok nem állnak be a Hamász mögé, és nem szurkolnak Izrael kudarcáért. Ne felejtsük el, hogy a Hamászt – iszlamista ideológiája, Iránnal való kapcsolata és radikális viselkedése miatt – sokan ellenségnek látják, többek között Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is. Éppen ezért, az Öböl-államokkal való kapcsolatépítés a gyakorlatban nem ellentétes az Izraellel való kapcsolatépítéssel. A GCC (Öböl Menti Együttműködés) hat tagállamából kettő (Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek) diplomáciai kapcsolatban áll Izraellel, Szaúd-Arábia a háttérben működik vele együtt és nyilvánosan is közeledik hozzá. Ománnak nincs hivatalos kapcsolata Izraellel, de 2018-ban Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő meglátogatta az országot, 2019-ben pedig az ománi külügyminiszterrel is találkoztak. Katar pedig jelenleg is igyekszik közvetíteni Izrael és a Hamász között. 

Miért nincs egyáltalán garantált vízummentessége az Öböl Menti Együttműködési Tanács országainak? 

Az EU és GCC közötti kapcsolatok az elmúlt két évtizedben eléggé lassan mozdultak előre. Annak ellenére, hogy az unió preferálja a GCC-hez hasonló multilaterális nemzetközi szervezetekkel való intézményesített együttműködést, a két fél nem találta a közös hangot. Ennek főleg négy oka volt. Egyrészt a két oldal politikai rendszerei nagyban eltérnek egymástól, másrészt az EU figyelme a Közel-Keleten főleg a Mediterrán Partnerség országaira, tehát Észak-Afrikára és a Levante térségére (Szíria, Izrael, Libanon, Palesztina) terjed ki, illetve Törökországra. Harmadrészt az Öböl államai sem tekintenek az EU-ra meghatározó szereplőként, hiszen a szervezetnek sem stratégiája, sem kapacitásai sincsenek meg arra, hogy fontos szereplővé váljon az Öböl térségében. Negyedrészt a GCC országai, főleg Szaúd-Arábia szemében az EU túl Irán-barátnak tűnt, hiszen a 2010-es évek második felében az unió nagy szerepet játszott az iráni nukleáris megállapodás tető alá hozásában. 

Mi volna a jelentősége ennek a döntésnek az EU részéről? 

A vízummentesség segíthetne élénkíteni az Öböl-EU kapcsolatokat. Az unió az elmúlt években újra felfedezte a GCC fontosságát, a 2016-os globális stratégiában vagy a 2022-ben kiadott dokumentumban, amelyben stratégiai partnerséget ajánlott a GCC számára. Ezekre a lépésekre szükség volt a kapcsolatok javításához, mert a két fél közötti tárgyalások (például egy esetleges szabadkereskedelmi egyezményről) megrekedtek. A vízummentesség egy fontos lépés lehet abba az irányba, hogy az unió megmutassa, komolyan gondolja a GCC-vel való kapcsolatok mélyítését. A GCC szerepe valószínűleg növekedni fog az európai energiabiztonság tekintetében is, főleg az orosz olajtól és gáztól való leválás kontextusában. 

Ez egy elköteleződés is volna az arab országok felé, vagy inkább viszonzást várhatna érte az EU az érintett arab országoktól? 

Nem jelentene komoly elköteleződést. Az arab országokat sem érdemes egységes tömbként kezelni. Az arab tavasz óta eltelt időszakban a GCC az arab térség egyik, ha nem a legfontosabb politikai és gazdasági központjává vált, amelynek következményeként több nagyhatalom (Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Németország vagy Franciaország) mélyítette kapcsolatait ezekkel az országokkal. Én inkább úgy látom, hogy az EU a maga eszközeivel igyekszik ebben a vetélkedésben részt venni. 

Nemcsak Szijjártó, hanem Joseph Borell, az EU külügyi főképviselője eközben arról is beszélt, hogy Izrael nemzetközi jogot sért, amikor lekapcsolja Gázát a víz- és áramszolgáltatásról. Az EU-Izrael kapcsolatot hogyan befolyásolja ez a nyilatkozat?

Fontos átéreznünk, hogy az elmúlt napok Izrael történetének legtragikusabb és legsötétebb napjai közé tartoznak. Annak, hogy most ki hogyan viselkedik és nyilatkozik, hosszú távú hatása lehet az Izraellel folytatott kapcsolatokra. Jelenleg például Oroszország felemás viselkedése, Izrael melletti kiállásának hiánya és passzív hozzáállása negatívan hathat a két ország közötti kapcsolatokra. Az EU-ra már a konfliktus előtt is Izrael-kritikus szervezetként tekintettek, jelenleg szerintem az uniós nyilatkozatoknál sokkal hangosabbak az európai kormányok kiállásai. Az unió kiállt Izrael mellett az első pillanatokban, jelenleg pedig a gázai szárazföldi offenzíva megindítását akarják megakadályozni, ezzel pedig nincsenek egyedül a nemzetközi közösségben.