Ukrajna NATO-felvételének dilemmái
Miért nem kész még Ukrajna a NATO-tagságra – ezt elemezte igen terjedelmes cikkében az amerikai Politico portál. Egy szempont a sok közül: a szövetség demokratikus normák védelmezőjeként élvezett hírnevét tovább erodálná, ha felvenné Ukrajnát, amíg az ország demokráciaproblémákkal küzd. Végső soron pedig ez egy újabb lesújtó esettanulmány lehet arra, hogyan tudja a NATO a demokráciát kívülről védeni, de belülről nem.
Augusztusban Volidimir Zelenszkij ukrán elnök leváltotta védelmi miniszterét, szerdán reggel leváltott a hét védelmi miniszterhelyettes közül hatot, és sajtójelentések ezt a védelmi megrendelések helytelen kezelésével és korrupcióval hozták összefüggésbe – írja a Politico, amely emlékeztet arra is, hogy Joe Biden amerikai elnök egyebek mellett ezért mondta a múlt hónapban, hogy Ukrajna még nem kész a NATO-tagságra. Ugyanakkor alig néhány nappal később Vilniusban, a NATO-csúcson a tagállamok kitartottak amellett, hogy Ukrajna csatlakozása csak idő kérdése. Sőt, elejtették azt a követelményt is, hogy Ukrajna tartsa magát az úgynevezett Tagsági Akciótervhez – ahhoz a szigorú programhoz, amely biztosítja, hogy a jövendő tagok teljesítsék a NATO katonai, gazdasági, és demokratikus normáit.
Sokan azzal érvelnek, hogy az ukrajnai háború a demokrácia és az autokrácia közötti harc vízválasztója, és hogy Ukrajna az Oroszországgal szembeni ellenállásával a demokrácia harcedzett katonája, ezért kiérdemli a felvételét, a csatlakozás pedig majd visszafordítja a sok bajtól szenvedő ukrajnai demokrácia erodálódását.
Ez az érv azonban nem vesz figyelembe egy fontos tényezőt: a NATO feladata az, hogy megvédje a már demokratikus országokat, de nincsenek eszközei arra, hogy az adott országokon belül előmozdítsa a demokráciát, vagyis a NATO-tagság nem lendítené fel az ukrajnai demokráciát. A fizikai területtel ellentétben, a demokráciát nem lehet megvédeni védelmi paktumokkal, bombákkal, lőszerrel – hívja fel a figyelmet a cikk.
A NATO alapokmánya megköveteli a csatlakozóktól a demokráciát és a jogállamot, de ezek visszacsúszását a csatlakozás után nem tudja megakadályozni, erre példa Törökország és Magyarország. Orbán Viktor és Recep Erdoğan végigvitte a független média üldözését, a más nézetek elnémítását és a jog uralmának erodálását, mindketten szoros kapcsolatokat ápolnak Moszkvával az ukrajnai háborúban. A demokrácia visszacsúszása ellenére, a NATO tagjai, és még engedményeket is kicsiholtak a svéd csatlakozás akadályozásával. Washington csábíthatja ezeket az egyre inkább illiberális szövetségeseket fegyverszállítási szerződésekkel, de a NATO nem tudja kezelni a makacsságuk gyökereit.
Tény, hogy Ukrajna előrelépett az öntisztogatásban, és Zelenszkij sokkal inkább reformer, mint elődei voltak. A háborús hírek közé sok személyi változás híre keveredik, leváltották már a legfőbb ügyészt, majd a biztonsági szolgálat vezetőjét is, és akkoriban több mint 650 eljárás indult hazaárulás vádjával. Januárban hat miniszterhelyettest és öt regionális vezetőt bocsátottak el korrupció miatt, és legutóbb távozni kényszerült minden sorozó iroda vezetése is, miután vesztegetésekre derült fény. Zelenszkij keményen kiáll a korrupció ellen, de erre eleve csak egy beteg politikai rendszerben van szükség, ami amúgy magában foglalja Zelenszkijt is. Például amikor a nyugati pénzügyi intézmények független vezetőket kerestek az oligarchák által vezetett cégek élére, Zelenszkij kirúgta a kabinetet, amiért túl messzire ment a kezdeményezés megvalósításában.
A demokrácia konszolidálása időbe kerül – írta a szerző, és erre több balkáni állam példáját hozta fel. Ukrajna bátran harcol a területéért és a túlélésért, Zelenszjkij pedig vitézül vezeti az országát a szörnyű háborúban. Természetes, hogy Ukrajna csatlakozni akar a NATO-hoz, ez erősítené a határait.
