A sziréna hangjára...
|
2016. január 23. 09:20
2016. jan. 23. 09:20
Csak ültünk a mentőben... Panka és Judit az ablakon néztek ki, Timi mereven maga elé. Én a telefonom nyomkodtam. Még félreálltunk a budai hídfőnél... még csak 06:23 volt... Pestről egy szirénázó rohamkocsi jött át Buda felé. Te jó ég!
Vajon tegnap figyeltek arra, amit mondtam? Budáról jövünk. Ez rémálmomban sem fordult elő - illetve ott - hogy pont abban az időben jön egy valós riasztású mentő... és jött, de csak 06:23 van!
Én mondtam, 06:30 - Budáról jövünk... bekapcsoltam a walkie-talkiet - itt vagyunk - indulunk! Itt vagyunk, indulunk. Semmi válasz. Néma csönd, még csak recsegés se... bebuktuk! Észrevették őket.
Láttam, hogy a napokban több kamerát szereltek a hídra. Biztos, nem jól ténferegtek, pedig megbeszéltük, mindenki máshol... buszmegálló, zebra, parkoló, villamosmegálló... színes felsők - amit hamar lekapunk... ne legyen feltűnő, még az a pár ember se feketében.
És a walkie-talkie-ban néma csönd. Senki nem felel. Miért? Mi lehet velük? Ott vannak? Mi van, ha átmegyünk, és a rendőrség karjaiba futunk? (Közben épp kielőz egy rendőrautó... sok a migráns, épp probléma van Kőbányán) - de tovább ment.
- Klubrádió, tessék!
- Szép jó reggelt mindenkinek! Sándor Mária vagyok, és társaimmal perceken belül lezárjuk az Erzsébet-hidat.
- Tessék? Sándor Mária? Mit csinálnak? Te jó ég, köszönjük, hogy szólt!
És 06.30... "Indulunk! Ha a sziréna hangját halljátok, Budáról induljatok föl a hídra Pesten. Így együtt érünk majd oda."
Lassan megy a mentő, a nap besüt az ablakon, a sziréna ordít - és nem tudom... nem tudom, lesz-e ott valaki, vár-e ott valaki a túloldalon... Kommunikálni nem tudtunk, mobilt nem használtunk...
Vár-e ott valaki, lesz-e ott valaki a túloldalon? Lassít a mentő, átérünk Pestre - és OTT ÁLLNAK-OTT ÁLLNAK A TÁRSAIM! Ahogy megbeszéltük: Györgyi, Ildi, Viki, Erika, Péter, Gábor, Zsuzsi, Gyuri, Vali, Feri, Katka. Laci a szirénával, Kriszti, Gyula... mind a TÁRSAIM! Ijedt tekintettel néznek a beszorult mentőautó-ajtóra - nehezen nyílik - és már kiabálom: ,,húzd a molinót - húzd a molinót! - egyik Buda, másik Pest felé - zárd a sávot, NE FÉLJ! Csak húzd feszesen! ,,Magyarország a Magyar Egészségügyért"
,,Magyarország! Ne engedd el a Nővéreidet külföldre!" Húzzad-húzzad...
A Magyar egészségügyért, a Magyar Betegekért, a Nővérekért, a Kollégákért, a meg nem becsült munkáért, a rothadó kórházakért - a rothadó rendszerért, a sok hazugságért, a sok be nem váltott ígéretért, a hitegetésért, a korrupt vezetőkért - akik nincsenek itt - húzzad, és feszítsd a molinót!
Magyarország a Magyar Egészségügyért! Bátran - egyenes derékkal, szembenézve a forgalommal állnak ott a Társaim, és nem félnek - már nem félnek, már tudjuk - összetartozunk örökre a Magyar Egészségügyért - a Tisztességes, becsületes betegellátásért, nem adjuk föl! Soha!
Sándor Mária és Társai!
Köszönöm szépen Nektek, hogy kitartotok!
Én mondtam, 06:30 - Budáról jövünk... bekapcsoltam a walkie-talkiet - itt vagyunk - indulunk! Itt vagyunk, indulunk. Semmi válasz. Néma csönd, még csak recsegés se... bebuktuk! Észrevették őket.
Láttam, hogy a napokban több kamerát szereltek a hídra. Biztos, nem jól ténferegtek, pedig megbeszéltük, mindenki máshol... buszmegálló, zebra, parkoló, villamosmegálló... színes felsők - amit hamar lekapunk... ne legyen feltűnő, még az a pár ember se feketében.
És a walkie-talkie-ban néma csönd. Senki nem felel. Miért? Mi lehet velük? Ott vannak? Mi van, ha átmegyünk, és a rendőrség karjaiba futunk? (Közben épp kielőz egy rendőrautó... sok a migráns, épp probléma van Kőbányán) - de tovább ment.
- Klubrádió, tessék!
- Szép jó reggelt mindenkinek! Sándor Mária vagyok, és társaimmal perceken belül lezárjuk az Erzsébet-hidat.
- Tessék? Sándor Mária? Mit csinálnak? Te jó ég, köszönjük, hogy szólt!
És 06.30... "Indulunk! Ha a sziréna hangját halljátok, Budáról induljatok föl a hídra Pesten. Így együtt érünk majd oda."
Lassan megy a mentő, a nap besüt az ablakon, a sziréna ordít - és nem tudom... nem tudom, lesz-e ott valaki, vár-e ott valaki a túloldalon... Kommunikálni nem tudtunk, mobilt nem használtunk...
Vár-e ott valaki, lesz-e ott valaki a túloldalon? Lassít a mentő, átérünk Pestre - és OTT ÁLLNAK-OTT ÁLLNAK A TÁRSAIM! Ahogy megbeszéltük: Györgyi, Ildi, Viki, Erika, Péter, Gábor, Zsuzsi, Gyuri, Vali, Feri, Katka. Laci a szirénával, Kriszti, Gyula... mind a TÁRSAIM! Ijedt tekintettel néznek a beszorult mentőautó-ajtóra - nehezen nyílik - és már kiabálom: ,,húzd a molinót - húzd a molinót! - egyik Buda, másik Pest felé - zárd a sávot, NE FÉLJ! Csak húzd feszesen! ,,Magyarország a Magyar Egészségügyért"
,,Magyarország! Ne engedd el a Nővéreidet külföldre!" Húzzad-húzzad...
A Magyar egészségügyért, a Magyar Betegekért, a Nővérekért, a Kollégákért, a meg nem becsült munkáért, a rothadó kórházakért - a rothadó rendszerért, a sok hazugságért, a sok be nem váltott ígéretért, a hitegetésért, a korrupt vezetőkért - akik nincsenek itt - húzzad, és feszítsd a molinót!
Magyarország a Magyar Egészségügyért! Bátran - egyenes derékkal, szembenézve a forgalommal állnak ott a Társaim, és nem félnek - már nem félnek, már tudjuk - összetartozunk örökre a Magyar Egészségügyért - a Tisztességes, becsületes betegellátásért, nem adjuk föl! Soha!
Sándor Mária és Társai!
Köszönöm szépen Nektek, hogy kitartotok!
