Téglánként bontva el...

HírKlikk 2017. január 28. 08:04 2017. jan. 28. 08:04

Az első HÉV-megállót mindig sétálva teszem meg a Boráros tértől a Nemzeti Színházig. Nézem az esti fényben úszó Nemzetit, mögötte a monumentális MÜPA színkavalkádja...

A kirakat város. Csak a mélyébe ne nézz! Nehogy pár méterrel odébb menjél, nehogy pár utcával beljebb tévedj.
Már a HÉV-re várok és eszembe jut, mikor annyi idősek voltunk mint most az én lányom, a Nemzetire téglajegyeket gyűjtöttünk... Valami félbehajtott, hivatalos előnyomott kartonpapírra téglajegyeket ragasztottunk talán 5 és 10 forintos értékben. Sárga színűek voltak (talán).

Azt mondták, majd ha megépül a Nemzeti, lesz egy tégla, rajta a nevünkkel. Mindenki nagy lelkesedéssel gyűjtögette, minden zsebpénzünket beletettük.

"...Gobbi Hilda a 70. születésnapjára kapott takarékbetétkönyvet a Nemzeti Színház felépítésére ajánlotta fel 1983-ban, majd össznépi adakozás kezdődött. Megindultak a felajánlások a vállalatoktól, üzemektől, extralottót bocsátottak ki, az emberek téglajegyet vásároltak..."

Aztán az a Nemzeti... nem épült meg. A Nagyszüleim nem láthatták már a Nemzetit. Pedig a tőlük kapott forintok is odamentek. "A rendszer összeomlóban volt, az államkassza üresen állt..."

1998-ban az Erzsébet téren helyezték el az alapkövet, 99'-ben a Városligetbe tervezték a kilencvenes évek közepén a New York Palotát alakították volna át, majd a Lágymányosi híd pesti lábához került...

Magyarország akkor is erősödött, mint mindig. A a fölösleges pénzszórás ment, kinek-kinek érdekei szerint...
(Hasonlóan ment a "Nemzeti cirkusz " - mint most a "szuper kórházak cirkusza"...)

A ki "dob nagyobbat " - és mi, mikor lesz belőle...??? Cirkusz mindig volt, megegyezés soha! POLITIKAI ELIT!
Mi meg rakosgatjuk hó vége felé a forintjainkat, mert a többit elszórta más...


"...Ez az év a nagyberuházások éve lesz ... "Magyarország erősödik:
,,Kétszer nem lépsz ugyan abba a folyóba " (Kr.e.6.század, Hérakleitosz) Jajjjj dehogynem! Magyarországon!

Mi évtizedek óta, ugyan úgy számolgatjuk hó végén a megmaradt aprót, vagy akinek volt még ereje, pakolt és ment...

Legalább szép esti kép fogadja, a hazafelé haladó munkás embert. Szomorúan nézi a csillogó fényeket. Álmodunk. Egy szebb és könnyebb életről.

A fények tövében, a híd alatt, egy hajléktalan kucorog.



Hátam mögött a megállóban, újabb óriásplakát...Most nem a ,,Migráncsoktól" - véd. Most ,,Magyarország erősödik" - az újabb plakátkampány.

Mindenhol, mindenhol erősödik... milliárdokért.

A megállóban az óriásplakátokon, a lámpaoszlopokra erősített lengő hirdetőtáblákon, a közlekedési eszközökön, mikor préselődve állsz a büdösben, és a szemedbe mosolyog a hazugságtömeg : "A nővérek bére 65 százalékkal emelkedik, az orvosok 207 ezer forinttal visznek többet haza". Állsz, szemtől- szembe a hazugsággal.

Mit tehetsz? Hallgatsz, mikor ordítanál. Meddig, meddig, meddig megy ez így? Folynak a milliárdok, míg te számolgatod az apród.

Ha kell, apránként, téglánként bontjuk el ezt a rendszert.

Propaganda füzetekkel telepakolt lakótelepi postaládák... Nem ám a közösbe... Minden postaládába.

Hiába írjuk ki, nem akarunk levélszemetet a postaládába. Beleteszik. De mi megoldjuk.

Mi ha kell, téglánként bontjuk el ezt a rendszert. Hasznosítva minden darabját... Kutyasétáltatás után, ha valaki belelépett, pont jó a lábunk lehúzására... És minden napra jut újabb füzet... Valamire ez is jó!


Mert ha kell, mi téglánként bontjuk el ezt a rendszert!