Méltatlanul
|
2016. december 11. 13:34
2016. dec. 11. 13:34
Egy kórterem világháború utáni ágyakkal, használhatatlan matracokkal, kopott ágyneművel, ami a matracot nem fedi. Nem csak nővér és orvoshiány van, hanem a minden nap megtapasztalható eszköz és ápolási szerek hiánya is. Méltatlan körülmények, kiszolgáltatott emberek számára.
Most ünnepeljük Advent harmadik vasárnapját, az úgynevezett örömvasárnapot. Vidéki csendes kórházi folyosók. Milyen távol van innen az öröm...
Szorgos nővérkezek munkája látszik, akik a reménytelen helyzetbe szeretnének egy kis ünnepet vinni. Hétvégén csend van. Még a mentő sem szirénázik, elég a kék villogó. Némán tolják a majdnem eszméletlen beteget, aki nem tudja hol van. Nézi a mennyezetet és nem tudja mi vár rá. Egy test, egy ágy, egy kórterem, egy osztály, egy kórház, egy egészségügy, a Magyar Egészségügy... Egy mondat, egy gondolat: Én is voltam olyan mint Te, Te is lehetsz olyan mint én.
Döbbenten olvassuk a 168 óra írását, mikor egy beteget a saját hozzátartozója szállít orvosi kérésre egyik kórházból a másikba:
"...kapott egy kétkerekű betegszállító járgányt, ebbe beültette a beteget, majd fürdőlepedővel óvatosan kipányvázta a fejét, hogy miközben tehetetlenül ide-oda billen, ne károsodjon. Az otthonról előrelátóan elhozott gurtnival odakötözte a testét a kocsi szakadt háttámlájához, végül a lábait a fürdőköpeny övével rögzítette..." Egy eset a sok közül!
Nap mint nap olvassuk, szörnyülködünk és reménykedünk, mi majd megússzuk! Azt gondoljuk, velünk nem fordulhat elő. Majd ott állunk egy kórterem ajtajában, és a mi édesanyánknak, édesapánknak, rokonunknak nem jut párna, takaró, ágy... Ebben az európai szintű betegellátásban!
Az alap hiányzik a valós szándék a valós változtatásra, mint a kórteremből a betegágy.
Rettegünk! Csak ne mi! Velünk nem történhet meg! Csak mással! Csak az a másik... Majd sajnáljuk. Együtt érzünk... Aztán mi állunk ott rettegve, hogy mit vigyünk, mit tegyünk, hogy az osztályon lévő egy szem nővér, odaérjen, ha fullad, ha szívni kell, ha szólna, de nincs hangja...
A nővérpult mögött, fáradt mosoly. Gondolatai már otthon járnak. Sötétedik, még el kell menni vásárolni, és holnap megint kelés 04-kor, és vissza műszakba. Elosztották azért, hogy Adventben is legalább mindenkinek jusson egy szabad hétvége. Inkább dupla műszakot visznek beosztás szerint, azaz valójában már a harmadik nap állnak az ágyak mellett. Nem baj, majd máshová lesz beírva... "Nővérbiznisz"
Közben megy a "boltolás" az osztályok között, hogy túléljünk! "Nekem van pelenkám, neked van kesztyűd cserébe?" Itt milliárdos csúsztatások helyett a napi túlélésért megy a küzdelem, és még csak nem is saját érdekek miatt, hanem a BETEGEKÉRT!
Már nap vége lett volna... de jött a mentő. Csapódik a sportszatyor. "Hová tegyük? " ...és már rohannának is tovább. Egy szem ügyeletes orvos van, fejvakarás... Hová is tegyük?
Szuper kórház Budapesten?
Először az ország minden kórházában biztosítsunk tisztességes betegágyakat a rendszerbe bekerülőknek. Tegyék le az alapokat.
"...Hetvenezer kórházi ágyunk van, ebből 42 ezer az aktív, a többin krónikus ellátás vagy rehabilitáció zajlik..." ( Ónodi- Szűcs Zoltán )
A stadionokra költött pénz feléből, az ország összes betegágya lecserélhető lett volna!
Méltatlan körülmények, kiszolgáltatott betegek, rettegő hozzátartozók. Agyonhajtott nővérek és orvosok, szélmalomharcot vívó ellenzéki politikusok...
Európai szintű betegellátás? Úgy legyen! Idén ezt kérjük a Jézuskától! És egy kis emberséget az Emberi Erőforrások Minisztériumába!
De kezdjük az alapoknál, amit 6 éve nem tesznek meg! Használható betegágyak minden kórházba kerülő betegnek! Az emberi méltóság esélyét! Az öröm vasárnapján...
Döbbenten olvassuk a 168 óra írását, mikor egy beteget a saját hozzátartozója szállít orvosi kérésre egyik kórházból a másikba:
Nap mint nap olvassuk, szörnyülködünk és reménykedünk, mi majd megússzuk! Azt gondoljuk, velünk nem fordulhat elő. Majd ott állunk egy kórterem ajtajában, és a mi édesanyánknak, édesapánknak, rokonunknak nem jut párna, takaró, ágy... Ebben az európai szintű betegellátásban!
Az alap hiányzik a valós szándék a valós változtatásra, mint a kórteremből a betegágy.
Rettegünk! Csak ne mi! Velünk nem történhet meg! Csak mással! Csak az a másik... Majd sajnáljuk. Együtt érzünk... Aztán mi állunk ott rettegve, hogy mit vigyünk, mit tegyünk, hogy az osztályon lévő egy szem nővér, odaérjen, ha fullad, ha szívni kell, ha szólna, de nincs hangja...
A nővérpult mögött, fáradt mosoly. Gondolatai már otthon járnak. Sötétedik, még el kell menni vásárolni, és holnap megint kelés 04-kor, és vissza műszakba. Elosztották azért, hogy Adventben is legalább mindenkinek jusson egy szabad hétvége. Inkább dupla műszakot visznek beosztás szerint, azaz valójában már a harmadik nap állnak az ágyak mellett. Nem baj, majd máshová lesz beírva... "Nővérbiznisz"
Közben megy a "boltolás" az osztályok között, hogy túléljünk! "Nekem van pelenkám, neked van kesztyűd cserébe?" Itt milliárdos csúsztatások helyett a napi túlélésért megy a küzdelem, és még csak nem is saját érdekek miatt, hanem a BETEGEKÉRT!
Már nap vége lett volna... de jött a mentő. Csapódik a sportszatyor. "Hová tegyük? " ...és már rohannának is tovább. Egy szem ügyeletes orvos van, fejvakarás... Hová is tegyük?
Szuper kórház Budapesten?
"...Hetvenezer kórházi ágyunk van, ebből 42 ezer az aktív, a többin krónikus ellátás vagy rehabilitáció zajlik..." ( Ónodi- Szűcs Zoltán )
A stadionokra költött pénz feléből, az ország összes betegágya lecserélhető lett volna!
Európai szintű betegellátás? Úgy legyen! Idén ezt kérjük a Jézuskától! És egy kis emberséget az Emberi Erőforrások Minisztériumába!
De kezdjük az alapoknál, amit 6 éve nem tesznek meg! Használható betegágyak minden kórházba kerülő betegnek! Az emberi méltóság esélyét! Az öröm vasárnapján...
