Kocka utca volt, van és lesz! Ezek mi vagyunk...
|
2017. március 24. 15:01
2017. márc. 24. 15:01
Még decemberben csörgött a telefon, Rita hívott, Bandó felesége. András egy jubileumi előadás sorozatra készül (2017. novemberében lesz 70 éves). A Pécsi Harmadik Színházban lesz március 20-án a premier. Eltudsz jönni Mária?
A megtiszteltetéstől, szóhoz se jutottam hirtelen. Ugyanúgy, mint amikor először hallottam meg Nagy Bandó András hangját a telefonban, egy riportból kijövet az ATV-ből, még 2015 tavaszán.
Azóta sok mindent éltünk át együtt, elsőként állt az ápolónők, az egészségügyi dolgozók harca mellé. Ott volt minden demonstráción, több vidéki fórumunkon, és bármikor arra jártunk, olyan meleg családias szeretettel fogadott családjával együtt, mint a legrégebbi barátokat.
De gyűjtöttünk együtt hátrányos helyzetű gyermekeknek, kislányával és feleségével együtt válogatva a játékokat,
és küldött komplett óvodai berendezést Iványi Gáboréknak.
Nem volt olyan ügy, ahol maximálisan ne adta volna bele magát.
De számomra nem ez a Bandó... Ez az emberi, ez az a plusz, amit a sors úgy hozott, hogy megismerhettem. Hogy összesodort minket a szél... Vagy a tenni akarás...
Mégis számomra az első kép, bármikor Rá gondolok, a Művész! Az a nagybetűs Művész, író, költő, aki nevettetni tud. Az a Művész, aki visszahozza gyermekkorom, szüleim, nagyszüleim, testvéreim nevetős arcát a múltból. Ma már a nevetés a legnagyobb ajándék.
Emlékképek a fekete-fehér televízió a hétfői adásszünet és a várva várt kabaréestek. Önfeledt szilveszterek a múltból.
És igen, a Kocka utca 13. (1978)
"... Csodálatos a reggel! ...A tizedik emeleten négykor, a földszinten hatkor kel a nap. A házak között feltűnik a narancssárga kukásautó, hátul csüngnek a nemzetiségiek... A kocsi lassít, leugrálnak, s a kukába nézve, egyikük felordít: Valaki már megint megette a kenyerünk javát! Felébred az egész ház... És ekkor kezdődik a bábeli zűrzavar: szól a rádió, reggeli zenés műsor, hírek, s ez összevegyül a lakók zajával..."
Hát, így élünk ma is... csak emberek eltávoztak életünkből, közben anyák, apák, nagyszülők lettünk... és ugyan ott vagyunk és élünk, a Kocka utcában.
És írhatnánk a "Levél a kórházból"-t ma is (1985):
"Kedves feleségem! Kívánom, hogy levelem, a legjobb egészségben találjon - engem... A nővérke azt mondta, ha ezt elolvasod, betegre fogod röhögni magad, aztán jöhetsz ide te is... Na, őket se irigylem... A szocialista brigádjuk felvette a Csehov nevét, mert az egész kórházra jut összesen három nővér... Itt mindent magunk csinálunk... Az ágynemű cserét is nekünk magunknak kell megoldanunk. Én Imre bácsival cserélek..."
De azért van ami változott: Faltól falig (1986)
"Olvasgatom az újságokat... A Magyar Hírlap is óriásit nőtt... Akkorát, hogyha a szobában ülve kinyitom a lapot, mindkét kezemet beverem a falba... Óriási! Nem? Van már faltól falig újságunk is! ...Persze a mi lakásunk akkora, hogy teljesen csak a Fülest tudom kinyitni... És talán még a Népszabadságot, mert az maradt a régi... Istenem, már nem is tudom, mit fogok tenni, ha hírt közöl a Magyar Nemzet, hogy nagyobb lett a Népszabadság..."
Ugye tudjuk, a hír nem ez lett...
Én is a zember vagyok (2012)
"Annak ellenére vagy talán épp amiatt írok, kedves Kétharmad Viktor, hogy tudom, veled és vízióiddal szembefordulni, rólad, szavaidról és cselekedeteidről kritikus véleményt mondani, kész blaszfémia... Hogy ki vagyok én? Ismerned kell, hisz folyton rám hivatkozol: én vagyok a zember!
Első választási győzelmed évében még polgár voltam, ahogy Te is egy polgári kormány feje voltál. Hogy miért nem maradhattam polgár, nem tudom, mint ahogy azt sem, mitől lettem én a zember... Ide születtem, magyarul beszélek, emberként dolgozom, mint az állat, elvárom, hogy emberhez méltó fizetést kapjak a becsülettel elvégzett munkámért..."
Ezek csak "szösszenetek" egy 807 oldalas könyvből, mely kislányom éjjeliszekrényén található, címe : Egyedül állok. 300! kabaréjelenetet ölel fel. (Sokszor hangos kacagást hallok a szobából.)
Múlt, jelen, jövő. Láttam, hallottam, és benne éltem, benne élünk, és emlékeim tovább adom.
És Bandó újabb arca, Művészete, mi könnyeket csalt a szemekbe:
Sosem volt Toscana (2006)
"Egyes történetek életről és halálról, reményről és könnyekről szólnak. Más történetek lélekről és szellemről, hitről és annak vesztéséről, majd feltalálásáról beszélnek. Akadnak aztán történetek, melyek sorsokról és tragédiákról, bukásokról és hősiességről üvöltenek és suttognak. Ez a történet más: több annál, semhogy szóljon, beszéljen, üvöltsön vagy suttogjon. Bandó regénye eleven tűz, szikrázó jég. Addig égeti-fagyasztja olvasóját, míg végül rádöbben, hogy szeretettel vértezve akár a saját halálunkat is kiüthetjük fekete lova nyergéből. S ennél fontosabb ugyan mi lehet?" (Böszörményi Gyula)
Vár rád Toscana (2011)
"A Sosem volt Toscana második kötetének neveztem, hiszen a folytatása lehetetlen. Halász Bódog meghalt, a megszületett unokája alig 5 éves..."
Ezek azok az írások, amik szintén kihagyhatatlanok, és Bandó újabb zsenialitását
sokoldalúságát tükrözik. ( Ezek az én éjjeliszekrényem kincsei. )
Boldogan éltek, míg meg nem haltak (2015)
"A könyvemben olvasható húsz történet mint egy harminc, élete utolsó periódusába jutott emberről, és az őket halálukig ápolókról szól... Az emberélet olyan állomásáról, melyet korunk embere nem szeret emlegetni. Sokan épp halálfélelmükben - egész életükön átívelő haldoklásukban - se beszélni, se olvasni nem hajlandók róla..."
És ezek is csak szösszenetek... Verseskötetek gyermekeknek, mesekönyvek és számtalan írás...
Ez a Bandó többek között. Hány embert ölel fel tudása, tehetsége, szorgalma, kitartása, közlés vágya, és kifogyhatatlan emberszeretete. Mondhatom, ilyen EMBERREL még nem találkoztam! És talán nem árulok el titkot, mélyen meghatott, hogy lakása falán, művésztársai fotói, képei láthatók. Mondta, minden nap gondol rájuk.
Ő a mi Nagy Bandónk, Ő az aki velünk élte életünket és írta meg kabaréban vagy csodálatos regényekben, rajzolta és írta a mesekönyveket gyermekeinknek.
70 éves lesz november 12-én. Vele ünnepelhetsz, nevethetsz, és láthatod- hallhatod, mert töretlenül csak ad, ad és ad nekünk. Adja önmagát és szeretetét. Ne hagyd ki Őt az életedből! Ajándékozd meg magad Vele.
Áprilisban és májusban Győrben a Vaskakasban, Szegeden az Egyetemi Könyvtár színháztermében, Budapesten a Fészek Klubban (Április 10, 11, 29).
60 születésnapján megkérdezték Őt, ha élete végén lefutna egy film, melyhez maga válogathatná össze a képeket, mi kerülne abba a filmbe...
(Részlet) : "...erőt adó győzelmek, keserves vereségek... megmaradt és elkallódott barátok arcvonásai... elveszett rokonok és barátok sora...üldögélés a tavaszi napsütésben, a folyton csodált csillagos ég, és a gyakran mustrálgatott Hold..."
"Nincs út a boldogsághoz. A boldogság maga az út!" (Wayne Dyer)
Azóta sok mindent éltünk át együtt, elsőként állt az ápolónők, az egészségügyi dolgozók harca mellé. Ott volt minden demonstráción, több vidéki fórumunkon, és bármikor arra jártunk, olyan meleg családias szeretettel fogadott családjával együtt, mint a legrégebbi barátokat.
De gyűjtöttünk együtt hátrányos helyzetű gyermekeknek, kislányával és feleségével együtt válogatva a játékokat,
és küldött komplett óvodai berendezést Iványi Gáboréknak.
Nem volt olyan ügy, ahol maximálisan ne adta volna bele magát.
De számomra nem ez a Bandó... Ez az emberi, ez az a plusz, amit a sors úgy hozott, hogy megismerhettem. Hogy összesodort minket a szél... Vagy a tenni akarás...
Mégis számomra az első kép, bármikor Rá gondolok, a Művész! Az a nagybetűs Művész, író, költő, aki nevettetni tud. Az a Művész, aki visszahozza gyermekkorom, szüleim, nagyszüleim, testvéreim nevetős arcát a múltból. Ma már a nevetés a legnagyobb ajándék.
Emlékképek a fekete-fehér televízió a hétfői adásszünet és a várva várt kabaréestek. Önfeledt szilveszterek a múltból.
És igen, a Kocka utca 13. (1978)
"... Csodálatos a reggel! ...A tizedik emeleten négykor, a földszinten hatkor kel a nap. A házak között feltűnik a narancssárga kukásautó, hátul csüngnek a nemzetiségiek... A kocsi lassít, leugrálnak, s a kukába nézve, egyikük felordít: Valaki már megint megette a kenyerünk javát! Felébred az egész ház... És ekkor kezdődik a bábeli zűrzavar: szól a rádió, reggeli zenés műsor, hírek, s ez összevegyül a lakók zajával..."
Hát, így élünk ma is... csak emberek eltávoztak életünkből, közben anyák, apák, nagyszülők lettünk... és ugyan ott vagyunk és élünk, a Kocka utcában.
És írhatnánk a "Levél a kórházból"-t ma is (1985):
"Kedves feleségem! Kívánom, hogy levelem, a legjobb egészségben találjon - engem... A nővérke azt mondta, ha ezt elolvasod, betegre fogod röhögni magad, aztán jöhetsz ide te is... Na, őket se irigylem... A szocialista brigádjuk felvette a Csehov nevét, mert az egész kórházra jut összesen három nővér... Itt mindent magunk csinálunk... Az ágynemű cserét is nekünk magunknak kell megoldanunk. Én Imre bácsival cserélek..."
De azért van ami változott: Faltól falig (1986)
"Olvasgatom az újságokat... A Magyar Hírlap is óriásit nőtt... Akkorát, hogyha a szobában ülve kinyitom a lapot, mindkét kezemet beverem a falba... Óriási! Nem? Van már faltól falig újságunk is! ...Persze a mi lakásunk akkora, hogy teljesen csak a Fülest tudom kinyitni... És talán még a Népszabadságot, mert az maradt a régi... Istenem, már nem is tudom, mit fogok tenni, ha hírt közöl a Magyar Nemzet, hogy nagyobb lett a Népszabadság..."
Ugye tudjuk, a hír nem ez lett...
Én is a zember vagyok (2012)
"Annak ellenére vagy talán épp amiatt írok, kedves Kétharmad Viktor, hogy tudom, veled és vízióiddal szembefordulni, rólad, szavaidról és cselekedeteidről kritikus véleményt mondani, kész blaszfémia... Hogy ki vagyok én? Ismerned kell, hisz folyton rám hivatkozol: én vagyok a zember!
Első választási győzelmed évében még polgár voltam, ahogy Te is egy polgári kormány feje voltál. Hogy miért nem maradhattam polgár, nem tudom, mint ahogy azt sem, mitől lettem én a zember... Ide születtem, magyarul beszélek, emberként dolgozom, mint az állat, elvárom, hogy emberhez méltó fizetést kapjak a becsülettel elvégzett munkámért..."
Ezek csak "szösszenetek" egy 807 oldalas könyvből, mely kislányom éjjeliszekrényén található, címe : Egyedül állok. 300! kabaréjelenetet ölel fel. (Sokszor hangos kacagást hallok a szobából.)
Múlt, jelen, jövő. Láttam, hallottam, és benne éltem, benne élünk, és emlékeim tovább adom.
És Bandó újabb arca, Művészete, mi könnyeket csalt a szemekbe:
Sosem volt Toscana (2006)
Vár rád Toscana (2011)
Ezek azok az írások, amik szintén kihagyhatatlanok, és Bandó újabb zsenialitását
sokoldalúságát tükrözik. ( Ezek az én éjjeliszekrényem kincsei. )
Boldogan éltek, míg meg nem haltak (2015)
És ezek is csak szösszenetek... Verseskötetek gyermekeknek, mesekönyvek és számtalan írás...
Ez a Bandó többek között. Hány embert ölel fel tudása, tehetsége, szorgalma, kitartása, közlés vágya, és kifogyhatatlan emberszeretete. Mondhatom, ilyen EMBERREL még nem találkoztam! És talán nem árulok el titkot, mélyen meghatott, hogy lakása falán, művésztársai fotói, képei láthatók. Mondta, minden nap gondol rájuk.
Ő a mi Nagy Bandónk, Ő az aki velünk élte életünket és írta meg kabaréban vagy csodálatos regényekben, rajzolta és írta a mesekönyveket gyermekeinknek.
70 éves lesz november 12-én. Vele ünnepelhetsz, nevethetsz, és láthatod- hallhatod, mert töretlenül csak ad, ad és ad nekünk. Adja önmagát és szeretetét. Ne hagyd ki Őt az életedből! Ajándékozd meg magad Vele.
Áprilisban és májusban Győrben a Vaskakasban, Szegeden az Egyetemi Könyvtár színháztermében, Budapesten a Fészek Klubban (Április 10, 11, 29).
60 születésnapján megkérdezték Őt, ha élete végén lefutna egy film, melyhez maga válogathatná össze a képeket, mi kerülne abba a filmbe...
(Részlet) : "...erőt adó győzelmek, keserves vereségek... megmaradt és elkallódott barátok arcvonásai... elveszett rokonok és barátok sora...üldögélés a tavaszi napsütésben, a folyton csodált csillagos ég, és a gyakran mustrálgatott Hold..."
"Nincs út a boldogsághoz. A boldogság maga az út!" (Wayne Dyer)
