Demjén Ferenc áprilisban a Fidesz-kampányban a jó és az élhetetlen közül választ

Demjén most éppen az esélytelenek nyugalmával induló kevéssé ismert fideszes országgyűlési képviselőjelölt, Borbély Ádám mellé helyezi le zenei pályafutása hitelességét. Teszi ezt a legjobbkor, amikor zenészideológiai kollégái – Varga, Pataky, Nagy Feró, Sasvári, vagyis a márciusi vének – éppen a Nemzeti dal Tolcsvay László által megzenésített nemes klasszikusán követnek el erőszakot a Nemzeti Múzeum előtt.

Mint fogalmaz „azért lázadtunk a rendszerváltás előtt és küzdöttünk a szabadságért, hogy ne egy értéksemleges, mindent relativizáló országban éljünk, hanem egy tiszteleten alapuló, büszke Magyarországon”. Nos, a negyvennél idősebb magyar állampolgárok már emlékezhetnek arra, hogy a rendszerváltás előtt Demjén Ferenc szenzibilis művészi tehetségként mindenről híres volt a Bergendy és a V’ Moto-Rock együttesek frontembereként, csak a lázadásról nem.

1989 előtt a direktpolitikától való távolságtartása a legkevésbé sem ártott zenei karrierjének. A Bergendyvel való méltán elismert népszerűségét követő V’ Moto-Rock már némi zuhanást és ebből következően jól prosperáló szólókarriert biztosított. Ezzel már – ahogy mondani szokták – állócsillag lett a hullámzó színvonalú magyar popzene egén.

Ezt a fényt némileg megkoptatta, hogy rejtélyes okból beállt a direktpolitikába a kétezres évek vége felé. Ezen belül is a jobboldal és konkrétan Orbán mögé.

A kampánykiadványban többek között azt az elvet is megfogalmazza, hogy fontos lenne megtartani az előremutató irányt a következő generációk érdekében is. „(...)Meg kellene szabadulni a világot sanyargató vírustól is most már. Úgy vélem megfelelően kezelték az elmúlt két évet.” Orbánról és a demokráciáról szólva sajátos iróniával közli, hogy „nagyon furcsa lenne, ha az ország több mint egy évtizede regnáló miniszterelnöke hirtelen nevet akarna változtatni. Maradjon csak Orbán Viktor néven miniszterelnök a jövőben is.”

Demjén, aki saját szavai szerint az egypártrendszerben feltehetően a demokrácia eljöveteléért harcolt, a demokrácia létét és értelmét ma már ellentmondásosan látja. Véleménye szerint „a polgári oldal jobb, ha a sajnos lejáratott demokrácia szó helyett egyszerűen a haza érdekeit, így minden ember érdekeit (sic!) szolgálja. Ebből minden polgári érték levezethető.”

Demjén Ferenc az első Orbán-kormány bukását követő időszak táján jött rá, hogy a jobboldali politikát érzi közel magához, ezt a második Orbán-kormány 2012-ben már Kossuth-díjjal is jutalmazta. Ekkor bátran nyilatkozta, hogy négy évvel korábban Gyurcsánytól például nem vette volna át. 

A kampányarc zenész azt minden művészi érzékenysége mellett kellő időben megtanulta, hogy – saját slágerét idézve – „a vonat nem vár, elindult már, és a szerelem ha beindul, nincs megállás”. Amint egy interjúkötetben fogalmazott „a világot nap mint nap újabb és újabb, rosszabb és jobb oldaláról látom meg és ez alakítja bennem azt, ami éppen vagyok, vagy ami leszek.”

A szerelvényről immár leszállni nem lehet, ha egyszer valaki felszáll és 2007-ben a Szépművészeti Múzeumban Habony Árpád esküvőjén ad házi koncertet. Annak jár Balog minisztertől is 8 milliós koncerttámogatás, majd ötmillióért úszóhimnuszt énekelhet és miniszteriális kurzusokon átívelően annak juthat Kásler minisztertől is 25 millió koncerttámogatásra.

Legfeljebb néha kérnek egy kis szívességet lófej helyett az ágy végébe, mint most a Fidesz feltehetően Budapest-szerte terjesztett kampányhittétele. De figyelmébe ajánlanánk a generációs és zenésztárs, Bródy 1971-ben (!) megfogalmazott mondatát: „a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.”