Nagy Feró ma már jó pénzért ugat a ház körül
„Óriási nyüszítés lesz a túloldalon”. Kiderült, hogy ezt súgta Nagy Feró Orbán Viktor fülébe, miközben közös fénykép készült róluk a Beatrice frontemberének Kossuth-díja alkalmából. A pletykás Feró még azt is elkotyogta, hogy a fotót Orbán Viktor erőltette, igaz, neki sem volt ellenére, mert, mint mondta, ő ezt a kormányt szereti.
Nagy Feró nagyon megengedő hangulatban volt a Magyarország élőben című műsornak nyilatkozva, mert mint mondta, ő még azt is hajlandó tudomásul venni, ha valaki például a DK-t kedveli. Ilyen megengedő egy Kossuth-díjas lázadó, aki vénségére odáig jutott, hogy már észre sem veszi, mi történik vele és körülötte.
Valamikor a nagyvárosi farkasról énekelt, aki „jó pénzért elmehetett volna ugatni egy ház körül”, de ő inkább a szabad, igaz, veszélyesebb életet választotta. Metróra szállt, kergette a sintér és még sok más kellemetlenségben volt része, de „úgy érezte, szabadon él”.
Ebből lett elege Ferónak, a nyomorúságos szabadságból. A Nemzet Csótánya – ő nevezte el így ironikusan saját magát – egész életében úgy volt lázadó, hogy közben a mindenkori hatalom elismerésére, szeretetére vágyott. Sokáig nem kapta meg az áhított figyelmet, szerencsétlen, meg nem értett számkivetettként élte az életét.
Mostanában jött el az ő ideje. Nem volt egyenes az útja a Fideszig, a rendszerváltozás még az SZDSZ környékén találta, aztán megfordult Csurkáék halálos ölelésében, ám végül jó útra tért, és Orbán Viktor karjaiban kötött ki. Kapott is finom fügepálinkát a miniszterelnöktől a 75 születésnapjára, megkóstolta, ízlett neki, de nem itta meg az egészet, eltette a gyerekeinek.
„Egy út áll előttem, melyiket válasszam?” Ez is egy Nagy Feró-szöveg, mostanra a válasz is megszületett a kérdésre.
A „túloldalon” pedig nem nyüszítés van, hanem már egy ideje szomorúság. Élünk még néhányan, akik azért nem tudjuk elfogadni Feró színeváltozását, mert leginkább saját egykori önmagunkat sajnáljuk. Nem nyüszítünk, csak sajnáljuk, hogy így esett. Mert mi akkor jártunk Beatricére, amikor ez még nem sikk volt, hanem kiállás, mert Orbán és Kövér elvtársurak szellemi elődei mindent elkövettek, hogy Feró és zenekara tűnjön el a föld színéről. Mi hallgattuk a Ricsét a Közgáz Klubban, a Fiatal Művészek Klubjában, és mindenütt, ahol engedték hallgatni őket.
„Nem kell, / Hányszor mondjam nem kell /Akkor sem kell semmi, /semmi nem kell nem kell /Tőled nem kell nem kell, /Még a nem kell sem kell semmi.”
Ezt énekelte negyven évvel ezelőtt Feró a hatalom akkori urainak, s a helyzete csak annyiban változott, hogy most már minden kell neki. „Mindent akarok, de azt most rögtön, mindent akarok, azonnal”.
És meg is lett minden: pénz, paripa és pálinka a miniszterelnöktől.
Mindegy, honnan jön a lé, csak legyen belőle elég. Azt a sok régi hülyeséget pedig felejtsük el, mintha soha nem is lett volna.
