Nyomul a Fidesz sajtója a közmédiában 

Az együttműködés – amelyről az elfogulatlanságára és szakmai színvonalára minden esetben kínosan ügyelő Magyar Távirati Iroda is beszámolt – lehetőséget ad arra, hogy „egy-egy témát kibontsanak, elmélyítsenek, esetleg olyan szakértőket is megszólaltassanak, akik a lapban nem kaptak szerepet.” Szalai Zoltán lapigazgató fogalmazta meg így a jövőben szerdánként hallható mandineres műsor credoját, s még azt is elmondta, hogy „a Mandiner egyedi hangvételét szeretnék a rádióműsorba is behozni, az adásokban a Mandiner látásmódja fog megjelenni.”

Erről az egyedi hangvételről és látásmódról vannak tapasztalataink. A Mandiner ugyanis úgy él a köztudatban, mint a mérsékelt, konzervatív jobboldali orgánum, ahol még véletlenül sem jelennek meg a PestiSrácok, vagy az Origó oldalain olvasható gyomorforgató írások. Ez eddig rendben is volna, ám a Mandiner nem éri be ennyivel, emellett azzal is megörvendezteti az olvasóit, hogy időnként idegen tollakkal ékeskedik, vagyis a laphoz nem tartozó szerzőktől is közöl írásokat. Ezek a szerzők és írások többnyire nem a Mandiner és a kormány „látásmódját” vallják, a legtöbb esetben ellentétesek azzal, és sok esetben az Orbán-kormány disznóságairól, botrányos intézkedéseiről szólnak.

Ezzel sem volna baj, ha ezeket az írásokat a szerzők tudtával és beleegyezésével közölnék. Ez azonban nem így van: az érintett szerzőkkel a Mandiner nem tárgyal a közlésről, egyszerűen lelopják az internetről a cikkeket, majd, mintegy prédaként, odavetik az olvasóik elé. Akik aztán nem is fogják vissza magukat, válogatott, pontosabban válogatatlan trágárságokkal illetik a szerintük idegen érdekek – Soros, Brüsszel, stb. – szolgálatában író, többségében balliberális szerzőket. Anyázás, zsidózás, buzizás sem ritka ezekben a kommentekben, de a már említett sorosozás és brüsszelezés alapvetésnek számít ebben a körben.

Mindez nem zavarja a Mandiner magukat polgárinak és konzervatívnak valló szerkesztőit. De nincs baja ezzel a Médiahatóságnak sem, a Mandinert még nem büntették meg, amiért olvasói időnként hozzászólásokban ócsárolják a politikai ellenlábasokat.

A Médiahatóságnak azonban nemcsak ezzel volna dolga, hanem már azzal is, hogy a Mandiner, valamint a Magyar Nemzet rendszeresen megjelenik a közmédia oldalain. A közmédia ugyanis a magyar adófizetők pénzén működik – évente mintegy 140 milliárd forintjába kerül a magyar embereknek –, akik nem egy pártos, elfogult, szakmai színvonalát tekintve változó minőségű termékre adják a pénzüket, hanem arra, hogy hitelesen és pártatlanul tájékoztassák őket Magyarország és a világ történéseiről. A közmédia azonban ennek nem tesz eleget, ám a Médiahatóság elnéző, mert az a véleménye, hogy – amint arról nemrég a Hírklikk is beszámolt – a sokszínűség igénye nem írhatja felül a szerkesztői szabadságot.

Vagyis, ha a közmédia – jelen esetben a Kossuth Rádió – szerkesztői úgy gondolnák, hogy nemcsak a Fidesz holdudvarába tartozó sajtónak, hanem más, nem a kormánytól függő médiának is helyt adnak, a Médiahatóság nem tiltakozna, hiszen a szerkesztői szabadság mindent felülír. Más kérdés, hogy a közmédia szerkesztőinek eszük ágában sincs teret adni – hogy néhány kiragadott példát említsünk – a Telexnek, a hvg.hu-nak, a 24.hu-nak, vagy ne adj isten a Hírklikknek. Ha volna bennük ilyen szándék, bizonyára megtehetnék, viszont tisztában vagyunk vele: az ő szerkesztői szabadságuk Orbán Viktor és a Fidesz propagandájának kritikátlan terjesztésében szokott megnyilvánulni.