Áldemokrácia – Orbán módra
„A törvények értelmében a Nemzeti Választási Iroda elnökét a miniszterelnök jelölésére a köztársasági elnök nevezi ki. A parlamentáris demokráciánk hagyományait szem előtt tartva, azonban – annak ellenére, hogy a jelölés joga csak a miniszterelnököt illeti – előzetes konzultációt kívántunk tartani. Ezért tegnap a Miniszterelnökség nevében hétparti egyeztetést hívtam össze, amelyen meghallgattuk (volna) valamennyi párt, így az ellenzéki pártok javaslatait is. Az együttműködés és a normalitás teljes elutasítása jegyében a DK el sem jött, s jól láthatóan, a gyurcsányi retorziótól félő többi ellenzéki párt egyetlen épkézláb jelöltet sem tudott megnevezni, illetve egyetlen egy olyan általános szakmai követelményt sem tudtak vagy akartak meghatározni, ami alapján a miniszterelnök döntését segíteni lehetne.” (Orbán Balázs miniszterhelyettes)
Orbán Balázsról persze eddig is tudtam (interjúkból, országgyűlési felszólalásaiból), hogy a hatalom hűséges, megbízható embere. Ha nem ilyen lenne, akkor 34 évesen bizonyára nem tölthetne be magas kormányzati tisztséget. Most új oldaláról ismertem meg a fiatalembert, ugyanis fenti bejegyzése határtalan cinizmusról árulkodik. Orbán Balázs úgy tesz, mintha pártja és kormánya a párbeszéd, az egyenrangú felek konzultációjának őszinte híve lenne. Rosszkor nyomja ezt a „púdert” az ifjú miniszter, hiszen mindenki látta és napjainkban is látja, hogy
– a 2021-es állami költségevésről szóló törvény parlamenti vitájában a kormányzó párt a 800-at meghaladó ellenzéki indítványból egyetlen egyet sem fogadott el;
– a Magyar Tudományos Akadémia át- és kiszervezése során, a hatalmon lévők semmilyen javaslatot, kezdeményezést nem akceptáltak, hanem érdemi egyeztetés nélkül „lenyúlták” a köztestületi vagyont. A CEU története hasonlóképpen zajlott, a jó hírű egyetem azóta Bécsbe emigrált;
– a Színház- és Filmművészeti Egyetem napjainkban zajló drámájában a kormányzati helytartó (V. Attila főkurátor) eddig csak gyalázni tudta a felsőfokú intézmény teljes személyi állományát (vezetők, oktatók, diákok). A „nemzet színházi pápa” abszolút alkalmatlan az érveken nyugvó szakmai párbeszédre.
Ezek után mer „könnyeket hullatni” a miniszterhelyettes a valós konzultáció elmaradásáért? Miért is venne részt a legnagyobb ellenzéki párt a Nemzeti Választási Iroda új vezetőjének kiválasztásában? Érvényesülhetnének az ellenzéki pártok szempontjai? Ha jelöltet állítana az ellenzéki oldal, lenne bármennyi esélye is a kinevezésre? Célszerű elmenni egy olyan egyeztetésre, ahonnan – a FIDESZ által szervezett cirkuszi produkció mellékszereplőiként – csak vert és megalázott seregként távozhatnak a demokratikus pártok képviselői? Miért is kell/kellene szerepet vállalni ebben a politikai bohózatban?
És a végén én is megengedek magamnak egy cinikus megjegyzést: jelen körülmények között, nem tökéletesen mindegy, hogy ki lesz – a miniszterelnök által hivatalba helyezett és dróton rángatott – új NVI elnök?
