Karikó Katalin pünkösdi kanosszája
Hosszú évtizedek után Magyarországra jött a Széchenyi-díjas magyar kutatóbiológus, biokémikus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója, hogy átvegye Szegeden a díszpolgári címet. A kormányfővel történt beszélgetését követően ügynök-múlttal vádolják.
A kezdetben a kormányfő által büszkén hivatkozott „asszonyságról” a kormány által szemérmesen kedvelt szélsőjobboldali portál „tényfeltárásából” a pünkösdi hét végére megtudhattuk, hogy a tudóst a ’70-es években megpróbálták beszervezni. Mint a témával kapcsolatban ő maga nyilatkozta, „Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, ’bűnös’ múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot. Az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.”
Mindezt Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója is igazolta a VálaszOnline-nak adott vasárnapi nyilatkozatában. Eszerint: „Karikó állítása nem cáfolható a mostani levéltári tudásunk szerint, így nincs alapunk kétségbe vonni azt, amit mond.” Hozzátette, hogy a kartonon fel kellett volna tüntetni az úgynevezett munkadosszié számát, aminek a levéltárban sincs nyoma.
Miközben a világ a kutató megérdemelt Nobel-díját várja, az ügynök-témára rögtön rárepültek a kormánypárti megmondóemberek is, ami több, mint véletlenként értékelhető. Az értelmetlen és méltatlan témát – meglepő módon...? – tendenciózus támadásként fordítják a jelen ellenzék ellen –, a világhírű tudóst természetesen óvva alázva.
Jeszenszky Zsolt például gyors hétvégi kutatómunkáját osztotta meg a közvéleménnyel. Ebben többek között tényként közölte, hogy az egyetemen frissen végzett, kutatómunkáját elkezdő Karikó Katalint a kommunista állambiztonsági szervek édesapja 1956-os szerepvállalása miatt megzsarolták és beszervezték. Bár elismeri, hogy a tudós nem végezhetett ügynöki tevékenységet, mert akkor nem juthatott volna a munkájához szükséges körülményekhez. Azt viszont állítja, hogy Karikó Katalin hazalátogatott, ahol országa vezetői magas állami kitüntetésekben részesítették, egyúttal ugyanazok a kommunisták, akik korábban beszervezték, újra megpróbálták beszervezni. A demokratikusan választott magyar kormánnyal szembeni nyilatkozatokra akarták rávenni, mégpedig a korábbi beszervezés tényével megzsarolva őt. De „miután Karikó Katalin nem engedett a kommunista zsarolásnak, a kommunista ügynökök megkezdték a karaktergyilkosságot. Először a kurucinfo-n jelent meg az egykori beszervezéséről szóló ’leleplezés’, majd pedig ezt átvette a Telex, ezt követően pedig a többi ’függetlenobjektív’ médium. Akik ezidáig a kurucinfo-val soha semmilyen közösséget nem vállaltak, ádáz ellenségüknek tekintették. Összenő, ami összetartozik. A nácik és a posztkommunisták, mai fiatal barátaikkal (Momentum-Párbeszéd-LMP) kiegészülve a régi, jól bevált módszereket alkalmazzák a hatalom érdekében” – véli a Pesti TV munkatársa.
Természetesen nem hallgathatott Rákay Philip sem, aki már-már megszokott közösségi esszésorozatában nyilvánult meg a témával kapcsolatban, de ő már emelte a tétet és – konzervatív figyelmességgel – belerúgott Vásárhelyi Máriába. Mint írta, egyenesen gyomorforgatónak tartja, hogy „most a ballib értelmiség hangadó jajongói, önjelölt igazságosztói művelnek Karikó Katalin 1978-as, a pártállam titkosszolgálata által történt beszervezése kapcsán. Az aljasságpálmát – mintegy szokás szerint – megint Vásárhelyi Mária viszi, akinek cseppet sem derogál például Kati Kariko-ként emlegetni az egyik legismertebb, ma élő magyar tudóst. Azt az embert, aki Mary Vasarhelyi diplomás hungarofóbbal ellentétben, világ életében büszke volt a hazájára és arra, hogy magyarnak született” – közölte közösségi oldalán Rákay.
A Mandiner is gyorsan idézi Tóth Eszter Zsófia kortörténeti elemzését, amivel az ’56-os szerepvállalásokat és azok következményeit analizálja. Az ifjú történész már szakmai szemüvegen keresztül merült el a témában. Ő a feltételezett beszervezés történelmi hátterére világít rá: „A diktatúrának nem volt elegendő az, hogy Karikó Jánost, a hentes édesapát meghurcolták amiatt, hogy a Forradalmi Tanács tagja volt, izgatás vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és négy évig nem kapott munkát. Karikó János neve korábban, 1953-ban bukkant fel a helyi sajtóban, amikor nem akart öt hónapos pártiskolára járni, ezért kipellengérezték.”
Arról a tényről viszont nem beszélt egyikük sem, hogy az Orbán-kormány az elmúlt 30 év alatt közel húsz esetben szavazta le az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát az országgyűlésben. S hogy mindezt milyen, máig rettegő gyökereik miatt teszik.
Mint a közösségi oldalon olvashattuk egy bejegyzésben: „idejött Karikó Katalin és a magyarok emlékeztették rá, miért is tette jól, hogy elment innen a világ túlsó részére”. Idefele még elmondhatta, hogy hazajön(?). Odafele bizonyára azt gondolja – inkább hazamegy.
