Magyar vagy-e, vazze?
Ideje, hogy ezt mindenki megkérdezze önmagától, akiben nem ágaskodik a nemzeti küldetéstudat, és nem érti, miről beszél a Nemzet Döbrögije, amikor azt mondja: „mi, magyarok..."
A Kárpátok Új Géniuszának aktuális iránymutatása.
Valami komoly baj van magyarságommal, ebben lassan biztos lehetek. Kezdem azzal, hogy magamtól sosem kínlódtam ezzel a kérdéssel – mások miatt annál inkább…
Például sosem gondoltam, még „nemzetegyesítő" időkben sem, hogy értelmesen lehet bármit úgy kezdeni: Mi, magyarok…" Hát még aztán ismételgetni, hogy a papagájok is „megértsék".
Nem gondolom, hogy magyarnak lenni valami különös érdem vagy büntetés volna. Nem hiszem, hogy „a magyar" többet, jobbat jelent, mint – hogy ne az idealizált nemzeteket említsem – a román, a szlovák vagy akár az orosz, a kínai.
Azért sem vagyok rendes magyar, mert magamtól sosem kínlódtam a kereszténységgel / keresztyénséggel sem. Mások miatt annál inkább.
Tulajdonképpen vallásos hittel kapcsolatos élményeim, emlékeim kimerülnek néhány kora gyerekkori rémálomban. Azóta megvagyok a magam ateista vagy inkább csak vallások iránt közömbös voltában. Ám a Nemzet Döbrögije nem hagy békén: folyton mi, magyarokról hadovál, és keresztény kultúránkat emlegeti – de nem ám a laikus által is elfogadott értelemben, hanem ájtatoskodón, szemforgatva, templomosan, jóistenkedve. Azt kívánom neki, jöjjön el az idő, mikor nem lesz már több híve, mint ahány egyháziasan keresztény ember él ebben az országban. S ezzel egyáltalán nem állítom azt, hogy ma minden vallásos ember egyúttal Orbán-hívő is…
Aztán… Én az egész bensőmet tűvé tettem, de régóta – amióta kinőttem a kora gyerekkorból – nem találtam benne semmit, ami küldetéstudatra, különösen valami habókos (mondhatnék mást is, de minek folyton fasisztázni…) nemzeti küldetéstudatra emlékeztetne. A közelmúltig azt gondoltam, ettől még rendes magyar ember lehetek, ám a Nemzet Döbrögije mintha ezt tagadná… Sőt: úgy véltem, liberálisként is..! De az orbáni útmutatást követve, sok rendes magyar ember azt mondja, azt üvölti: csak libsi-libernyák lehetsz, vazze…
„Tévedésem" talán abból fakad, hogy a magyarnak tudott kultúrához úgy érzem, van némi közöm. Nemcsak az irodalomhoz, annak fő vonalához, mondjuk Janus Pannoniustól Balassin, Zrínyin át Petriig, Esterházyig és tovább, hanem például Bartókhoz vagy Semmelweishez, Puskás Tivadarhoz és Szent-Györgyihöz, Richter Gedeonhoz és festőkhöz, szobrászokhoz, színészekhez és rendezőkhöz, filmekhez és építészekhez…
Nem azért a fenti fölsorolás, hogy hencegjek, hiszen az említettek közül többekről is csak felületes ismereteim vannak. Csupán a magyarnak tudott kultúra terjedelmét és minőségét akartam érzékeltetni.
Hogy Orbán Viktor mikor és mit mond, egyetlen szempontból érdekes: ez az ember – sajnos, tőlünk egyáltalán nem függetlenül, nem végzetszerűen – az Orbániává alázott Magyar Köztársaság miniszterelnöke.
Az a kultúra, amelyre utalni próbáltam, nekem, a 21. században még élő embernek azt üzeni: értelmes ember nem beszél úgy, hogy „mi, magyarok"...
Kívánkozik ide egy kiegészítés: értelmes és becsületes, tiszta szándékú ember nem beszél így.
Ahhoz hordóra kellene állnia, s rendes ember ilyet nem tesz, vagy csak kivételes esetben...
Minden bizonnyal létezik valamilyen közép-európai tudat, mégpedig régóta, Or. e. (Orbán előtt) pár évtizeddel… Nekem például Konrád Györgyöt jelenti meg Menzelt, Hrabalt és Havelt. Azt is, amit utóbbi Orbánról mondott, „Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is."
Magyarország miniszterelnöke kétségtelenül megőrzött bizonyos, jellem(telenség)ével összefüggő képességeket; általában véve azonban őrületbe hajló, rossz szándékú, becstelen ember.
