Keresztény hokisok, sorakozó!
Már csak alig több mint két hónapot kell aludnunk, és Magyarországon megkezdődik a II. Keresztény Jégkorongos Edzőtábor. Három korcsoportban – U12, U14 és U16+ – várják a szervezők a jelentkezőket, akiknek napi két-két jeges és száraz edzést, amerikai, kanadai és saját edzőket, valamint bónuszként, coaches sarkot is ígérnek.
A szakmai programok között korcsolyatechnika, egyéni- és csapat készségek fejlesztése, külön kapustréningek szerepelnek, mindemellett a keresztény élet megismerésére is mód nyílik. Mindezért a szervezők mindössze 95 ezer forintot kérnek, ami ismerve a nyári táborok nem igazán családbarát árait, három napra csak első ránézésre tűnik soknak, és második ránézésre is legföljebb borsosnak mondható.
A program viszont bőségesnek és gazdagnak ígérkezik, különös tekintettel arra, hogy a táborban megjelenő ifjú hokisok a jégkorongozás fortélyainak elsajátítása mellett a keresztény élet mindennapjaival is megismerkedhetnek.
Vagyis, azok a fiatalok, akik tehetős szüleik jóvoltából részesei lehetnek egy naponta alig több mint 30 ezer forintba kerülő szakmai és hitéleti összejövetelnek, nem felelőtlen, léha lézengéssel ütik agyon a nyári iskolai szünet három napját, hanem mind szakmailag, mind pedig morálisan gazdagabban térhetnek haza a szeretteikhez.
Kérdéseink azért maradtak, elsőként például rögtön az: miként kell érteni, hogy valaki keresztény jégkorongos? Elsőre persze adódik a válasz, hogy az illető nem ateista és nem is más vallású, ám túl azon, hogy aki így megkülönbözteti magát a nem keresztényektől, az másként is jéghokizik? És ha igen, akkor hogyan másként? Becsületesebben vezeti a korongot az ellenfél kapujára, mint azok, akik nem keresztényként hokiznak? Netán minden bodicsek előtt, vagy után mond egy miatyánkot? Esetleg bodicsek közben is?
Az élet más területén, például a politikában, megtapasztalhattuk, hogy a kereszténység – pontosabban: annak hirdetése – nem mindig jár együtt a morális fölénnyel. Láttunk már magát kereszténynek mondó politikust hazudni, lopni, harácsolni. Félrelépni, teszem azt. Ereszről lecsúszni Brüsszelben, egy tiltott melegpartiról menekülve a rendőrök elől, és hallottunk olyanról is, hogy valaki keresztény ember létére nem a családjával, hanem örömlányok társaságában, orgiának nevezett tevékenységgel múlatta az időt egy adriai jachton. Olyanra is volt példa, amikor egy magát keresztényként meghatározó párt vezetője Svédországban háziasított rénszarvasra lövöldözött.
Nem mindig könnyű tehát kereszténynek lenni, érthető, ha adódik a kérdés: hová álljanak a belgák, vagyis, azok a hokisok, akik származásuk, vallásuk, és ideológiájuk alapján keresztények ugyan, de nevetségesnek, vagy éppen károsnak tartják az ilyesfajta megkülönböztetést. Az a véleményük ugyanis, hogy a határvonal nem a keresztények és nem keresztények, hanem a tisztességes és tisztességtelen emberek között húzódik. Különösen akkor, ha az illető hokisok még gyerekek, akiknek a mentális fejlődését nem szerencsés keresztény jégkorongos kihívásokkal terhelni.
