Kormányzás helyett országot jár a Fidesz

Hollik szerint az országjárással és a nemzeti konzultációval – Európában egyedülálló módon – a magyaroknak lehetőségük lesz állást foglalni fontos kérdésekben, mindemellett „megüzenhetjük Brüsszelnek és a dollárbaloldalnak, hogy egy jottányit sem engedünk a magyar érdekből és Magyarország szuverenitásából... Nem fogunk úgy táncolni, ahogy Brüsszel fütyül." 

Legutóbb épp egy évvel ezelőtt, tavaly novemberben konzultált a kormány a nemzettel.  Akkor is volt országjárás, igaz, nem aktivisták, hanem a kormány tagjai győzködték a népet arról, hogy töltsék ki és küldjék vissza a kérdőíveket. Varga Judit a „Mondjunk nemet a szankciókra” néven futó országjárás szombathelyi állomásán például arról beszélt, hogy „a nemzeti konzultáció minden honfitársunk számára lehetővé teszi, hogy közvetlen módon megossza véleményét a magyar kormánnyal, elmondja, mit gondol az országunkat legközvetlenebbül érintő kérdésekről.” Az abban az időben még igazságügyi miniszterként – a vesztegetési botrányba keveredett volt államtitkár, Völner Pál főnökeként – dolgozó politikus sajnálta, hogy a nemzeti konzultációk rendszerét Nyugat-Európában még kevesen értik, pedig, mint mondta, „a demokrácia egyik legközvetlenebb eszköze, amely lehetővé teszi, hogy ne csak négyévente, a választások alkalmával kerüljön kapcsolatba a kormány a választókkal, hanem a nemzet sorsát értintő legfontosabb kérdésekben folyamatos legyen a párbeszéd.”

Sajnáltuk is a szegény nyugat-európaiakat, akik, nem elég, hogy éjszakánként sötétben kénytelenek aludni, és szappanuk sincs, hogy mosakodhassanak, de még a kormányukkal sem tudnak kapcsolatba kerülni. Ez persze legyen az ő bajuk – kinek mit intézett a kormánya –, s inkább söprögessünk a saját házunk előtt. Bennünket, magyarokat az a szerencse ért, hogy rendszeresen megkérdez a kormányunk, bár az igazat megvallva, jobb lenne, ha előbb arról kérdeznének minket, hogy milyen kérdésekre szeretnénk válaszolni. Mi az, amit el szeretnénk mondani a kormánynak, mert nyomja a szívünket, bántja az igazságérzetünket.

Lennének kérdések, például a most belengetett jövő évi autópályadíjakról, – a nálunk tehetősebb osztrákok például alig több mint a felét fizetik majd, mint mi – vagy éppen a még mindig magas, európai viszonylatban éllovasnak mondható inflációról. Megkérdezhetné tőlünk a kormány, mi a véleményünk arról, hogy a KSH legfrissebb adatai szerint fél év alatt 4500 bolt zárt be Magyarországon, ami korábban soha nem látott rekordnak számít. Nem azért szűntek meg ezek a boltok, mert tulajdonosaik, üzemeltetőik jobb elfoglaltságot találtak maguknak, vagy mert már annyira megszedték magukat, hogy nem muszáj dolgozniuk. Az ok ennél prózaibb: a vásárlóerő csökkenése miatt annyira megcsappant a forgalmuk, hogy már nem tudták kigazdálkodni a működésükhöz szükséges pénzt. Ha a kormányt érdekelné a véleményünk, akkor azt is megkérdezhetné, mit gondolunk arról, hogy a nemzeti vagyon mintegy egyharmada egy százalék kezében összpontosul, esetleg arról például, hogy Orbán Viktor és kormánya nyugatról kelet felé navigálja Magyarország hajóját.

Lehet konzultálni a nemzettel, az országjárásnak nevezett paraszvakítást folytatni, ám ez nem helyettesíti a valódi párbeszédet az ország lakosaival. A cselekvés hiányát csak idei-óráig lehet propagandával és hazug óriásplakátokkal eltakarni, bármennyien töltik ki ugyanis interneten és küldik vissza levélben a kérdőíveket, attól még nem lesz több posta, háziorvosi rendelő, nem rövidülnek a várólisták, nem lesz több rendőrőrs a kisebb településeken, s ezzel együtt jobb közbiztonság. 

A kormány persze tudja ezt, de nem is akar senkit meggyőzni semmiről. A valódi üzenet nem Brüsszelnek szól, hanem Magyarország polgárainak. A nemzetmegvezető ugyanis fél, hogy egyszer a ma még tudatlanok is rájönnek, ki a felelős Magyarország mai bajaiért. Ezért kiabálja hangosan, hogy ne táncoljunk úgy, ahogyan ők fütyülnek.