Magyar Péter: botrányhős, vagy balek?
Magyar Péter megint tanult valamit. Legalábbis remélhető, hogy rájött arra: politikusként kevesebbet engedhet meg magának, mint magánemberként. Nem menekülhet illegális melegpartiról ereszcsatornán lecsúszva a rendőrök elől, nem ringatózhat örömlányok társaságában az Adrián és ha pénteken hajnalban a budapesti Ötkert nevű szórakozóhelyen mulat, nem keveredhet balhéba.
A történet ismert, a Hírklikk is megírta – igaz, mint Magyarországon majdnem mindennek, ennek is két olvasata van. Az egyik – egyáltalán nem kizárható értelmezés szerint – Magyar Péter, a Tisza Párt alelnöke, aki már jó ideje a Fidesz bögyében van, egy fiatalokból álló társasággal békésen és kulturáltan mulatozott a népszerű és kedvelt szórakozóhelyen, amikor egy fizetett provokátor filmezni kezdte őket. Az esetből szóváltás, majd dulakodás lett, amelynek végén Magyart a biztonsági őrök nyakánál fogva kivezették a szórakozóhelyről. Az incidens az utcán is folytatódott, s bár személyi sérülés nem történt, a rendőrség nyomoz az ügyben.
Ez tehát az a változat, amelyet Magyar Péter hívei és szimpatizánsai (rajongói?) elfogadnak. Áldozatnak állítják be hősüket, akit tőrbe csalt az ármány. Más politikusokkal vagy közéleti szereplőkkel messze nem volnának ennyire megengedők, de itt és most nem másokról, hanem a magyar politikai élet újdonsült csillagáról, Magyarország majdani megmentőjéről van szó. Ő még új a szakmában, idővel meg fogja tanulni, hogy óvatosnak és elővigyázatosnak kell lennie, mert figyelik és csapdába csalják, csak azt várják, hogy hibázzon.
A történet másik értelmezése szerint Magyar csak azt adta, ami a lényege. Most is csak az jött elő belőle, amit eddig tudni lehetett róla: hogy nárcisztikus és erőszakos, lám, volt feleségével, Varga Judit egykori igazságügyi miniszterrel is milyen csúnyán bánt. (Könyveket vágott hozzá, nadrágszíjának csatját dobta a hátához, autója hátsó ülésére ülve akadályozta meg, hogy elmenjen otthonról). Erőszakos ember a Magyar Péter – mondják, akik nem szeretik, s pénteken hajnalban az Ötkert nevű szórakozóhelyen mindenki láthatta az igazi énjét. Totál részegen inzultált fiatal lányokat, felvétel is van arról, amikor átbújik egyikük lábai között. Ráadásul egy szintén a helyszínen lévő, róla és társaságáról felvételt készítő vendég mobiltelefonját is elvette és – egyes beszámolók szerint – a Dunába dobta.
Magyar utóbb bocsánatot kért a történtekért. „Lelkileg borzasztó megterhelő heteken vagyok túl. Ember vagyok, hibáztam. Mindenkitől elnézést kérek, akit a történtekkel megbántottam.” Mindez szép és felemelő emberi gesztus, amelynek értékéből azért sokat levon, hogy hősünk nem először kényszerült bocsánatot kérni. Az ATV-s munkatársainak vallási hovatartozását sem volt – finoman fogalmazva – szerencsés listázni és voltak más húzásai is, amelyeket utóbb megbánt.
Nem tisztünk igazságot tenni az ügyben, de nyilvánvaló, hogy az a verzió, miszerint Magyart a Fidesz emberei provokálták, egyáltalán nem zárható ki. Ismerjük Orbán Viktor pártjának módszereit és morális mibenlétét, a nekik nem tetsző politikai ellenlábasok lejáratásra tett erőfeszítéseket. Ha valakit mocskolni kell, „lekaraktergyilkolászni,” a Fidesznek semmi sem drága: a Political Capital adatai szerint a három legnagyobb kormányoldali szereplő, a Fidesz, a Megafon és a CÖF az idén január elseje és június 15-e közötti összevont hirdetési költése meghaladta a kétmilliárdos határt. Ezen idő alatt összesen 2,136 milliárd forintért hirdettek a Facebookon és a Google-on, s ennek a pénznek egy nem elhanyagolható részét Magyar Péter lejáratására „égették el.” Nem kizárt tehát, hogy Magyart provokálták, de mivel mindenkit, így a Fideszt is megilleti az ártatlanság vélelme, hiába gondoljuk, nem állíthatjuk egyértelműen, hogy a Rogán Antal vezette propaganda minisztérium sáros az ügyben.
S bár hívei közül sokan mentséget keresnek Magyar Péter balhéjára – „az vesse rá az első követ, aki még nem rúgott be fiatalon” – ez nemcsak mentségnek, hanem még magyarázatnak is kevés. Egyfelől, azok az egykori és mai fiatalok, akik soha nem akartak politikusok lenni, és ezért nem is lettek, fiatalkori botlásaikkal legföljebb maguknak és néhány ismerősüknek okoztak kellemetlenséget. Aki ennél magasabbra vágyik – nagy, országos párt vezetésére, vagy teszem azt, miniszterelnökségre – annak szigorúan tilos olyan helyzetbe kerülnie, ahol magáról megfeledkezett, minősíthetetlenül viselkedő személynek látszik.
