Novák Katalin tudja, hogy milyen a jó iskola, de nem tesz érte semmit
Az államfő felmondta a leckét, és mint kiderült, rendesen felkészült a tananyagból, amikor Szigetszentmiklóson, a Temesvár Utcai Általános Iskola tanévnyitó és épületátadó ünnepségén közölte az egybegyűltekkel, hogy milyen a jó iskola. Novák Katalin nemcsak tudja ezt, de meg is mondja. Egyelőre még nem Orbán Viktornak, vagy az oktatás levezénylésével és megrendszabályozásával megbízott Pintér Sándor belügyminiszternek, de a nyilvánossággal már most is megosztja, hogy milyen iskolát tart jónak. Olyat, ahol vannak elkötelezett nevelők, pedagógiai szakemberek és egyre több tudás birtokába kerülhetnek a gyermekeink. (Arról nem mondott semmit, hogy a magyar iskolák legtöbbje miért nem ilyen.)
Novák államfő szerint Magyarországnak két házi feladata van: rendezni kell a pedagógusok helyzetét, és megakadályozni az iskolákat bevenni akaró és azokat eszközként használó ideológiák térnyerését. Hogy ez utóbbi esetben mire gondolt, azt nem fejtette ki részletesen, így mindenki azt gondolhat erről, amit akar. Például, hogy legutóbb Orbán Viktor mondatai tolakodtak fel a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium falaira, és bár a szöveget azóta eltávolították, még nem tudni, hogy ki és milyen indíttatásból helyezte ki az oda nem illő gondolatokat, ki adott parancsot erre a gyalázatra és kivel végeztették el a piszkos munkát?
Ami pedig a tanárok helyzetének rendezését illeti, azt nagyon jól látja az államfő. Nemcsak most, a Sándor-palota lakójaként látja jól, már régebben is ez volt a véleménye. Például, amikor még Németországban élt, és azt írta az azóta eltávolított blogbejegyzésében, miszerint „hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.”
Amúgy nem röhejes a pedagógusok anyagi helyzete, hanem mélységesen szomorú és felháborító. Persze, nemcsak pénzről van szó, mert ahogy az államfő asszony – nagyon helyesen – mondta, az iskola lényege sem az épület, vagyis a tégla és a malter, úgy a tanárok helyzete sem csupán arról szól, hogy tisztességes fizetést kellene kapniuk. Az is nagyon fontos, hogy ne napi megélhetési gondoktól sújtva álljanak ki a katedrára, de az sem elhanyagolható, hogy embernek érezhessék magukat, és ne olyan lesajnált páriáknak, akiket ide-oda rángathatnak, vezényelhetnek a tankerületek hölgyei és uraságai.
Novák Katalin elmondta tehát, hogy milyen a jó iskola, csak arról nem szólt semmit, hogy a magyar iskolák miért nem olyanok, amilyenekről ő beszélt. Hogy nálunk miért nincs a tudásnak becsülete, miért kevés a pedagógus – különösen szaktanárok hiányoznak –, és az sem véletlen, hogy a magyar gyerekek szövegértése rosszabb, mint évekkel ezelőtt volt.
Novák államfő, miközben a jó iskola ismérveit ecsetelte, egyetlen szót sem szólt a meglévő problémákról. Hogy az iskolában tanuló gyerekeknek elsősorban nem lexikális tudásra, hanem versenyképes ismeretekre lenne szükségük. Nem véletlen, hogy immár több mint másfél éve tiltakoznak és tüntetnek a diákok és tanárok a fennálló oktatási rendszer ellen. Mert az életben, tetszik, nem tetszik, verseny van.
És bár nálunk nem mindig a jó győz, sőt, manapság leginkább a hatalomhoz határtalanul lojális csókosokból lesznek megvagyonosodott vállalkozók, hosszú távon azért mégiscsak a tudás számít, a tehetség, meg persze a teljesítmény.
Novák Katalin szépen felmondta a leckét, elméletből jelest érdemel, most már csak a gyakorlati jegyein kellene javítania. Például úgy, hogy a gondolatait Orbán Viktorral is megosztja. Akkor talán a szigetszentmiklósi tanévnyitó ünnepség fényét személyes jelenlétével emelő Kövér László házelnök is megértené, hogy nem muszáj mindig mondani valamit. Ha nem jut semmi értelmes dolog az ember eszébe, lehet csöndben is maradni, nem kötelező a halál kultúrájáról hadoválni.
