Vidnyánszky már a spájzban van: eladják a SZFE épületeit

Ne legyenek illúzióink, nincs szó tévedésről. Megszűnik a Vas utcai Ódry színpad, amely az évtizedek során kultikus hellyé vált. Számtalan ifjú színész és rendező itt mutathatta meg először oroszlánkörmeit, a vizsgabemutatókon legendás előadások születtek. Ezt a szellemiséget szeretné semmivé tenni a regnáló hatalom, mert mint Apáti Bence, a NER egyik szellemi verőlegénye mondta az Origónak, „ha 99,9 százalékban liberális gyerekek lépnek ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapuin, akkor arra következtetünk, hogy az intézmény ilyen gondolkodást vár el a tanulóktól”. Hogy ezt honnan vette a nyilatkozó, milyen közvélemény-kutatásra támaszkodott, nem tudható. Lehet, hogy egyenként végigkérdezett minden ott végzett színészt és rendezőt: liberális-e vagy?

Ez lehet az egyik ok, amiért el akarják adni az épületet: hogy írmagja se maradjon annak a szellemiségnek, amelyre nincs szüksége a NER-nek, mert fél tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Pedig, szó sincs arról, hogy a SZFE liberális lenne. Épp ellenkezőleg: mint minden más tisztességes intézmény, a normalitást, vagyis a sokszínűséget tanítja a diákjainak. A szabad választást, legyen szó pártról, párról, vagy ideológiáról. Valamint azt, hogy a tudás, a tehetség és a teljesítmény a fontos, és nem az, hogy törleszkedj a hatalomhoz.

Ezt a szellemet kívánják mindörökre száműzni, nem csupán a SZFE környékéről, de mint látjuk, mindenhonnan, ahol csak módjukban áll.

Fejetlenség és kapkodás. A pökhendiség és kivagyiság álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Félnek a derék urak. Ezért égetnek fel mindent maguk mögött, ezért ártanak – ahol, és amennyit csak lehet. Emlékműveket állítanak maguknak: az átrajzolt térképek, a megváltoztatott utcanevek, a lebontott házak, az átírt történelem – a rettegés megannyi mementója.

Néhányan még hisznek a csodafegyverben, hogy a vezér halhatatlan és lepattannak róla a lövedékek, de a legtöbben tudják, hogy már nem segít rajtuk semmi. Kiderült, hogy nem tudnak mit kezdeni az országgal, nincsenek válaszaik a kérdésekre, fel sem fogják, hogy mi volna jó Magyarországnak.

De, ameddig még ők vannak, megszereznek maguknak mindent, amit lehet. Nem kizárt ugyanis, hogy az épületek eladása kapcsán nem csupán az utált szellemiségről, de másról is szó van. A már szokásos ingatlan-bizniszről, ami fideszes körökben nem volna sem meglepő, sem pedig különleges. Az elmúlt hetekben számos kultikus, a budapestieknek kedves épület bontásáról és eladásáról jött hír. Legutóbb az erzsébetvárosi Wichmann kocsma tervezett lebontása kavart vihart, ráadásul ott nem csupán egy épületről van szó, hanem még három házról, plusz a szomszédos telekről. Az eladást még a kerület előző, fideszes vezetése intézte, ráadásul úgy, hogy ígéretet tett a lakók kiköltöztetésére, akiknek, megfelelő lakhatási lehetőséget kellett (volna) biztosítani. Ez azonban nem történt meg, így az időközben ellenzéki vezetés alá került önkormányzat már 11 milliárd forint kötbérrel tartozik az épületek – a hírek szerint Fidesz-közeli – új tulajdonosainak. Akik egyébként luxushotelt építenének a történelmi emlékeket hordozó épületek helyére.

Ugyanígy bontás vár a legendás Márványmenyasszony étteremre, a Margit kert vendéglőt pedig – ahol korábban számos híresség is megfordult – már eltüntették a föld színéről.

Látszólag elkalandoztunk a SZFE épületeinek tervezett eladásától, ám valójában éppen arról beszélünk. Hogy egy végóráit élő hatalom le akar számolni a számára idegen, liberálisnak mondott (értsd: szabad és demokratikus) világ maradványaival. Porig égetne mindent, ami a régi életükre emlékeztetné az embereket. Ha ehhez még anyagi előnyök is járulnak, mert az épületeket jó pénzért lehet eladni, az tiszta haszon.

Nem az országnak, hanem a Fidesz-közeli csókosoknak.