Bérek, nyugdíjak
Kiszivárgott információk alapján, több portálon olvasható, hogy az idén megkötésre kerülő – és háromévre szóló (2025., 2026, 2027.) – országos bérmegállapodás értelmében a legkisebb havi munkabér (minimálbér) összege az alábbiak szerint alakulhat. Feltételes módban értendők a közölt számok, értük felelősséget nem vállalok (nem is vállalhatok), hiszen megegyezés még nincs. Viszont rögzítem a 2024. évben érvényes értéket: a minimálbér bruttó összege 266.800,--Ft/hó/fő (nettó 177.400,-- Ft/hó/fő).
Elképzelhető, hogy ez az összeg a jövőben az alábbiak szerint alakul (változatlan adószabályok mellett):
2025-ben bruttó 298 800 forint, (nettó 198.700,--Ft)
2026-ban 334 600 forint, míg (nettó 222.500,--Ft)
2027-ben 374 700 forint lenne. (nettó 249.200,--Ft)
Összpontosítsunk most a nettó összegekre, az éves növekedés ütemére:
2025/2024 12 %
2026/2025 12 %
2027/2026 12 %
Ezt összességében azt jelenti, hogy egységes évi 12 % növeléssel a jelenlegi nettó 177.400, -- Ft nettó minimálbér 2027-ben nettó 249.200,-- Ft lesz, ami 40 százalékkal lesz magasabb a mostani értéknél. Az MNB 2024. júniusában kiadott Inflációs Jelentése szerint: „Éves átlagban az infláció idén 3,0–4,5, míg 2025-ben és 2026-ban egyaránt 2,5–3,5 százalék között alakulhat.” 2027-re nem adtak prognózist, de vélhetően a 2,5-3,5 százalékot arra az évre is vehetjük irányszámnak.
A reáljövedelem növekedésének szintjét a nettó kifizetés százalékos értéke és az infláció különbözete adja. A minimálbér esetében a 2025. év vonatkozásában ez azt jelenti, hogy 3,5 százalékos jövő évi pénzromlással számolva, a legkisebb havi munkabér reálértéke a jövő évben 8,5 százalékkal nő. (12,0-3,5=8,5).
Mostani tudásunk szerint a nyugdíjak jövőre 3,2 százalékkal emelkednek, a reálpozíció javulás – ha egyáltalán lesz – biztosan nem éri el az 1 százalékot. Nagyon leegyszerűsítve: a 65 év feletti népesség esetében megint nem lesz valós előrelépés a vásárlóerőben, a legkisebb munkabéreken viszont – helyesen – jelentős kiigazítás történik. A minimálbért persze csak plasztikus példaként használtam, hiszen a többi bérkategóriában – ha nem is ilyen nagyságrendű, de – érzékelhető reálpozíció-javulás lesz.
Nem szólok most a mögöttünk lévő másfél évtized nyugdíj-lemaradásáról, hiszen a múltról már nem érdemes beszélni. De a számsorok – sajnos – azt üzenik, hogy nem csak az elmúlt években és 2025-ben, hanem 2026-ban és 2027-ben is tovább nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között. Az eddigi gyakorlat szerint a viszonylag dinamikus bérfejlesztések ütemét egyáltalán nem követi a nyugdíjak emelése, ezzel az aktívak és az inaktívak jövedelme között óriási szakadék jött/jön létre. A méltatlan helyzeten túl, ez a folyamat azt eredményezi, hogy a fiatalabb – dolgozó – nemzedéknek nem csak a gyermekeikről, hanem a szüleikről is gondoskodniuk kell. Itt nem néhány ezer ember sorsáról, hanem időskorú milliók alacsony életnívójáról, nélkülözéséről beszélek, akik gyermekeik segítsége nélkül támasz nélkül maradnának.
Az ország lakosságának egy negyede (2,4 millió ember) kap nyugdíjat, illetve nyugdíjszerű ellátást. A cca. 2 millió öregségi nyugdíjra jogosult idős honfitársunk közül 1 milliónak (!) 204.300 forintnál alacsonyabb a havi járandósága, amiből egészségesen étkezni, rezsit fizetni, gyógyszereket és élvezeti cikkeket vásárolni szinte lehetetlen. Arra már gondolniuk sem szabad, hogy jó minőségű ruhát, kényelmes cipőt vegyenek, esetleg márkás kozmetikumot használjanak. A rozzant, öreg kocsi „etetése” és szervizelése sem olcsó dolog, persze mondhatja a kedves olvasó: a nyugdíjas csak ne autózgasson, inkább két kezében cipelje a cuccot a piacról!
A pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter folyamatosan azért nyafog, hogy a magyarok a válságok után (egészségügyi, gazdasági) nem fogyasztanak eleget, ezért aztán nincs az államnak elég adóbevétele a kiskereskedelmi vásárlásból eredően. (általános forgalmi adó, jövedéki adó). Az meg sem fordul a fejükben, hogy a mindenkori gazdasági (és szociális) kormányzat dinamizálhatná legkönnyebben a munkaerőpiacról kikerült idős nemzedék fogyasztását.
Ha egy átlátható – a bérek növekedési ütemét is követő – szisztémát alkalmaznának, akkor a mai nyomorúságos nyugdíjak érzékelhető emelésével azonnal élénkülne a belföldi kiskereskedelem. Nem kell attól félni, hogy a „feljavított” nyugdíjakat külföldi nyaralásra költik az öregek, vagy osztrák bankszámlára mentik ki. Ugyan már: ez a többletjövedelem teljes mértekben a hazai kereskedelmi egységekben „landolna”. Jobb élelmiszert, szebb ruhát, kényelmesebb cipőt vásárolhatnának az idős generáció képviselői, ráadásul a romokban heverő államháztartás mérlege is jelentősen javulna.
