Gombnyomogató robotok tartják életben a gépezetet

A témákat hely hiányában most inkább nem soroljuk fel, nem is ez lenne a lényeges. Az már inkább, hogy a parlament úgy működik, mintha egy minden tekintetben demokratikus ország törvényhozása lenne. 

Csakhogy időnként egészen váratlanul előkerülnek bizonyítékok arra, hogy ez valóban csak a látszat. A képviselők csak úgy tesznek, mintha komolyan vennék – egyébként jól megfizetett – munkájukat, igazából azonban a nagy többségnek gőze sincs arról, miért nyomkodja szavazáskor a gombokat. Ami persze így félrevezető állítás, hiszen pontosan tisztában vannak azzal, hogy nem kevesebb és nem több a dolguk, mint biztosítani a rendszer folyamatos működését. Akár fontos, akár lényegtelen ügyekben kell szavazniuk. 

Tulajdonképpen egy szinte mellékes ügyben derült ki ismét, hogy a törvénygyári gépezetet gombnyomogató robotok tartják életben. Nem mintha ez nem lett volna régóta köztudott, de azért a rendszer fenntartói szoktak ügyelni arra, hogy ne váljon nyilvánvalóvá.    

A legutóbbi kormányinfón azonban szóba került a palackvisszaváltás – amúgy is sok vitát kiváltó – új rendszere. Ennek kapcsán pedig az, hogy a rendőrség jelentős összeggel büntetheti meg azokat, akik a kukákból kiszedik a visszaváltható palackokat. Azok ugyanis azután, hogy bedobják őket oda, már a koncessziós társaság tulajdonába és a koncessziós társaság vagy az alvállalkozójának birtokába kerülnek, tőlük meg nem lehet(ne) lopni. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter az újságírói felvetésre igazságtalannak nevezte, hogy megbírságolják azokat az embereket, akik a palackokat mégis kiveszik. Abszurdnak és helytelennek nevezte, hogy a hajléktalanokat emiatt pénzbüntetéssel sújthatják.

Ez igazán emberséges hozzáállás. Nyomában pedig a rendőrség is jelezte, hogy a kérdésnek legalábbis két oldala van. Az egyik az, hogy a hulladék ügye társadalmi kérdés, kezelése felelősség, ezért rendelkezik a törvény úgy, hogy a hulladéknak mindig van tulajdonosa. Viszont az is fontos, hogy a lehető legtöbb hulladék visszakerüljön a körforgásba újrafeldolgozásra, aki pedig ebben közreműködik, nem büntetést, hanem tulajdonképpen köszönetet érdemel.  

De itt mégiscsak egy törvényről és alkalmazásáról van szó. Mégpedig a hulladékokról szóló 2012-ben elfogadott CLXXXV. számú jogszabályról, amely többek között a köztéri guberálást (is) igyekezett szankcionálni. 12 év múltán pedig az akkori törvényhozói akarat beleütközött egy újonnan létrehozott szisztémába. És a jelek szerint senki sem volt – sem a parlamentben, sem az illetékes minisztériumban és hatóságnál –, akinek feltűnt volna, hogy bizony itten még egy kicsit dolgozni kellene a témán és egymáshoz illeszteni a momentán szembenálló darabokat. 

Témánk – a parlamenti szavazógép működése – szempontjából azonban még érdekesebb az a tény, amelyet az Economx portál kutatott ki és közölt. Eszerint ugyanis a ma is érvényes törvényt annak idején 277 igen szavazattal fogadták el (a 48 nem pedig tulajdonképpen lényegtelen). A kormánypártok képviselői között egy sem volt, aki ellenezte volna a jogszabályt (igaz, Orbán Viktor, Kövér László és néhány miniszter nem volt éppen az ülésteremben). A Miniszterelnökséget vezető jelenlegi miniszter, aki most abszurditást és helytelen gyakorlatot említett, viszont ott volt és megszavazta a törvényt. 

Valójában semmi különös nem történt. Működött a törvénygyár, a frakcióvezető vagy a megbízott ember a gombnyomás előtt beordította, hogy melyik gombot kell megnyomni, a jól idomított képviselők pedig tették a dolgukat. Hiszen ezért tartják őket és ezért kapják a nem csekély gázsit. Legyen szó a hulladékgazdálkodásról, netán még fontosabb ügyekről, például a költségvetésről, vagy a veszélyhelyzet meghosszabbításáról. Így szolgálják azt a látszatot, hogy ez egy demokratikusan működő ország demokratikusan működő parlamentje. 

Pedig nem az. De a jelek szerint így van ez rendjén, ehhez szoktunk hozzá.