Taka-rítani – nem középiskolás fokon
Az iskolákban mindig történik valami. Hol egy renitens iskolaigazgatót kell leváltani, mert nem hajlandó végrehajtani a köznevelésért felelős államtitkár betarthatatlan utasítását, hol arról jön hír, hogy nincs elég kémiát, fizikát, történelmet, matematikát (megfelelő aláhúzandó – a szerk.) tanító pedagógus. Van, ahol a takarítással van baj, mert nincs, aki tisztán tartsa a tantermeket, a mellékhelyiségeket.
Akad olyan XVII. kerületi általános iskola, ahol egy ideje a szülők takarítanak. Ők ajánlották fel a segítséget, mármint a szülői munkaközösség, hogy ameddig az iskola, vagy a fölöttes szerv, a tankerület, nem talál takarítókat, addig ők látják el ezt a fontos feladatot. Pénz nem jár a szülőknek a takarításért, de az iskola ad hozzá eszközöket – felmosórongyot, partvist tehát nem kell vinni. Ez persze nem végleges megoldás, a tankerület sem gondolja, hogy a szülők dolga volna az iskolák takarítása.
Egy másik állami általános iskolában szintén a szülők segítségét kérték, de ők megtagadták, hogy közreműködjenek a takarításban. Nem azért, mintha nem tennének meg mindent a gyerekeikért, és még csak arról sincs szó, hogy megalázónak tartanák ezt a munkát. Mint az egyik szülő elmondta, egyszerűen úgy gondolták, hogy nem az ő dolguk az iskola takarítása. Tisztaságra viszont szükség van. ezért az ÁNTSZ-hez fordultak, és közölték velük, hogy az iskolában nincs takarítás, viszont van fertőzésveszély, és a gyerekek már össze is szedtek egy hasmenéses-hányós vírust. „A hírre, hogy kijön az ÁNTSZ az iskolába, azonnal megjelent egy profi takarítócég hétvégén, és kitakarított, majd egy hét alatt sikerült felvenni takarítókat” - mondta egy szülő.
Van tehát megoldás, az iskolákat fenntartó tankerületeket csak ösztönözni kell, hogy azt tegyék, ami a dolguk lenne. Biztosítsák az iskolák működéséhez szükséges anyagi és tárgyi feltételeket, és ha nem megy másként, akkor – mint az előbbi példa bizonyítja – az erőteljes ráhatástól sem szabad visszariadni
A takarítási helyzet persze nem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. Jó két évvel ezelőtt az egyik álláskereső portálon a Xantus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium hirdetésben keresett takarítókat délutáni munkára, mindemellett angol nyelven oktató történelem- és matematikatanárt. A két pedagógusnál feltétel volt a felsőfokú végzettség, az angol nyelven tanító történelemtanárnak angolul is kellett tudnia, míg a takarítóknál nem volt ilyen megkötés. A két tanári álláshoz bruttó 203 ezer forintos fizetést ígértek, a takarítóknak nettó 220 ezret kínáltak. Nem kell matektanárnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, melyik a több.
Nem arról van szó, hogy a takarítóktól bárki is sajnálná a pénzt. Környezetünk tisztasága – legyen szó iskoláról, hivatalról – minden pénzt megér, és az is jó, ha fertőzésektől sem kell tartani. De lehetnek helyzetek – például, ha magas rangú politikus látogat az iskolába –, amikor a takarítók munkája fontosabb lehet, mint a tanároké. A takarítókkal ráadásul kevesebb a gond, mint a pedagógusokkal, ők nem hergelik a diákokat és a szülőket a kormány ellen, nem rinyálják teli a sajtót azzal, hogy tárgyalni akarnak a minisztériummal, hogy javítsák a munkakörülményeiket. Még nem hallottunk olyanról, hogy a takarítók sztrájkkal, netán polgári engedetlenséggel fenyegetőztek volna.
Mindent összevetve, a takarítókkal kevesebb a macera, mint a tanárokkal. Ha kosz van valahol és sok a szemét, az rögtön látszik, ha tudásból van kevés, az csak évek múlva jelentkezik. Igaz, sokkal súlyosabban.
