Kínai kapcsolat

A kölcsönről csak annyit tudunk, hogy a magyar állam egymilliárd euró (jelenlegi árfolyamon cca. 400 milliárd forint) erejéig vett fel hitelt 2024. április 19-én. A pénzügyi műveletet alantas módon eltitkolták, és még arra is figyeltek, hogy a 2024. június 9-i – önkormányzati és EU-parlamenti – választásokig ne derüljön ki, hogy megint külső forrás bevonására van szükség. A szerződést a magyar állam a China Development Bankkal, az Export-Import Bank of Chinával és a Bank of China Limited Magyarországi fióktelepével kötötte – vagyis egy úgynevezett szindikált hitelről van szó. A futamidő három év, de azt nem tudjuk, hogy milyen kamatkondíciókkal és milyen egyéb feltételek megkötésével (türelmi idő, törlesztési ütemezés, járulékos költségek, garancia elemek stb.) adták nekünk a pénzt a kínaiak. Azóta sem derült ki, hogy milyen infrastrukturális és energetikai beruházások megvalósítása miatt volt szükség az egymilliárd eurónyi kölcsön felvételére, csak általános célok kerültek megjelölésre, azaz a hitel felhasználására nincs megkötés. Arra költik, amire akarják: a hiányzó EU-s források pótlására, a NER-közeli vállalkozások megsegítésére, a költségvetési hiány befoltozására, de azt sem kizárt, hogy kínai érdekeltségű beruházások finanszírozására. Sok a gyanús körülmény, sok a megválaszolatlan kérdés – bizonyára nem véletlen a pénzügyi kormányzat „beszédes” hallgatása.

2024. október 15:  Két és fél hónap elteltével a jogvita egyik lényeges állomásához érkeztünk: a Demokratikus Koalíció első fokon pert nyert az Államadósság Kezelő Központ ellen a szóban forgó – és sokak számára legalábbis homályos – kínai hitelszerződés ügyében.  Ez mindenképpen siker, de ne legyen illúziónk: a bírósági eljárás folytatódni fog, hiszen az ország jelenlegi politikai és gazdasági vezetésének semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a választópolgárok megismerhessék a megállapodás legfontosabb tartalmi elemeit. Ez a hitel tovább növeli hazánk eladósodottsági szintjét, ami még ma is 70 százalék feletti. Abszolút értékben meghaladja az 55 ezer milliárd forintot, ami több mint két és félszerese a 2010. évinek. Ebben az évben – csak kamatfizetésre – 3100 milliárd forintot fordít a romokban heverő magyar állami költségvetés.

A kínai bankárok ugyanolyan kemény vonalat képviselnek, mint a hatalmas ország politikusai. Az adóssal szemben nincs irgalom, nincs baráti gesztus, az ottani pénzemberek nem szívbajosak. Emlékeztetnék egy három évvel ezelőtti kínai tranzakcióra. Az áldozat: Montenegro (Crna Gora). A hatszázezres balkáni kis ország egy majdnem egymilliárd dolláros hitelt vett fel a kínai Eximbanktól, hogy utána a kínai állam irányítása alatt álló CRBC építővállalat helyi alvállalkozók bevonásával abból építse fel a Bar-Boljare autópályát. 2021. nyarán indult meg a hitel-visszafizetés, de hamar kiderült, hogy komoly gondot okoz a részletek törlesztése, majd az is ismertté vált, hogy az ország érdekeivel ellentétes szerződést kötöttek Kínával. Ugyanis nyilvánosságra került: ha Montenegró nem képes időben visszafizetni a kölcsönt az Eximbanknak, a kínai állam irányítása alatt álló pénzintézet cserébe földet foglalhat le az országban, mindössze annyi kitétellel, hogy az nem lehet katonai vagy diplomáciai célokra használt terület. Emellett még abba is beleegyezett a szerződést ellenjegyző montenegroi kormány, hogy a szerződéssel kapcsolatos esetleges vitákban egy, a kínai állam irányítása alatt álló kínai bíróságé legyen a döntő szó.

Remélem, hogy most már mindenki számára világos, hogy miért kell – akár per árán is – nyilvánosságra hozni a magyar állam és a kínai bankok közötti hitelszerződés legfontosabb paramétereit. Sose feledjék, ennek a hitelnek (is) mi vagyunk a készfizető kezesei! Mi, 9,6 millióan!