Nyílt levél Fülöp Attila szegénységért felelős államtitkárnak
Szegénységért felelős államtitkár polgártárs!
Amióta nemzetvezetőjük lázaktól gyötört elmeállapotban eldöntötte, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátások az eredetileg rendvédelmi és rendészeti feladatok ellátására kijelölt minisztérium hatáskörébe kerül, mindhárom területen teljes a káosz. Ez az állapot az Ön, Iványi Gáborhoz írt nyílt levelében is megerősíttetett. Teljes zavar a rendszerben, teljes káosz az ügyintézői fejekben. Levelében azt írja, a MET ezer férőhelyet tart fenn, és hozzáteszi az elmúlt 13 évben 8,6 milliárd forinttal támogatta az állam a MET és az Oltalom államtól átvállalt kötelező állami feladatok ellátását.
Előljáróban tisztázzuk, az állami normatíva nem állami támogatás. Az állami támogatás kérésre adható, vagy nem adható. A normatíva kötelező állami kifizetés, ami az állami feladatok elvárható normális ellátásának a kötelezően kifizetendő forrása. Az állami normatívából semmiféle levonás nem eszközölhető, mert ezzel meghiúsulhat a kötelező állami feladatok teljesülése, vagyis sérülnek az Alaptörvényben rögzített állampolgári jogok. Az államtól átvállalt feladatokat ellátó intézmények forrásai általában három részből állnak össze. Az első rész az állam részére a költségvetésben tervezett és kötelezően kifizetendő normatíva, ami a MET esetében a költségek 50 százalékát teszi ki. A második, cca. 40 százaléknyi részt az az állami kiegészítő támogatás teszi ki, amit Maruzsa államtitkár két éve megvont a MET-től. Maruzsa indoklása szerint a hátrányos helyzetű gyermekek oktatási támogatása az államnak nem megtérülő befektetés. Cinikus kiegészítésként hozzátette, a törvények lehetővé teszik tandíj szedését a hátrányos helyzetű családoktól és gyermekeiktől. A harmadik – hozzávetőleg tíz százalékos – rész a magánadományok sokasága. Jelenleg a MET számára ez az egyetlen elérhető anyagi forrás. Maruzsa után Ön törvénysértő és embertelen módon, a kötelező állami normatíva megvonására utasította a NAV-ot.
Ha veszi a fáradtságot és utánaszámol, a levelében állított 13 év alatt kifizetett 8,6 milliárd forint havi bontásban hozzávetőleg 55 millió forintot tesz ki, ami ezer dolgozó esetében 55 ezer forint bruttó havi jövedelmet jelent. Ugyanis az Ön állításával ellentétben, a MET-nek és az Oltalomnak nem ezer férőhelye, hanem ezer alkalmazottja, munkatársa van. Normális ésszel belátható, hogy 55 ezer forint bruttó fizetésből adót levonni és befizetni lehetetlen. A MET dolgozóinak átlagbére 200 ezer forint körüli volt, aminek kifizetése a Maruzsa-féle megvonás után zömében magánadományokra alapult. Három hónapja, az Ön által elrendelt állami normatíva törvénytelen elvonása után, alig kapnak fizetést a munkatársak, lelkiismeretük hajtja őket. Ha ebből a 200 ezer forintnyi összegből befizetik az adót, a minimálbér sem jön ki. Ezért mondja Iványi Gábor, hogy a feladatok ellátói alig vannak jobb anyagi körülmények között, mint ellátottjaik.
Szegénységügyi államtitkár polgártárs!
Levelében felteszi a kérdést, hol a pénz? A válasz pofon egyszerű, maguknál. 2016 óta nem teljesítik az AB és a strasbourgi nemzetközi bíróság jogerős döntéseit. Nem állították vissza a MET törvényellenesen megvont egyházi státuszát, nem kártalanították a törvénytelen intézkedéseik miatt jelentős jog és anyagi sérelmet szenvedett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. Amennyiben az állam törvényi kötelezettségeit teljesíti, kártalanítja, majd a MET és az állam között megkötött szerződés alapján, hozzáférhetővé teszi az egyház számára törvényesen járó forrásokat, a MET minden adótartozását megfizeti.
Azok a szavak és kifejezések, amikkel levelében Iványi Gábort illeti, a lelkész emberi és szakmai hitelét nem érintik, de súlyos kórképet festenek az Ön értékvilágáról. Feltételezem, hivatali hatalmára alapozva, veszi a bátorságot és becsmérel egy olyan köztiszteletben álló, morálisan kikezdhetetlen embert, aki az elmúlt 50 évben egymagában többet tett a szegényekért, mint kormányuk az elmúlt 13 évben összesen. Mert Iványi Gábor – Önökkel szöges ellentétben – nem a szegények, hanem a szegénység ellen küzd. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta nem a szegénység, hanem ahogy a MET esete is mutatja, a szegény emberek ellen folytat háborút. Emlékeztetem, Iványi Gábor 1979 októberében – amikor Ön éppen egy éves volt – alapítója volt a Solt Ottília által kezdeményezett SZETA-nak, a Szegényeket Támogató Alapnak. Ez a szervezet volt az első, amely – vállalva minden veszélyt és megtorlást – nyíltan szembeszállt az akkori kommunista hatalommal, deklarálta azt a tényt, hogy a szocialista Magyarországon létező valóság a szegénység és a nyomor. A SZETA tekinthető az első olyan illegális ellenzéki kezdeményezésnek, amely az 1990-es rendszerváltás politikai fundamentumait lerakta, és aminek eredményként Ön most államtitkár polgártárs lehet. Sajnos a szegénység, annak ellenére, hogy ennek a társadalmi jelenségnek Ön a felügyelője, azóta sem enyhült. A MET és az Oltalom, ha jogi értelemben nem is, de céljait tekintve a SZETA utódja, mondhatnám a három szervezet Iványi Gábor személye miatt akár perszonáluniónak is tekinthető.
Befejezésül, de nem utolsó sorban levele tartalma miatt nem kell elnézést kérnie, hiszen mindnyájan tudjuk, felsőbb utasításra, Orbán parancsára tette. Ami miatt illendő lenne Iványi Gábort megkövetnie, az a leírtak stílusa, ami nem parancsra, hanem magánerőből vagy magánszorgalomból lett méltatlan és alpári. Indítványozom, emiatt az alpári stílus miatt kérjen bocsánatot Iványi Gábortól! Ahogy én a lelkészt ismerem, önmagából és hivatásából adódóan meg fog bocsátani.
Üdvözlettel
Herényi Károly polgártárs, az Oltalom önkéntes munkása
