115 millió forintért járta a világot a jó államfő asszony
Novák Katalinról még az őt nem kedvelők sem állíthatják, hogy otthonülő típus lenne. Az államfő a megválasztása óta eltelt mintegy másfél esztendőben 44-szer járt külföldön hivatalos ügyben, ezekre az utakra az esetek többségében, (41 alkalommal) a honvédség számára vásárolt, ám az állami vezetők által használt Airbus 319-es géppel utazott. Legutóbb Afrikában járt, Ruandában megtekintette a Hungary Helps által épített iskolai vizesblokkot, elemlámpákat és két tehenet adományozott a helyieknek. A tehenek származási helyéről nincsenek információk, feltételezhető, hogy nem Magyarországról repítették őket Afrikába, minden bizonnyal egy helyi marhakereskedőtől vásárolták.
Ne sajnáljuk Novák Katalintól a különgépeket, egy magas közjogi méltóságtól ugyanis nem várható el, hogy holmi szájtáti pórnép módjára, menetrend szerinti viszonylatokat vegyen igénybe. Az ilyen járatok ugyanis gyakran megbízhatatlanok, a becsekkolás sem tíz perc, ráadásul sok a macerás ügyintézés. Novák államfő megválasztásakor azt ígérte a magyaroknak, hogy igyekszik megmaradni annak, aki addig is volt, például továbbra is fog kakaóscsigát sütni a gyerekeinek. Hogy ebből mennyi valósult meg, arról az államfő asszony gyerekeit kellene megkérdezni, hivatalos tájékoztatás híján kénytelenek vagyunk annyival beérni, hogy Ferenc pápát távozásakor saját kezével sütött sajtos rudakkal ajándékozta meg. Ezen felül láthattuk őt, amint egyetlen papírzsebkendővel ablakot pucol, mely tevékenység bizonyára új fejezetet nyit a háziasszonyok, valamint a hivatásszerűen ablakot is tisztító takarítóipari munkások mindennapjaiban, és még az sem kizárt, hogy jelentős nóvumokkal gazdagítja a vonatkozó irodalmat.
Visszatérve az utazásokhoz: a magyar adófizetők bizonyára nem sajnálják a kiruccanásokra fordított 115 millió forintot. Tudják, hogy jó helyen landolt a pénzük, megdolgoztak érte, és ha ők nem is mennek nyaralni az idén, legalább az államfő asszony lásson világot, táguljon a látóköre, s mindezekkel párhuzamosan öregbítse hírnevünket, amerre jár.
Novák államfő asszony utazásai közül a legdrágább a brazíliai út volt, ez majdnem 50 millió forintba került. Mindebből nem kell azt a követékeztetést levonni, hogy az ország első számú közjogi méltósága szórja az adófizetők pénzét. Épp ellenkezőleg: amikor Portugáliába utazott, a ráeső költség a Sándor-palota közlése szerint mindössze 12 ezer forint volt, Londonban és Izraelben is 18 ezer forintnál kevesebből jött ki, még a négy napos kanadai kiruccanását is megúszta 61 ezer forintból. Könnyen belátható, hogy az államfő asszony utazásai összességükben ugyan sokba kerültek, de nem tartoznak a luxuskategóriába: a ráeső forintokból egy balatoni hétvége sem hozható ki, még akkor sem, ha az ember nem népes kísérettel, hanem családjával, azaz kis létszámú pereputtyal utazik.
Amúgy meg nem érdemes fennakadni azon, hogy az államfő asszony két tehenet is a ruandaiaknak is ajándékozott. Európában ugyan meglehetősen szokatlan ez a gesztus, olyannyira, hogy nem is nagyon szokott előfordulni, de a Sándor-palota szerint a két tehén volt a helyiek által legnagyobb becsben tartott adomány, mert ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek egészséges tejhez jussanak.
Ha ez így van, és eszünk ágában sincs kételkedni, akkor legföljebb azt nehezményezhetjük, hogy miért csak két tehenet, s miért nem egy egész csordát adományozott az államfő a ruandai iskolásoknak. A magyar költségvetésnek egy ilyen tétel meg sem kottyan, viszont a néhány tucat ruandai iskolás nemcsak a „Csitári hegyek alatt” című népdalt énekelte volna az államfő tiszteletére, hanem azt az örökzöldet is, miszerint „Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra!”
