Könyvvel könnyebb
Első pillanatban nem volt világos, hogy mi a furcsa azon a fiatal nőn, aki a villamoson utazott. Ruházata rendben, frizurája, megjelenése átlagos. Aztán kiderült, hogy mi keltette fel a többi utas érdeklődését: a hölgy nem a telefonját nyomkodta, mint a legtöbben, hanem egy közepesen vastag könyvet olvasott. Merthogy, a látszat csal: vannak még olvasó emberek Magyarországon, ha nem is annyian, mint régen, de többen, mint gondolnánk.
Olvasni jó, könyvvel könnyebb. Ezek a mondatok egykor szlogennek számítottak, mára igazság lett belőlük. Számtalan okot lehet sorolni arra, miért jó olvasni, ezek közül csak néhány: az olvasás gyarapítja az általános műveltséget és bővíti a tudást, segítheti a koncentrációs készség fokozását, a szókincs bővítését, mindemellett próbára teszi a kreativitásunkat, mert nem készen kapjuk a képeket, mint a filmeken, hanem az író velünk „képzelteti el”, amit el kíván mondani.
A legfőbb érv az olvasás mellett mégis az, hogy olvasni jó. Szórakoztató, izgalmas elfoglaltság, amely megnyugtatja az embert, vagy éppen felkavarja, vidámítja, vagy éppen elszomorítja, de a jó könyv nem hagyja érintetlenül az olvasót.
Egy nyáron közölt felmérésből kitűnik, hogy négyből egy magyar egyáltalán nem olvas könyvet, és a megkérdezettek 15 százaléka válaszolt úgy, hogy napi szinten olvas valamilyen könyvet. 18 és 79 év közötti embereket kérdeztek meg az olvasási szokásaikról, a válaszolók 13 százaléka heti, vagy havi rendszerességgel vesz könyvet a kezébe, 9 százalékuk csak negyedévente, 23 százalék pedig csak alkalomszerűen. A felnőttek valamivel több, mint negyede (27 százalék) válaszolt úgy, hogy szinte soha nem szokott olvasni.
Könyvfogyasztásunkban a nemek között nemigen van jelentős különbség. A férfiak 17, míg a nők 14 százaléka mondta magát napi olvasónak, a heti és havi rendszerességgel olvasók között azonban már a nők vannak többségben.
Sokféle könyvet olvasunk, a legtöbben (49 százalék) a krimiket és a romantikus történeteket szeretik. Sorrendben második helyen az önismereti, önfejlesztő könyvek állnak, míg a komolyabb témájú szépirodalmi, drámai műveket az olvasók 11 százalék kedveli.
Az, hogy a korábbiaknál kevesebbet könyvet veszünk a kezünkbe, természetes dolog. Egyfelől ma már a hagyományostól eltérő módon is olvashatunk, e-könyvet például tableteken, vagy hangoskönyvet, akár okostelefonon keresztül. Volt idő, amikor a témával foglalkozó szakemberek a mozit, majd a televíziót okolták az olvasási kedv megcsappanása miatt, később ezeknek is konkurenciájuk támadt: először a videózás elterjedése, majd, miután a videók meglepő gyorsasággal „kihaltak”, a streaming szolgálatások váltak versenytársakká.
Persze a valódi, papírból készült, „megfogható” könyvnek még mindig megmaradt a varázsa. Annak ellenére, hogy ára is van, mert miért épp a könyveket ne érintené az infláció? A papír drágult, a nyomdaszámlák növekedtek, a terjesztők is egyre több pénzt kérnek a kiadóktól. Ennek is köszönhető, hogy év közben kevesebb könyvet veszünk, a még megmaradt könyvesboltok hónapokon át szinte konganak az ürességtől. Ám karácsony előtt visszatérnek a régi szép idők, a könyvesboltok megtelnek élettel, mert ilyentájt még azok is betérnek egy könyvesboltba, akik maguk alig, vagy egyáltalán nem olvasnak, de ajándékba könyvet vesznek szeretteiknek, ismerőseiknek.
Tudják ugyanis, hogy ezzel nem tévedhetnek nagyot: a világ ugyan változik, az igazi olvasnivalóra azonban mindig vevők maradunk.
