Akár a Holdon is beszélhetett volna Orbán
Veszprémben beszélt az idei nemzeti ünnepen Orbán Viktor, de nem a veszprémiek előtt. Nyilván helyiek is voltak a hallgatóság soraiban, de elsősorban gondosan megválogatott, arra érdemes közönség előtt szónokolt a miniszterelnök. Sokakat ugyanis szervezetten, buszokkal szállították a helyszínre, a sajtó nem regisztrálhatott az eseményre, egyedül a közmédia lehetett jelen. Magyarország csak másodkézből, egy hírhamisító által vezetett, az adófizetőknek évente mintegy 140 milliárd forintjába kerülő cég közvetítéséből, majd tudósításából tudhatta meg, hogy mit gondol a forradalomról a miniszterelnök.
Orbán Veszprémben, ha gondolt is a forradalomra, gyakorlatilag nem mondott róla semmit. Leginkább Brüsszelről beszélt, arról, hogy mi magyarok nem úgy táncolunk, ahogyan ott fütyülnek, ha pedig nem akarunk, akkor egyáltalán nem táncolunk. Ezt a bölcsességet hallgathatták azok a kiválasztottak, akik bebocsátást nyertek a szentélybe. Regisztráció kellett ugyanis a részvételhez, ám regisztrálni sem lehetett akárhol. Leginkább zárt fideszes oldalakon lehetett jelentkezni, nehogy arra illetéktelenek, netán méltatlanok is jelen legyenek, amikor Orbán a kirekesztettek távollétében a nemzet egységéről beszél.
A helyszíntől néhány száz méternyire különbuszok várakoztak, hogy hazaszállítsák a hallgatóságot. Több tucatnyi buszt számoltak össze a kívül rekedt média munkatársai, vagyis, hiába udvarolt Orbán a veszprémieknek, hiába mondta nekik, hogy ők már egy nappal a fővárosiak előtt bátrak voltak, a királynék városának lakói éppúgy a kordonon kívül rekedtek, mint a többiek.
A környező utcákat lezárták, ha valakinek egy kis sétára támadt kedve, még a Várba sem mehetett fel. Nem volt ez meglepő, még kevésbé mulatságos: Orbán már jó ideje egyetlen lépést sem tesz a biztonsági emberei nélkül, a kormánytól független újságnak, újságírónak nem nyilatkozik. Nyaloncokkal, mikrofonállványokkal veszi körül magát, csak olyan kérdésekre válaszol, amelyeket ő engedélyezett saját magának.
2006-ban még kordont bontott, ma kordonokat épít.
Orbán fél. Talán nem is a személyes, fizikai biztonsága miatt retteg, inkább azért, nehogy ellenséges közegbe kerüljön, és az övéitől eltérő véleménnyel kelljen szembesülnie.
Valaha még mert vitatkozni, mára azt is elfelejtette, mi az, hogy vélemény. Retteg a valóságtól, mindenben és mindenkiben ellenséget lát. A veszély azonban nem mindig onnan támad, ahonnan várjuk: a diktátor hatalmának nem az ellenzék, és nem is egy őrült vet majd véget. Az övéinek lesz elegük belőle, a falka ugyanis nem tolerálja, ha meggyengül a vezér. Már figyelik a botlásait, feljegyzik kínos nevetgéléseit, számon tartják, ahogyan a szája szélét nyalogatja. Nemcsak az ellenzékiek kárörvendtek, az övéi közül is sokakat szórakoztatott az orosz tévések csínye, a Putyinhoz raportra rendelt Orbánt lejárató videó.
2003-ban még arról beszélt, hogy nagyon kell vigyázni, nehogy holmi kisdiktátor legyen az emberből. Nem sikerült. Magyarországnak ma olyan miniszterelnöke van, aki már a füttytől is fél. Ám emelhetnek akárhány kordont, zárhatnak le bármennyi utcát, az 1956-os forradalom épp arról szólt, hogy egy elégedetlen ország hangját nem lehet örökre elnémítani.
