Részleges számadás
Köztudott, hogy 2024. július 1. – 2024. december 31. között az Európai Unió Tanácsának Magyarország biztosít elnökséget. Az előre – közösen meghatározott program szerint – Magyarország a soros elnöksége alatt az alábbi hét tematikus területre összpontosít: 1.) az EU versenyképességének növelése; 2.) az EU védelempolitikájának megerősítése; 3.) következetes és érdemeken alapuló bővítési politika; 4.) az illegális migráció megfékezése; 5.) a kohéziós politika jövőjének kialakítása; 6) a gazdaközpontú uniós agrárpolitika előmozdítása; 7.) a demográfiai kihívások kezelése. Bóka János európai ügyekért felelős miniszter kiegészítette a feladatsort. „Európát a szomszédunkban zajló háború, a globális verseny, a sérülékeny biztonsági helyzet, az illegális migráció, a természeti katasztrófák, a klímaváltozás hatásai és a demográfiai helyzet közös kihívás elé állítják.”
A hat hónapos mandátum egyharmadánál tartunk, a sportban (foci, jégkorong stb.), ilyenkor már látszik, hogy mit is játszik a csapat. Az értékelés persze nem lehet végleges és visszavonhatatlan. Két hónap után természetesen van arra lehetőség, hogy az Orbán vezette „válogatott” (értsd: a magyar kormány) változtasson eddig taktikáján (értsd: politikáján) és a hátralévő időszakban (négy hónap) a fent felsorolt problémakörökre koncentráljon. Ugyanis a hat témakör részteljesítéséről eddig semmit nem tudunk, de talán hamarosan okosabbak leszünk, hiszen szeptember 18-án a magyar miniszterelnök ismerteti a soros EU-tanácsi elnökség programját, majd közvetlenül ezután részt vesz az erről tartandó plenáris vitán. A soros elnökséget adó ország miniszterelnöke a hagyományok szerint az elnökség elején mutatja be a féléves programot az európai képviselők előtt, de Orbán meghívását júliusban időhiányra hivatkozva szeptemberre halasztották. Ez jelentős és szokatlan csúszás, hiszen a program ismertetésre csaknem félidőben kerül sor. De mégsem ezzel van igazán bajom, és nem is az egyes programpontok teljesülésének minősítését tartom feladatomnak, mivel ez terjedelmi korlátok miatt nehezen is menne. Visszatekintek az elmúlt két hónapra, és inkább afféle hangulatjelentést adok. Számvetésem közel sem teljes, csak az általam kiemelkedően fontosnak tartott eseményeket foglaltam össze röviden.
- A jelzett időszakban (július, augusztus) Orbán soros elnökként nem járt az EU alapító országok egyikében sem (Belgium, Hollandia, Luxembourg, Olaszország, Franciaország, Németország), viszont ebben a pozícióban – „békegalambnak öltözve” – vizitált az orosz és kínai elnöknél valamint az amerikai republikánus elnökjelöltnél (az USA elnökénél nem /!/) A „békemisszió” eredménye ismert: a szomszédunkban zajló háború intenzitása egy jottányit sem csökkent. Ellenkezőleg: pillanatnyilag mindkét harcoló fél katonái már a másik ország területén tartózkodnak!
- A júliusban kiadott 179/2024. (VII. 8.) korm. rendelet értelmében a Nemzeti Kártyával foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó országlista a következő: Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedón Köztársaság, Belorusz Köztársaság, Moldova, Montenegrói Köztársaság, Oroszországi Föderáció, Szerbia és Ukrajna. Erre a provokatív lépésre reagált Manfréd Weber (az Európai Néppár elnöke) és levélben fordult az Európai Tanács elnökéhez, Charles Michelhez, sürgő és hathatós intézkedést követelve. Weber arra kérte a Tanács elnökét, hogy vegyék a kérdést a következő vezetői csúcstalálkozó napirendjére, és a lehető legszigorúbb intézkedésekkel védjék meg a schengeni övezet integritását, illetve akadályozzák meg, hogy az EU- tagállamok a jövőben a magyar kormányéhoz hasonló lépéseket tegyenek. Ezzel kapcsolatos nyilatkozata is érdekes: „Aki ellenőrzés nélkül beengedi az oroszokat az EU-ba, az masszívan veszélyezteti Európa biztonságát. Putyin kémei és gyilkosai már eddig is nagy pusztítást végeztek az EU-ban és Németországban, a további károkozást meg kell akadályozni." (Bild magazin) Hoppá! Az EU egyik vezető politikusa szerint Orbán Magyarországa veszélyezteti az EU biztonságát?
- Már július 22-én bejelentette Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Brüsszelben, hogy az európai uniós tagországok külügyminisztereinek, valamint védelmi minisztereinek augusztus végi informális találkozóját – Budapest helyett – Brüsszelben rendezik meg. A döntést szimbolikus következménynek szánta amiatt, hogy a magyar kormányfő július elején uniós partnereinek jóváhagyása nélkül utazott el Moszkvába. Így is történt, a soros elnöki tisztségünk alatti időszak egyik legfontosabb, eredetileg Magyarországra delegált rendezvényünk tehát elmaradt. A jövőre nézve sem kedvező helyzet: egyes információk szerint elmaradhat az eurózóna pénzügyminisztereinek szeptemberre tervezett budapesti találkozója. Több tagállam pénzügyminisztere – köztük Christian Lindner német pénzügyminiszter, illetve észt, finn és litván kollégái – már jelezte, nem vesz részt a tárgyaláson a magyar kormány és Oroszország szoros viszonya miatt.
Nem folytatom a felsorolást, pedig lehetne. Úgy vélem, hogy nehéz négy hónapnak nézünk elébe, és nem igazán látom, hogy a magyar „szövetségi kapitány” (Orbán Viktor) akarna-e változtatni játékfelfogásán. Most úgy tűnik, hogy durva védekező taktikát választott, és ezzel akarja kibekkelni a „meccs” hátralévő időszakát, miközben olyan elánnal rugdossa európai csapattársait, mintha azok az ellenfeleink lennének!
