Fiatal magyarok: „csak tíz év múlva ne ez a dal legyen...”
Egy friss felmérés szerint a fiatalok 57 százaléka tíz év múlva már nem idehaza, hanem külföldön képzeli el a jövőjét. Vannak, akik inkább bizonytalanok, de csak 6 százalékuk válaszolta azt, hogy biztosan itthon maradna. A kutatás eredménye még akkor is elgondolkodtató, ha tudjuk, hogy mindez inkább hangulatot jelez, és nem minden második fiatal hagyja el majd Magyarországot.
A fenti számok az OTP Fáy Alapítvány friss, reprezentatív kutatásából derültek ki. Nyolcszáz 16-24 éves fiatalt kérdeztek meg a reprezentatív felmérésben. A kutatásnak van egy, a fentieknek látszólag ellentmondó adata: eszerint a megkérdezettek 69 százaléka ma úgy látja, hogy tíz év múlva annyit fog keresni, mint amennyit szeretne. Hogy hol fogják ezt a számukra elfogadhatónak mondható összeget megkeresni, itthon, vagy külföldön, az nem derül ki egyértelműen, az viszont látszik, hogy a válaszoló fiatalok nem tartják kizártnak, hogy az általuk elvárt jövedelmet idehaza is el tudják majd érni.
Vagyis akik most a majdani távozásukat helyezték kilátásba, nem feltétlenül az anyagi viszonyok miatt döntenének az országváltás mellett. Az elégedettségnek nem csupán anyagi kritériumai vannak, legalább annyira fontos, amit az élet minőségének is nevezhetünk: az egzisztenciális és szociális biztonság mellett a kiszámíthatóság is sokat nyom a latban, vagyis, hogy az állam ne változtassa a szükségesnél gyakrabban a törvényeket. Lehessen biztonsággal tervezni és az is fontos, hogy a gazdaságban valódi verseny legyen, és ne csak a csókosok kapják a jól jövedelmező megbízásokat.
Máshol sincs persze kolbászból a kerítés, és ezt bizonyára a megkérdezett fiatalok közül is sokan tudják. De vannak olyan helyek – Magyarország egyre kevésbé tartozik ezek közé –, ahol előrejutni leginkább a három T-vel lehet. A három T ebben az esetben nem azt jelenti, mint a pártállamban – tilt, tűr, támogat – hanem azt, hogy tehetség, tudás, teljesítmény.
Máshol is van persze korrupció – talán nem akkora, mint nálunk –, ám demokratikus viszonyok között megkülönböztetik a jót a rossztól, a bűnt üldözik és nem bátorítják. Cseh Tamással szólva: átlátszó víz legyen, patakok.
Ezt szeretnék azok a fiatalok, akik nemcsak a tanáraikért és az oktatásért, hanem a jövőjükért is tüntetnek, és akiknek 57 százaléka ma úgy válaszolt, hogy tíz év múlva más országban képzeli el az életét. S ha már Cseh Tamás: a legendás énekes egyik dalában arról énekelt, hogy „csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.”
Akkor még persze javában a létező vívmányait élveztük, ám most ismét valamiféle merev, demokráciát csak nyomokban tartalmazó viszonyok felé tartunk. Elég, ha végignézünk az augusztus 20-i nemzeti ünnepre meghívott vendégek listáján, és belegondolunk, hogy kik azok, akikkel együtt nézte Orbán Viktor és stábja „Európa legnagyobb tűzijátékát.” Igazán illusztris a magyar nemzeti ünnepre meghívott előkelőségek névsora, s mások mellett Recep Tayyip Erdogan török, Ilham Alijev azerbajdzsáni, Savkat Mirzijojev üzbég elnöknek, Tamím bin Hamad ál-Száni katari emírnek, Milorad Dodiknak, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökének, Aleksandar Vucic szerb, Szadir Zsaparov kirgiz és Serdar Berdimuhamedow türkmén államfőnek, vagy Rusztam Minnyihanovnak, a Tatár Köztársaság vezetőjének is bizonyára elnyerte tetszését az Orbán Viktor által számukra felmutatott pompa.
Ám ez az a fényesség, amelyre nem vevő ma a magyar fiatalok 57 százaléka. Ezért gondolják azt, hogy amennyiben nem lesz változás és továbbra is így mennek a dolgok, tíz év múlva már nem Magyarországon fognak élni. Persze, bárhol is lesznek, a hazájuk mindig Magyarország marad. Időnként haza is látogatnak, és csodálkozva nézik, mivé lett ez a szép, jobb sorsot érdemlő ország.
